2010. január 27., szerda

Erdei iszalag


Clematis vitalba (vitalbus = vitis + albus, melyből a vitis kúszónövényt jelent, de szőlőt is, az albus pedig fehéret)








Az iszalag vagy juhszalag bóbitás aszmagcsokrot terem.

2010. január 21., csütörtök

Katicavirág


Első utam minden áruházban a vetőmagos tasakokhoz vezet, ahol hosszan legeltetem a szemem meghányva-vetve a vetőmagbeszerzés gondolatát, ami tél derekán könnyen megszállja a kertészt.  Az évek során létrehozott saját készletet mindössze egy-két rég vágyott vagy szokatlan vetőmaggal tervezem gyarapítani. Korántsem egyszerű az ágyásokat az időjárással (a hold ciklusaira már gondolni sem merek) összhangban úgy előkészíteni, hogy a kertművelés izgalma ne torkolljon kapkodásba. A saját nevelésű palánták elhelyezésének örömét sem érdemes fejtörésre cserélni - tudja miről beszélek, aki maszatolt már március-áprilisban az ablakpárkányra zsúfolt, magoncokkal és palántákkal teli tálcákkal. Hogy a jövő évi palántanapoztatást ne komplikáljam, próbáltam évelőkre szűkíteni a választást - hiába.

A Boglárkafélék  (Ranunculaceae) családjába tartozó Nigella orientalis “Transformer” mellett döntöttem két hasonlóan mezei virágos egyszerűség mellett. Jóllehet a csomagoláson olvasható ismertető szerint évelő, minden kétséget kizáróan egynyári. Egyelőre nem sikerült a tasakon feltüntetett “borzacska” elnevezésnél jobbra bukkannom, mely segítene megkülönböztetni a rokonaitól. Sőt a Nigellák magyar nyelvű elnevezése körül nem csekély zavart találtam.



Mezei vagy vetési katicavirág, továbbá kandilla néven emlegetik a Nigella arvensist (arvensis annyit tesz, mezei). Csak szárlevelei vannak, melyek két-háromszorosan szárnyasan összetettek, kékeszöld színűek. A levélcimpák legfeljebb 1 mm szélesek csak röviden kihegyezettek. Csúcsálló magányos virágai öt halványkék lepellevélből állnak, melyek széles elliptikus vagy kerekded alakúak, erezetük zöld, hosszú körömbe keskenyednek el, csúcsuk gyakran röviden kihegyezett. A mézelő levelek mintegy negyed olyan hosszúak, mint a lepellevelek, széles alsó ajakkal, kétrészes, elszórtan pillás és valamivel nagyobb felső ajakkal. A számos porzólevélen szálkaszerű nyúlvány van. A termőlevelek egymással a közepükig összenőttek. Rovarok - főként méhek - porozzák meg. (J. D. Godet, Európa virágai alapján)

Kerti katicavirág, szőrös katicavirág vagy szőrös kandilla a Nigella sativa (sativa azt jelenti, termesztett). Ez kerül a konyhába - kipróbálásához a Chili és Vanilián kínál ígéretes receptet Mautner Zsófia, népszerű gasztroblogger -, ám ott már külleme, feltételezett élettani hatása és esetleg más fűszerekre emlékeztető íze alapján nevezik többek között feketécskének, fekete kuminnak, köményvirágnak, köménymáknak, hályogfűnek, mezei koriandromnak, parasztborsnak, de még fekete hagymamagnak is, amiből nem kevés félreértés adódhat.


Borzaskata, borzaska, kék vagy kerti katicavirág, kék kandilla, "a puszták szüze" a Nigella damascena (damascena = damaszkuszi), melynek számos változata ismert díszkertekből. Éveken át újra veti magát, míg lassan ki nem kopik a virágágyásból. Magja fűszerként is megállja a helyét, a belőle desztillációval nyert esszenciális olaj pedig a kozmetikai ipar alapanyaga. 


Nigella damascena "Miss Jekyll"


A Carmel hegyen honos a Nigella ciliaris (ciliaris olyasmit jelent, mint pillás; esetleg lehet pillás katicavirág - persze nem tisztem nevet kitalálni neki). 

