Művelt Kert

Burgonya

2011-11-20T23:30:00.001+01:00

A burgonyatermesztéshez ideális tenyészidőszak hasonlít az ideire a meleg tavasszal, a csapadékos június-júliussal, majd szárazabb augusztussal és az egészen napos szeptemberrel. Máskülönben a Kárpát-medence a viszonylag száraz, forró nyaraival nem számít optimálisnak a burgonya termesztéséhez, hiszen 26 ℃ fölött már leáll a gumóképződés. A tenyészidőszakban hulló csapadék mennyisége pedig sokkal meghatározóbb tényező a termés alakulásában, mint a talaj tápanyag-ellátottsága (Zsom Eszter tanulmánya). A talaj kémhatásával szemben nem különösebben igényes burgonya gumóinak fejlődéséhez a középkötött talaj - homokos vályog vagy vályogos homoktalaj - felel meg, a rögös földben a gumók rosszul fejlődnek, erősen sérülnek.

A termesztés szempontjából viszonylag kedvező klimatikus viszonyokkal rendelkező Északi-középhegységben, vályogos talajon fogtam krumplitermesztésbe miután a Ruth Stout inspirálta gondolat elhatározássá ért. Stout termesztési módszerének alapvető eleme a mulcsozás szalmával, friss növényi nyesedékkel, komposzttal. A Kitchen Garden márciusi számában éppen a megrendelt vetőburgonyával kapcsolatos tesztről olvastam - többek között szalma alatt termesztésről. Az Organic Gardening áprilisi száma pedig hétféle termesztési mód között veszi számba a szalma alatt termesztés előnyeit és hátrányait - ami alapján némileg kevesebb termésre számítottam, mint bakháttal várható.

Áprilisban szereztünk be 120 vetőgumót, melyeket két hétig előhajtattam. Ez idő alatt a Kedves kapálógéppel feltört (dicséretként meg kell jegyeznem, hogy annak ellenére megtette, hogy számára nem öröm a kerti tevés-vevés) egy évek óta pihentetett kertrészt, ami rengeteg napot kap. Hosszan tisztogattam, gereblyéztem az új ágyást, és bevallom, közben többször elfogott a kétségbeesés, vajon győzöm-e majd, amibe belefogtam. Későnek számító időpontban - éppen fogyó hold volt - 35 cm-es gumó- és 90 cm-es sortávolságra, 5-10 cm mélyre elvetettem a kis krumplikat.

A három vetőárkot előzőleg beöntöztem, a gumók köré pedig Dudaritot szórtam, majd pár cm-es bakháttal jelöltem a bevetett sorokat és fűnyesedéket raktam rájuk, hogy a cicák ne a gumók fölött ássanak. Fűnyíráskor - nagyjából háromhetente - valahányszor újabb réteget kaptak és a sorközöket is így mulcsoztam. Három héttel később már ilyen csinosak voltak a bokrok, melyeket a nyár közepéig csak fűnyesedékkel takartam.

Júliusban komposztot bontottunk és az érett-félérett felét kihordtam a krumpli alá. Szeptemberig további fűnyesedék rétegek kerültek a halmokra.

Mulcsozatlan sorköz

Mulcsozott sorköz

Valamikor júniusban kérdezték a szomszédok, van-e egyáltalán krumpli a hatalmasra nőtt lombok alatt. Akkor végigtapogattam egy sort a mulcs alatt és nagyon elcsodálkoztam azon, amit találtam. A tenyeremet kitöltötte egy-egy gumó számos tő alatt, így kitett néhány kilót az első újkrumpli szüret. Attól fogva nem vettünk krumplit boltban, csak fogtam a kosaram és kiherélem egy-egy bokrot - így mondják arrafelé, ahol születtem, ha csak pár gumót szednek föl egy tő alól.

A burgonyabetegségekkel szemben semmiféle szerrel nem kezeltem az ültetvényt, kivéve a krumplibogár/kolorádóborgár (Leptinotarsa decemlineata) elleni négyszeri permetezést Dipellel, amikor megjelentek a lárvák a leveleken - határozottan gyérítette a számukat. Amikor augusztusban a faluban mindenfelé elszáradtak a krumplilevelek és legtöbben kiásták a termést, a kertünkben még mindig harsogó zöld volt a lomb és erősek a szárak. Akkor kezdődött a csíkoshátúak inváziója! Egészen szeptember végéig - amikor elszáradtak a szárak - gumikesztyűvel felszerelkezve indultam krumplit szedni hetente egyszer-kétszer-háromszor - akkor már mindenféle formájával nagy számban jelen volt a krumplibogár.

