2010. március 31., szerda

Mi a kert?


A hosszú tél egy-egy estéje a BBC tízrészes sorozatával - Around the World in 80 Gardens (80 kert nyomában a Föld körül) - telt. Monty Don szándéka a történelmi és földrajzi látványosságok között forgatott sorozattal választ kapni a kérdésre: Valójában mi a kert?

A hollywoodi giccs, az Amazonason lebegő kert és a bali kunyhó bekerítetlen udvara mellett számos alternatíva kínálkozik válaszul, melyek közül - tán nem meglepő - az európai kertek tetszettek a legjobban. A mai fogalmaink szerinti angolkert sem maradt ki a sorozatból, sőt az észak-európai epizódba olyan finomságok is bekerültek, mint a tromsoi sarki botanikus kert Norvégiában vagy Piet Oudolf - tán legismertebb - vidéki kertje a hollandiai Oostzaanban.


Monty Don a sorozatról beszél


A kert és kultúra összefüggéseibe ágyazott gondolatokat csodás képek illusztrálják a BBC-től megszokott színvonalon. Aki szeretné megnézni, látogasson el a Lumier blogra - akár most.

2010. március 23., kedd

Mulcs



A felelős forrásgazdálkodással fenntartott kertben a talaj nedvességtartalmának megőrzése előbbre való, mint az öntözés. A kipárolgás csökkentésének leghatékonyabb módja a felszín takarása, más szóval mulcsozása (esetleg mulchozása), mely nem utolsósorban a kertészt is kíméli azáltal, hogy szembetűnően csökkenti a gyomlálandó felületeket.



Ruth Stout stílusként híresült el az angolszász kertírásban az a módszer, mely a talaj minőségének megőrzésére intenzíven alkalmazza a mulcsozást. Stout szerint minél vastagabb a talajtakarás annál jobb. Fölásni is szükségtelen az ágyásokat, mert kiváló talajszerkezetet - jó szellőzést, ideális víztartást és vízáteresztést - biztosít a legalább 20 cm vastag mulcs réteg. Az ilyen kerti talajban eleven a talajélet, ez biztosítja a növények számára fontos tápanyagokat.


Már vékony mulcs is védi a palánták tövét a forró déli napsütéstől, melyhez egy-egy nagyobb levél is megfelel. Minél vastagabb réteggel takarjuk azonban a talajt, annál hatékonyabb a hőszabályozás. A földfelszín nappali és éjszakai hőmérséklete közötti ingadozás csökkentésével a gyökerek és a - felső 10-20 centiméteres rétegében legjellemzőbb - talajlakók is kisebb stressznek vannak kitéve, táplálkozásuk, így fejlődésük is kiegyensúlyozottabb.

A természetes eredetű mulcs a (táp)anyag körforgásának is fontos motorja, a takaróréteg lebomlásával ugyanis tápanyag keletkezik. Éppen ezért célszerű a kihúzott gyomot (tarackbúzát inkább ne), fűnyesedéket (vékony rétegben, esetleg váltakozva más rétegekkel, mert nem szellőzik jól), hullott lombot, metszéskor felgyülemlő aprítékot, fakérget, szalmát - egyszóval bármilyen növényi hulladékot, ami nem fertőz - talajtakaróként hasznosítani, hiszen tartalmuk így visszakerül a földbe. Másik fontos felhasználásuk a komposztálás - maga az érett komposzt is használható mulcsként.

A marha- vagy lótrágya mulcsként való hasznosításáról eltérő vélemények olvashatók. Sokan óvnak alkalmazásától, hiszen az éretlen trágya nemcsak hogy nem tartalmaz a növények számára felvehető jelentős tápanyagot de “éget” is. Ha az éretlen trágya azonban nem érintkezik közvetlenül a növényi szövettel, megbízható talajtakaró (tehát a föld kapja, nem a növények, ezért nem célszerű beforgatni a talajba!). Ugyanez a tapasztalatom a letermett gombatrágyával is. Baromfi- és sertéstrágyával még nem mulcsoztam.