 
Kép Gila's Nature Walks blogjából 


A Nigella számos fajtája listába gyűjtve megtalálható az Arctos adatbázisában. 


A Földközi-tenger mellékéről származik - ott gabonatáblák gyomnövénye - a napimádó keleti katicavirág, a Nigella orientalis (orientalis = keleti). A Plants For A Future szerint ehető magokat érlel, melyek csírázóképességüket hosszan megőrzik.  Az ízét nyár derekán megismerhetem. 

A magjából vízgőz-desztillációval nyert illóolajat gázkromatográffal kapcsolt tömegspektrometria (GC-MS) technikával elemezték, melynek során 18 komponenst azonosítottak - közöttük a legfőbb összetevők: 68,8% β elemén, 5,2 % δ kadinén, 4,3% β szelinén és 3,3% α szelinén. Az illóolaj fitokémiai vizsgálata a szeszkviterpén szénhidrogének túlsúlyát (90,3%) mutatta. 


A legmagasabbra növő (várhatóan 40-60 cm) Nigella  talajban nem válogat.  A mi éghajlatunkon is könnyen csírázik, ezért szabadföldbe helyrevetéssel szaporítják - érdemes lehet szakaszos vetéssel próbálkozni -, én palántanevelésre készülök, amihez papírtégelyeket használok majd. Számos forrás szerint 20 °C-on csírázik, hűvös, csapadékos tavasz után pedig korábban bont virágot rövidebb száron.

A Plant Systematics oldalán nagyfelbontású képek segítik a további tájékozódást. 

Vajon a "borzacska" a - zárt vagy már felpattant magtokjainak látványos formája miatt - szárazvirágként is kedvelt növény legtalálóbb neve? 

2010. január 11., hétfő

Madáretető




Amikor napok óta fagyos az idő a madarak abban a kertben is megjelennek, ahol egyébként cicák, kutyák miatt nem fészkelnek. A lehullott falevelek, a mulcs alatt nyüzsgő élet vonzó falatokat tartogat, csakhogy a hótakaró alatt mindez elérhetetlenné válik.


Az olajos magvakat termő növények - ilyen a napraforgó (Helianthus annuus) és rokonai mint például a csicsóka (Helianthus tuberosus) különböző változatai -, nem különben a pillangóvirág néven is ismeretes Cosmos bipinnatus - ami egyik kedvencem vékony szirmaival és hosszú virágzási idejével - varázslatosak hópihe díszben, és a madarak is csábítónak találhatják.


Ráfanyalodnak a len (Linum), az őszirózsa (Callistephus chinensis) és az aszter  (Aster) magvaira is, ám igazán a disznóparéj vagy amaránt fajtái (Amaranthus) népszerűek - magja gasztroélményünk forrása is lehet. A téli kert bővelkedik látványos formákban, ha a fagyok beköszöntével nem takarítjuk el a nyári virágokat.

Mindazonáltal madárbarát kertnek a feltűnő termésű bokrokkal pompázó környezetet szokás tartani. Tapasztalataim szerint a rózsa és a borbolya (Berberis) termése kevésbé ízlik a vendégeknek, a fehér som (Cornus alba) és a sárga vesszejű som (Cornus stolonifera)  bogyói azonban hamar elfogynak. Érdeklődésre tarthat még számot a berkenye (Sorbus), a díszalma (Malus), a galagonya (Crataegus), a tűztövis (Pyracantha) és a madárbirs (Cotoneaster) is. Kerttervem része már a fekete berkenye (Aronia), a húsos som (Cornus mas), a kökény (Prunus spinosa), a bodza (Sambucus) és a fanyarka (Amelanchier lamarckii), melyek terméséért talán versengünk majd a madarakkal, és bizonyosan már a tél beállta előtt eltűnnek az ágakról.


A toboztermésűek - mint például a fenyők (Abies, Picea, Pinus, Larix, Tsuga... fajtái), a tuják (Thuja occidentalis, Thuja plicata, Platycladus orientalis), a hamisciprusok (Chamaecyparis) -, akárcsak a tiszafák (Taxus) nem csak fészkelőhelyet nyújtanak, termésük szintén hívogató. Említést érdemelnek a változatos formákkal és színekkel díszítő felmagzott füvek is.