A vetéstől eltekintve egyetlen egyszer sem öntöztem a három sorban nevelt krumplit, mégis egyenletesen nyirkos volt valahányszor kutakodtam a mulcs alatt. Fölszedéskor, szeptember utolsó napjainak egyikén nagy öröm volt, hogy ásó nélkül könnyedén össze lehetett szedni a termést. Mivel szerszám volt nálam, hát fölástam a helyét és visszahúztam az ágyás tetejére a megmaradt mulcsot.

Soronként 30 szem gumót vetettem, három zsáknyi termett az ágyásban, ami alapján azt mondhatom, egy kiló egészséges krumpli termett egy vetőgumóból - 2 szemet rágott meg cserebogár pajor a termésből.

Ha valaki utánaszámolt volna, mondhatná, hogy 3x30 szem csak 90, pedig 120 vetőburgonyáról írtam az elején. Elárulom, hogy a kertünk egy másik részén elvetettem a megmaradt 30 szemet hagyományos bakháttal takarva aztán. Nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy kontrollcsoportot is neveltem, mert tapasztalat híján másként nem tudnám felmérni a komposztos termesztés előnyeit és hátrányait.

Az összehasonlítás tehát így mutat:

Kevéssel több termett tehát a bakhátas soron, de legalább annyi sérült is volt a gumók között. Az igazi csoda - azon túl, hogy egyáltalán termett krumpli -, hogy öntözés nélkül egészséges, nagy gumókat fejlesztett a komposztos “társaság”. A talajban megtartani a nedvességet sokkal gazdaságosabb (ökologikusabb), mint öntözni. Cicák nagyokat aludtak a mulccsal takart sorközökben a krumpli lombjának árnyékában, és ez ugyanolyan mosolyfakasztó, mint a gyönyörű termés látványa.

Amint írtam, valamennyi fűnyíráskor kiszórtam a nyesedéket az ágyásra, amire a tő takarásán kívül azért is szükség volt, mert a mulcs összeesik egy idő után, a nagy lomb pedig eldőlhet olyankor. Nem nevezném ezért lusták módszerének a mulcsozást - ahogy azt tarják néhányan -, de megtérül a fáradozás a betakarításkor.

Barsy Sarolta

Fajtákról, rezisztenciáról legközelebb írnék, most szeretnék azzal búcsúzni, hogy ezt a bejegyzést Barsy Sarolta emlékének ajánlom. 108 évvel ezelőtt ezen a napon született az Óvári Mezőgazdasági Akadémia első női hallgatója, Kossuth-díjas növénynemesítő, de munkáját 1973-ban Fleischmann Rudolf emlékéremmel is elismerték. Számos somogyi burgonyafajta létrehozása fűződik nevéhez: Somogyi sárga, korai, sárga kifli, Somogy gyöngye.

Gyomnövényeink eredete, termőhelye és védelme

2011-11-14T21:31:00.001+01:00

Miközben a manapság elvárt szinte teljesen gyommentes vetésekről alig takarítható be több termés, mint a XX század közepének enyhén gyomos vetéseiről, a gyomirtó szerek egyre szélesebb körű használata a gyomok változatosságának beszűküléséhez, génkészletük elszegényedéséhez vezetett, a gyomirtó szereknek ellenálló transzgénikus (genetikailag módosított) kultúrnövények termesztése pedig továbbszegényedésüket valószínűsíti.

Magyar táj a XX. sz. elején (Fortepan)

Fenntartható fejlődésről gondolkodva a mainál - amikor számos gyomfaj vörös listán van - bizonyosan kedvezőbb környezeti állapotot képzelünk el megtartani. De vajon visszafordítható-e környezetünk romlása pusztán azáltal, hogy képessé válunk elszakadni a teljesen gyommentes gabonatáblák vágyától?