3-4 cm vastag rétegben már jól látható a talajtakarás eredménye, 5-6 cm vastagságban a gyomok ellen is komoly védelmet jelent. Természetesen csak a maggal terjedő növények megjelenése előzhető meg ilyen módon, a tarackoló vagy mélyen gyökerező gyomok (pl. pitypang) előtörése legföljebb lassítható. A tarackbúzával (Agropyron repens) átszőtt kertvégi ágyásban ezért nem mentem sokra a mulcsozással, tulajdonképpen nehezítette a gyomlálást, hát felfüggesztettem néhány évig, míg sikerül megszabadulni az erőszakos növénytől, ami a dália vagy a csicsóka gumóján is könnyedén átszúrja tarackját. Abban a virágágyásban sem terítek mindenhová mulcsot, ahol évről évre számítok a törökszegfű (Dianthus barbatus), a mézontófű (Phacelia) és az őszirózsa (Callistephus sinensis) önvetésére.



A fenyőkéreg esztétikusnak számító talajtakaró, ami önmagában, de a korábban említett hulladékok fölé is kiteríthető - nem kell tartani a talaj kémhatásának drasztikus változásától. A kőzúzalék, apró kavics nem mulcs, noha csökkenti valamelyest a kipárolgást inkább arra alkalmas, hogy meleget tároljon éjszakára - például rózsák töve köré tanácsos nagyobb köveket tenni. A kavicsréteg előbb-utóbb összemosódik a talajjal, de már korábban megjelennek benne a gyomok, amiket rémálom onnan kihúzgálni (és felvetődik a gyomirtó bevetésének gondolata, ami már nem a fenntartható kert körül forog). Éppen ezért geotextilt vagy fóliát szokás alá tenni, ami idővel apró darabokká töredezik, foszlik szennyezve a kert talaját. Hasonló képtelenségnek tűnik számomra műanyag granulátumot vagy golyócskákat kiszórni a kerti földbe, pedig ilyennel is lehet találkozni mindenféle színben.

Minden kertnek sajátosak az adottságai, melyek miatt az egyik módszer eredményesen alkalmazható, míg a másikkal nem megyünk sokra. Nem elkerülhető a saját megoldások kidolgozása, ami valójában maga a szabadság. A paradicsommal kapcsolatban arra jutottam az utóbbi évek próbálkozásai alapján, hogy fűnyesedékkel mulcsozva lendületet kapnak a gombák, ezért ott inkább gyomlálok, a növényi hulladékot pedig az ágyáson hagyom - csapadékosabb nyáron nem közvetlenül a növények töve körül. Ami a csigákat illeti, szerintem mindegy, van-e mulcs, vagy éppen homokon kénytelenek átnyargalni. Nincs előttük akadály, ha valamit meg akarnak szerezni (Delphinium és Digitalis nem is tudott megtelepedni a kertünkben).

A téli mulcs nemcsak a talajnak tesz jót, de búvóhely lehet a sünöknek (ahogyan a komposzt is), és terített asztal a madarak számára.

2010. március 15., hétfő


Belevágok a fenntartható kert sorozatba, ami bizonyosan sok-sok bejegyzést kíván. Hogy mit jelent a fenntarthatóság, mitől fenntartható egy kert, sokan sokféleképpen megközelítették már. A kulcskérdés talán az, milyen ráfordítást igényelnek a kertben zajló folyamatok, és a rendelkezésre álló források fedezik-e a szükségleteket. Könnyen belátható, ha rendszeresen többet veszünk el, mint amennyi a megújulás körforgásában újratermelődik, ha nagyobb terhet rovunk környezetünkre és magunkra, mint amennyi törődést nyújtani tudunk, ellehetetlenítjük újraépülését, forrásaink kimerülnek.



Milyen forrásokat igényelnek fejlődésükhöz a növények?

A vegetációnak többek között vízre van szüksége. A csapadékot kertünkben is csak olyan forrásokból tudjuk kiegészíteni - kútból, esővízgyűjtő tartályból vagy vezetékes vízzel (előállítása komoly erőfeszítéseket igényel) -, melyek nem kiapadhatatlanok, ésszerű hát tudatosan gazdálkodni velük. A növények komplex biokémiai, élettani és morfológiai adaptáció eredményeképp vetik meg "lábukat"... vagy sem. Talán jobban alkalmazkodnak környezetükhöz, mint azt gondoljuk. Nem éppen az adottságokhoz edződés kényszere a törzsfejlődés alapja?

