2011. augusztus 30., kedd

Mirobalán


A kertészeti ismeretek fontos és érdekes részének látom az oltást, az utóbbi időben szívesen olvasok róla, így nagy örömmel tölt el, hogy két - bizonyára szilvamagból kelt - csemete nevelkedik a kertemben, melyek jó alanyai lehetnek az első próbálkozásoknak. Oltóalanyokról olvasva döbbentem rá, hogy myrobalánt már kóstoltam egy börzsönyi kirándulás során. Azon kevesek közé tartozom, akik csak felnőttként ismerték meg ezt a gyümölcsöt - pedig gyerekkorom helyszínein is burjánzik vadon.

Sárga mirobalán

A Prunus cerasifera - myrobalán, mirobalán, mirabolán, cseresznyeszilva, paradicsomszilva, lotyószilva - számos termesztett szilva és kajszi alanyát adja, vélhetően a Prunus domestica egyik "szülője". Etimológiája az ókori görögig követhető, ahol a proumnon gyümölcsöt jelent, ám a latinban már "szilva" a prunum és "szilvafa" a prunus. A cerasifera szóösszetétel: kerasos a görög "cseresznye" vagy "cseresznyefa" jelentéssel - latin közvetítéssel - számos nyelvben megjelent a cseresznye szóban, valamint a latin ferus, azaz "vad" szavakból áll. A myrobalán vélhetően a görög murobalanos melynek jelentése: muron "kenőcs" és balanos "makk". Nem összekeverendő a mirabella szilvával, mely a Prunus domestica egyik változata, Lotaringia jellegzetes gyümölcse.

Vörös mirobalán

Az Ázsiában honos cseresznyeszilva a római korban terjedt el Európában, ma számos nemesített változata ismert díszfaként - igen korán kezdi a virágzást -, elhagyatott faiskolák és gyümölcsösök környékén pedig szerte nő a természet alkotta méret- és színváltozatokban.

Mirobalán a fazékban

Íze valahol a szilva és a kajszi között van, ám a belőle főzött lekvárban már semmi sem emlékeztet szilvára. Minden esetre a nagyobb, lédúsabb piros és a kisebb, krémesebb sárga gömbök magjából is tettem félre vetni valót.

Mirobalán lekvár


2011. augusztus 10., szerda

Szótlan szerda





2011. augusztus 9., kedd

Tanulmánykertem


Üldögélőhely a tanulmánykertben