A környezetkímélő módon művelt kertben búvóhelyre lelhet sokféle állat, hiszen változatos képet mutatnak a növények, vannak érintetlen zugai, a lehullott lomb az ágyásokon marad télre, de komposzthalom is érik egy árnyas sarokban, a káros következményekkel járó vagy beláthatatlan hatású vegyszerhasználat pedig ismeretlen fogalom.

Egyes biológusok szerint Magyarországon a leghidegebb napokon sincs szükség a madarak etetésére, hiszen hazánk környezeti állapota még nem annyira leromlott, hogy ne találnának megfelelő minőségű és mennyiségű élelmet. Domokos Kata - a Current Biologyból vett értesülése alapján írt - cikke ezzel egybehangzó megállapításokat közöl.


Nálunk nincs madáretető a kertben , aki mégis úgy gondolja, madáretető kihelyezésével gondoskodik leginkább a madarak túléléséről, legyen olyan gondos, hogy betartja a madáretetés alapszabályait - melyekről a Jómadarak és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán egyaránt részletes útmutató található -, és nem csalogatja az éhes állatokat a fényképezőgép elé meggondolatlanul.

2010. január 4., hétfő

Zöld gondolatok


92 évvel ezelőtt született Eleanor Perényi (1918-2009), író, újságíró, korát megelőző környezettudatos kertész.

 
Eleanor Perényiről az egyetlen Interneten 
fellelhető képet Emerick Bronson készítette 
az író stoningtoni (Connecticut) otthonában.  

Nem vagyok kertészeti szakértő és nem is szeretnék annak tűnni. Minden, amire szert tettem harminc évnyi amatőr tapasztalat, ami annyit tesz, sok dologról tudok ezt-azt, ám nem eleget ahhoz, hogy bármelyik szakértőjének tartsam magam. Termesztek fűszernövényeket, de herbalista nem vagyok, ahogyan nevelek rózsákat, de rózsaszakértő sem vagyok.
Eleanor Perényi



A számos kiadást megért Zöld gondolatok (Green Thoughts) című könyve először  1981-ben jelent meg. A kitűnő kertészeti tanácsokkal szolgáló írás betűrendben tartalmazza 72 esszéjét olyan címekkel mint “Évelők”, “Gyep”, “A nő helye” vagy éppen “Hosszú élet”. A The New York Times szerint a kertészeti könyvek között egy sincs, mely e rendhagyó, fölöttébb szórakoztató írás óvilági bájához, gyakorlatiasságához lenne fogható. Magyar nyelven sajnos nem jelent meg, azonban az 1982-ben Vursell díjjal kitüntetett író önéletrajzi regénye Több veszett el címmel Vajda Tünde fordításában olvasható (Kortárs, 2003.). A szerző iránti magyarországi érdeklődés egyik nyilvánvaló oka, hogy az amerikai asszony első kerttervét a Perényi család nagyszőlősi (ma Ukrajna) birtokán kezdte el megvalósítani (a visszaemlékezésből kiderülnek a részletek), noha a kert fejlődését nem sokáig kísérhette figyelemmel, mert időközben a birtokot és lakóit elérte a II. világháború.

Az írónő képe a More Was Lost című 
regénye 2001-es kiadásának borítójáról

Eleanor Perényi könyvét (Green Thoughts) Yvonne Cunnington blogjában, a Country Gardenerben fedeztem fel. 2009. május. 3-án bekövetkezett halálát követően a The New York Times és a The Green Fork is nekrológban méltatta a kertírót. 

Kerti út


Kinek munka, élelem vagy megélhetés forrása, kinek alkotás, esetleg művészet. Van ki jó dolgában műveli, más jobb híján és van aki csak nézelődik, sétál benne vagy inkább fényképezi. Az alig több, mint ezer négyzetméteres falusi kertem Észak-Magyarországon számomra olyan hely, ahol jó lenni, figyelni a növényeket és egyéb lakóit; gondolataim egyik legfontosabb színtere. Amikor hó borítja és a nappali hőmérséklet sem emelkedik fagypont fölé - ahogyan ma - jobb híján a képzeletemben épül, és talán gyakrabban fényképezem. Bejegyzéseimben az utat tervezem dokumentálni, mely a kert kialakításában vezet.