Nem újkeletű megállapítás, hogy pazar fürdőzéshez szokott növények jobban megsínylik a néhány napig elmaradó kényeztetést, mint azok, melyeket mérsékelten öntöznek. Bár még sosem apadt ki a kutunk, bőséges öntözést csak a konyhakert kap nálunk, hiszen a szárazság ellen megvastagodott szövetekkel védekező zöldségek nem túl ízletesek - a fűszerek többsége ellenben kifejezetten jól tűri, akár igényli is a gyér csapadékot. Legjobban kora reggel vagy este hasznosul az öntözés a növények tövéhez juttatva a "kerthőmérsékletű" vizet. Fák és bokrok gondozását illetően kivált fontos szabály, hogy ritkábban, de nagyobb mennyiségű vízzel öntözzünk, mert gyökereik így juthatnak felfrissüléshez. Csöpögtető rendszer kiépítésével állítólag kevesebb vízzel beérik a növények, mert jelentősen csökken a talajfelszínről párolgással tovatűnő víz, ráadásul kiegyensúlyozottabbá válik a talaj nedvességtartalma, miáltal csökken a stressz okozta sejt- illetve szövetsérülés kockázata. Lehetséges, hogy a nagyobb kertekben a kiépítése által természetbe visszafordítható haszon összevethető a műanyagcsövek és a rendszer egyéb elemeinek gyártása és szállítása okozta környezeti teherrel. A vízszükséglet csökkentésének további módja, hogy olyan növényeket telepítünk a kertbe, melyek jó stressztűrő képességűnek bizonyultak. Ezzel el is érkeztünk a csodálatos díszfüvekhez és az öko gyephez.



Az öko gyep nem más, mint olyan fűfajták telepe, melyek túlélik az aszályos időszakokat, jól tűrik a kemény telet, valamint árnyékban is fejlődnek. Az ilyen fűmagkeverék a vörös- és a juhcsenkesz változatait tartalmazza. Nem igényli a napi rendszeres öntözést, noha esős nyarakon nyilván szebb képet mutat. Tápanyagra - mint minden élőlénynek - ezeknek a fűfajtáknak is szükségük van, még ha nem is oly nagy igényűek. Ha ritkábban nyírjuk, jobban viselik a szélsőséges környezeti hatásokat.

A modern kert a rét metaforája

A kortárs kerttervezésben a kevés gondozást igénylő évelővirágokat gyakran társítják füvekkel. Legjelentősebb hatású irányzat talán a holland dizájner, Piet Oudolf nevéhez kötődő New Wave Planting (Újhullámú Kiültetés), valamint a Wolfgang Oehme és James van Sweden által képviselt New American Garden (Új Amerikai Kert) stílusa, mellyel divatot teremtettek a mérsékelt öv honos növényeinek, szűkebb értelemben a préri stílusnak. A korábban jelentéktelennek tartott mezei virágok és fűfélék egyre több köztér meghatározó növényei, a modern építészet csöppet sem hangsúlytalan "elemei" (montreali és vancouveri példa). Azon túl, hogy remekül lehet őket fényképezni, valóban nagy túlélők akár városi környezetben is. Egyre több szédületes kert születik - az adott éghajlaton - természetes flóra kompozíciójából pihenőkertekben is.


Az Echinacea purpurea változatait szívesen ültetik vadvirágos rét benyomását keltő kertekbe.


Yvonne Cunnington - a mi éghajlati viszonyainkhoz sok tekintetben hasonló adottságokkal rendelkező - ontarioi birtoka szép példája az otthon megvalósítható tájképi kertnek. A kanadai kertíró blogjában sorra veszi az öntözés és gyepfenntartás nehézségeit, a megoldási lehetőségeket, eleven képein pedig megmutatkozik, milyen bámulatos eredménnyel lehet környezettudatos módon kertet művelni. Egy egész rét született gondos terveinek és kemény munkájának eredményeképp, melynek fenntartása ma már nem igényel nagy áldozatot - legfőbb teendő, hogy egy évben egyszer, tél végén lekaszálják. A lakóház közelében kialakított formális kiültetésben nagy szerephez jutottak a díszfüvek, melyek változatos színű, a széllel rezgő, hajladozó levelükkel, szárukkal és pompás virágzatukkal egész évben meghatározó látványelemei a kertnek. Kevés csapadékkal is beérik, és a tél végi visszavágáson kívül más gondozást nem igényelnek.