Magyar táj a XX. sz. közepén (Fortepan)

Visszatér-e egy társulás vagy annak valamely veszélyeztetett faja, ha teret hagyunk számára? Tudunk-e eleget ahhoz, hogy “ápoljuk a beteget”?

Pinke Gyula és Pál Róbert Gyomnövényeink eredete, termőhelye és védelme című könyve alapján úgy tűnik, az elővigyázatosság elvét érdemes lenne fontolóra venni.

Nem nehéz belátni, hogy a nagyüzemi körülmények között termesztett gyomvetőmagok felhasználása súlyosbítja a géneróziót.

Magára hagyott szőlőskert

A növénytársulások változása az erdő kialakulása felé mutat - és ez a megállapítás érthető akkor is, ha tengerre, óceánra, magas hegycsúcsra vagy zord északi tájra gondolunk, ahol semmiféle erdő ki nem alakulhat. A növényi szukcesszió zavaró tényezője az emberi tevékenység, melynek hatásai a befolyásolt rendszer bonyolultságával mérhetők. Kultúra és természet kölcsönhatásának számos mozzanatát mutatja be a 2005-ben megjelent botanikai munka.

Szántás ökrökkel a XX. sz. elején Magyarországon (Fortepan)

Ez az írás nemcsak azért könyv, mert könyvesboltban árulják, van borítója és lapjai, de világosan kiolvasható a mondanivalója is. Aki kinyitja szokatlanul jó minőségű képeket láthat, melyek könnyen felismerhetően ábrázolják a tárgyalt növényeket, társulásokat, vagy akár a növénytermesztési munkák közül is számosat. Legfőbb értéke azonban az, hogy közérthető megállapításai magyarországi szántóföldek és szőlőültetvények gyomvegetációjának vizsgálatán alapulnak. Környezeti viszonyaink alakulásának megértéséhez egy európai történelmi vonatkozású fejezet is hozzájárul. Érdekes részlet például, hogy már az ókorban meglehetősen hatékonyan védekeztek a gyomok ellen ott, ahol acélszerszámokkal művelték a földet. Meg kell jegyeznem, a szomszédaim szerint is a kapa a legjobb gyomirtó.

A szerzők célja a gyomnövények megítélésében kívánatos szemléletváltozáshoz hozzájárulni. De vajon lehetséges-e örvendezni egy nem szívesen látott “vendég”, valamely gyom felbukkanása fölött? Legalábbis meg lehet tanulni, ha elfogadjuk, hogy a világnak része, nem pedig célja vagyunk. A mulcsozott ágyásokon domináns folyókáról vagy mezei szulákról (Convolvulus arvensis) például érdemes megjegyezni, hogy hosszú gyökerével mélyebb talajrétegekből hoz felszínre tápanyagokat, nagyban gazdagítva a komposztot.

Munkács vára a XX. sz. közepén (Fortepan)

Micsoda művelt lejtők!

A könyv olvasása közben döbbentem rá arra is, hogy a talajszerkezet olyan lényeges tényező a hőmérséklet alakulásában, hogy képes az egyébként kedvező domborzati adottságokat is ellensúlyozni. Az Ulánbátorral közel azonos szélességi körön épülő vályogos kertemben a növények fejlődése akár két héttel is elmarad hasonló fekvésű kertekkel összehasonlítva.

Aratás a XX. sz. közepén Magyarországon (Fortepan)

“Ha a kétszeres egymás után 4-5 idén elvettetik: egésszen Rozzsá válik, és a’ Búza belőle eltűnik. Innen minden Szántóvető azt állítja, hogy a’ Búza Rozzsá, a’ Rozs Toklátztzá vagy vadotztzá, és konkollyá el szokott változni.” (Nagyváthy J., Magyar practicus termesztő, 1821.) Aki kíváncsi a hajmeresztő veszedelem korszerű olvasatára, és arról is szívesen olvasna, hogyan válhatott a vadrozs - az árpa és a búza gyomnövénye - termesztett gabonává a gazdálkodás módszereinek - legfőképp a betakarítás módjának - változásával és a szükség kényszerével, tegyen szert a jól szerkesztett botanikai tankönyvre.

Már 1 000 Ft-ért is kapható.