Tollborzfű a Country Gardener oldalán


Templom Kata (Hortus Carmeli) bejegyzéseiben varázslatos kert képe bontakozik ki, melynek kialakításában ugyancsak kifejeződik a környezeti felelősség. Igazán nehéz feltételek között született a főváros közelében burjánzó angol vagy tájképi kert, hiszen könnyen kiszáradó talajban, északi lejtőn nő mindaz, ami a mesebeli hangulatú képeken látható. A rendszerezett tapasztalatok értékes tára ez a kerti napló a mi éghajlati viszonyainkon érvényes megállapításaival. Éppen ennek köszönhetően inspiráló, öröm olvasni és töltekezni belőle.

Pompás díszfű a Kerti Naplóból



Végül álljon itt egy lista díszfüvek botanikai nevével és rajtuk linkkel a GAP Photos egy-egy képéhez:

Carex dipsacea
Stipa tenuissima
Deschampia caespitosa
Lagurus ovatus
Molinia caerulea
Panicum virgatum
Pennisetum alopecuroides
Chionochloa conspicua

2010. március 13., szombat

Virágcserép helyett




Felhalmozott virágcserép gyűjteményem valahányszor kevésnek bizonyul, amikor itt a palántanevelés ideje - balkonládák, tejfölös poharak, kivis kosarak, fagylaltos dobozok is bevettetnek. Fóliával takarva (ha szorosan rögzítjük, lyukasszuk át több helyen) gyorsabban csíráznak a magok. Igaz, az öntözés így kényelmetlenebb.



Vannak olyan növények, melyek nehezen viselik az átültetést, gyökereik sérülékenyebbek, ezért helybe szokás vetni őket. Azt hiszem, valamennyien előnevelhetők a kiültetés után elbomló "edényben". Ilyet sodorhatunk papírból (lehetőség szerint fehérítetlen, nem színes festékkel nyomott), alakíthatunk papírgurigából vagy papírtojástartóból (ez a legkevésbé tartós, egy-két hét alatt szétmállik). Petrezselymet tervezek így vetni a következő napokban.


How to Create Seed-Starting Pots From Newspapers -- powered by eHow.com

Rövid ideig maga a tojáshéj is jó szolgálatot tehet, kicsit megroppantva ültetőgödörbe kerülhet a kis palántával együtt. A mészkerülő növények csíráztatásához alkalmatlan.




A műanyag tojástartó tulajdonképpen üvegház. Bonbonos tálcát és műanyag palackot is félretettem a lakásban "kerteléshez". A következő hetekben több saját képet hozok.

2010. március 12., péntek

Kisasszonykalap



Szokásos mustrám során a Zinnia (katonarózsa, legényvirág, legényrózsa, rézvirág, papkalap vagy kisasszonykalap) valószerűtlen liláskék fényképébe botlottam egy barkácsáruház virágmagos állványai között. Úgy döntöttem próbát teszek a különlegességgel. Vajon egy ciklámen színű változatot sikerült - a kertészeti csomagküldők katalógusaiból ismert eredménnyel - erősen manipulálni? Két-három hónap múlva kiderül alaptalan-e a gyanúm.


A Zinnia nem bírja a fagyot, ez az egyetlen oka, amiért nem nő szerte a Kárpát-medencében. Minden évben újra kell vetni. Hideg és meleg színekben is számos változata kapható, amelyekből néhány év alatt újabb árnyalatok születnek a keresztporzás során. Ha a kert távoli végeiben virágoznak különböző színek, talán megakadályozható, de legalábbis lassítható a keveredés, amit a termesztőknek sem sikerül teljesen elkerülni. Szívesen vetek saját készletből, ezért a fagyok előtt begyűjtök néhány virágfejet, papírzsákba teszem, és esetleg le is morzsolom róluk a magokat. Fagymentes, száraz helyen tanácsos vetésig tárolni. A lakásban március-áprilisban vethető virágládába, palántázó cserepekbe, tejfölös poharakba (feltétlenül ki kell lyukasztani az alját, nehogy belefulladjon a csíranövény) vagy papírgurigákba - utóbbiak előnye, hogy a palánták gyökérsérülés nélkül kiültethetők papírostul, azonban magas falú tálcában célszerű addig tartani, különben könnyen kiszárad bennük a virágföld. Ha napos ablakpárkányon van számukra hely, májusban akár már bimbós Zinniákat ültethetünk ki.



Kész palántaként is kapható, de nagyon könnyen nevelhető helybe vetve is április végén, májusban. Egy-két hét alatt csírázik, és sűrűn ültetve is szépen virágzik egész nyáron át - ebben az esetben a gyomlálással sem kell bajlódni. Legtöbb változata gazdagon elágazik, és a hajtásvégeken hozza fészkes virágait, melyek lehetnek szimplák - azaz egy sziromsorosak -, duplák vagy akár ún. dáliavirágúak, melyek majdnem gömböt formáznak.



Szebben fejlődik, ha rendszeresen és bőségesen tudjuk öntözni, de nem különösebben kényes. Virágcserépbe a törpe változatait ajánlják, ám a magasak is erős növényekké fejlődnek, ha a gyökereknek elegendő helyük van.



2010. március 9., kedd

Kerti mese







A növényeken túl számos állat él velünk a kertben, noha ritkábban sikerül lencsevégre kapni őket.



A kékszakállon (Caryopteris) keresgélő méhecskét a kedvesem látta ilyennek:



Faienzának egész mesét sikerült összevágnia kerti videoból (Atom bejegyzése). Érdemes az alábbi képre kattintani, lenyűgöző.

My Father's Garden from Mirko Faienza on Vimeo.



2010. március 7., vasárnap

Kesztyű


Tegnap délután szikrázó napsütésben fölástam a veteményes egy részét és elkezdtem a szőlő metszését - amit néhány évvel ezelőtt Czáka-Valló A metszés ábécéje c. könyvéből tanultam. Ilyen csípős hidegben korábban hamar áthűlt a kezem, és fél-, egy óra elteltével feladtam a kerti molyolást. Az idén kaptam egy Ironclad kesztyűt, amit az öcsém ajánlott. Interneten (elő)válogattam, majd rövid próbálgatás után az eladó - akinek a képe látható egyébként az üzlet weboldalán, és ezúton is köszönöm, hogy partner volt - segítségével választottam a budaörsi Mountexben.

A kesztyű félpárjai patenttal összekapcsolhatók, így talán nem kallódnak el olyan könnyen. Mosógépben mosható. 5600 forintba került.

Fontos szempont, hogy könnyen mozgathassam benne az ujjaimat, érezhessem a metszőolló markolatát, és a tüskéktől védje a kezemet. Felpróbáláskor kiderült, hogy a szélsőségesen hideg körülményekhez ajánlott kesztyűkben nem lenne lehetséges rózsát, szőlőt metszeni - túl vastagok, velük be sem férne a kezem az ágak közé -, így döntöttem a (szimplán) Cold Condition mellett. Kíváncsian vártam, milyen lesz benne “kertelni”. Teljesen elégedett vagyok vele. Ahogyan a leírás szól, véd a szél és a hideg ellen, ha pedig egy kicsit nyirkos, vizes lesz a hideg földben bogarászástól sem engedi csontig fagyni a kezet.

Gyomláláskor kiderül majd, mennyire viselhető benne az enyhébb időjárás, hogy szellőzik-e. Jó lenne, ha nyáron is tudnám használni, mert a kertészkedéshez árult textilkesztyűkben bár nem fülled a kéz, sajnos rövid idő alatt szétszakadnak, nyilván éppen ott, ahol védeniük kellene.

2010. március 4., csütörtök

Új kezdetek


Az ókori olimpiákon olajágat nyújtottak át a győzteseknek, ma virágcsokor jár az érem mellé. A vancouveri téli olimpiára megrendelt 1800 virágcsokor pókvirágú zöld krizantémmal (Chrysanthemum - talán 'Shamrock'; az egyik legtartósabb vágott virág, akár egész álló nap kibírja víz nélkül, és vázába kerülve egy hétnél tovább is szép maradhat), zöld orbáncfű (Hypericum) terméssel, páfránnyal (Rumohra adiantiformis), gyepliliommal (Liriope) és kukoricalevéllel (Aspidistra) készült.

A környezeti fenntarthatóság kívánalmának megfelelően a növények biotermesztésből valók, klórmentes papírba csomagolva, alacsony fogyasztású járműveken érkeztek a játékok helyszíneire. A technikai és protokoll szabályok szerint nem szúrós, illatmentes, kevés pollent tartalmazó virágok jöhettek szóba, melyek kis eséllyel okoznak allergiás tüneteket és British Columbia területén termeszthetők. Ez utóbbi szempont csupán elvi kritériumnak bizonyult, hiszen februárban korlátozott lehetőségek kínálkoznak vágott virág beszerzéséhez, így kanadai mellett ecuadori termesztők - akik tisztességes munkafeltételeket nyújtanak - biztosíthatták a csokrok alapanyagát.


A virágkötőket pályázók tucatjai közül választotta ki a rendezőbizottság. A két nyertes szakember, June Strandberg és Margitta Schulz a közös munka mellett döntött. Javaslatuk szerint a Kanadában télen is könnyen fellelhető teacsarab (Gaultheria) és puszpáng (Buxus) adta volna a csokrok zöld levelét, de a rendezőbizottságnak nem tetszett az ötlet - Strandberg és Schultz szomorúnak tartja, hogy egyetlen honos örökzöld sem felelt meg a VANOC döntéshozóinak, akik között nem volt virágokhoz értő szakember.

Az olimpiai megbízás olyan embereknek kellett munkalehetőséget biztosítson, akik máskülönben nem részesülhettek volna az olimpiai játékok nyújtotta előnyökből. Strandberg és Schultz irányításával több, mint húsz bántalmazott, prostitúció áldozatává vált, börtönviselt vagy drogfüggésből menekülő nő kötötte a csokrokat - naponta 80-150 darabot. Valamennyien a 2006-ban bejegyzett nonprofit szervezet, a Just Beginnings Flowers Society (új kezdetek virágai társaság) virágkötő iskolájában tanultak. A szervezet küldetése, hogy az egészségi állapotuk vagy társadalmi kirekesztettségük okán a munkaerőpiacról kiszorult embereket támogassa szakmához és álláshoz segítve őket. A Just Beginnings üzleti tevékenységéből származó nyereségét a virágkötő iskola fenntartására és a pártfogoltak támogatására fordítja.



Dan Ferguson interjúja a Surrey Leaderben

Strandberg, a szervezet ügyvivője évtizedek óta foglalkozik elítélt nők képzésével. 1984-ben nyitotta virágkötő iskoláját, ahol azzal keresték meg, fogadjon be két feltételesen szabadlábra helyezett nőt a képzési programba. Az első, reménytelennek tűnő hét után majdnem feladta, majd leült beszélgetni az addig zárkózott tanulókkal, akik végül lelkesen vettek részt a közös munkában. Nemcsak szakképzettséget szereztek, ahogy megnyíltak tehetségesnek is bizonyultak. Azóta egyikük egy bevásárlóközpont virágboltját vezeti, másikuk pedig saját virágboltot nyitott. Strandberg elhatározta, hogy elítélt nőkkel szeretne dolgozni, sikerült is meggyőznie egy éppen akkor nyílt intézmény vezetését a képzés hasznáról, és 1991-ben virágboltot is nyitottak Beginnings (kezdések, kezdetek) névvel a börtön épületében. Noha tanítványaival rendszeresen részt vett virágkötő versenyeken, eleinte nehéz volt állást találni a börtönből szabadult képzett virágkötőknek, mire Strandberg meghívta a Northwest Florists’ Assosiation (virágkötők helyi szakmai szervezete) tagjait a börtönműhelybe. Nagy sikert aratott a bemutató, így megnyíltak a kapuk a képzést sikerrel végzők számára - harmaduk új szakmájában talált állást. 2003-ban a börtön bezárásával a program leállt, a Young Women's Christian Association (fiatal nők keresztény szövetsége) Woman of Dinstinction (kiváló asszony) díjával jutalmazott virágkötő azonban nem. June Strandberg megalapította a Just Beginnings Flowers Societyt, mely tanulási lehetőséget és munkahelyi tapasztalatot biztosít a társadalom peremére szorult nőknek.

Strandbergék dizájn-csokrait kapják a 2010. március 12-én kezdődő paralimpia győztesei is. Ki tudja, mi értelme ilyen módon elkülöníteni sportolókat - kirekesztve őket a nagy érdeklődést vonzó olimpiai játékokból?