Mirobalán

2011-08-30T00:52:00.008+02:00

A kertészeti ismeretek fontos és érdekes részének látom az oltást, az utóbbi időben szívesen olvasok róla, így nagy örömmel tölt el, hogy két - bizonyára szilvamagból kelt - csemete nevelkedik a kertemben, melyek jó alanyai lehetnek az első próbálkozásoknak. Oltóalanyokról olvasva döbbentem rá, hogy myrobalánt már kóstoltam egy börzsönyi kirándulás során. Azon kevesek közé tartozom, akik csak felnőttként ismerték meg ezt a gyümölcsöt - pedig gyerekkorom helyszínein is burjánzik vadon.

Sárga mirobalán

A Prunus cerasifera - myrobalán, mirobalán, mirabolán, cseresznyeszilva, paradicsomszilva, lotyószilva - számos termesztett szilva és kajszi alanyát adja, vélhetően a Prunus domestica egyik "szülője". Etimológiája az ókori görögig követhető, ahol a proumnon gyümölcsöt jelent, ám a latinban már "szilva" a prunum és "szilvafa" a prunus. A cerasifera szóösszetétel: kerasos a görög "cseresznye" vagy "cseresznyefa" jelentéssel - latin közvetítéssel - számos nyelvben megjelent a cseresznye szóban, valamint a latin ferus, azaz "vad" szavakból áll. A myrobalán vélhetően a görög murobalanos melynek jelentése: muron "kenőcs" és balanos "makk". Nem összekeverendő a mirabella szilvával, mely a Prunus domestica egyik változata, Lotaringia jellegzetes gyümölcse.

Vörös mirobalán

Az Ázsiában honos cseresznyeszilva a római korban terjedt el Európában, ma számos nemesített változata ismert díszfaként - igen korán kezdi a virágzást -, elhagyatott faiskolák és gyümölcsösök környékén pedig szerte nő a természet alkotta méret- és színváltozatokban.

Mirobalán a fazékban

Íze valahol a szilva és a kajszi között van, ám a belőle főzött lekvárban már semmi sem emlékeztet szilvára. Minden esetre a nagyobb, lédúsabb piros és a kisebb, krémesebb sárga gömbök magjából is tettem félre vetni valót.

Mirobalán lekvár

Szótlan szerda

2011-08-10T22:13:00.005+02:00

Tanulmánykertem

2011-08-09T22:07:00.002+02:00

Üldögélőhely a tanulmánykertben

Hotlips Disco

2011-07-31T22:04:00.010+02:00

A legtöbb növénynév időben és térben távol keletkezett, kutatásuk szerteágazó ismeretekre támaszkodik - számos tudományág mellett - a történettudomány, az etnográfia, a botanika és az etimológia köréből.

Mathiasella bupleuroides

A botanika mint tudományág létrejöttével a rendszerezésre a hétköznapi elnevezésnél alkalmasabb nómenklatúra fejlődött ki. Ahogyan a köznapi, gyakran a tudományos név is a növény megjelenésére utal, ám nem ritka, hogy felfedezőjéről nevezik el, mint például a Mathiasella bupleuroidest, melyet Mildred Mathias - a zellerfélék (Apiaceae, régebben Umbelliferae) széles körben elismert szakértője - majd hatvan évvel ezelőtt írt le. Míg a botanikai elnevezés a növény pontos megjelölésére alkalmas, a köznapi név sokat elárul névadói kultúrájáról. Az elnevezés mozzanata azonban jobbára feledésbe merül.

Mildred Mathias

Kivált érdekes hát, amikor tetten érhető egy élőlény hétköznapi elnevezésének folyamata, melyről ma Michael Quinion hetente megjelenő elektronikus magazinja, egyik kedvencem, a World Wide Words is beszámolt. Tíz Nagy Britanniában honos veszélyeztetett faj között a több, mint ötven évvel ezelőtt felfedezett Octospora humosa köznapi elnevezésére versenyt hirdetett a Natural England, melyre a Guardian is felhívta olvasói figyelmét. A mohák között tenyésző, élénk narancsszínű élőlény a csészegombák, azaz a Discomycetes - röviden Disco - osztályába tartozik. Feltűnő megjelenésével felérő nevet kapott: Hotlips Disco, mellyel egy tizenkét éves kislány, Rachael Blackman pályázott.

kép: Thomas Læssøe/MycoKey/Natural England

A könnyen megjegyezhető nevek megalkotásával a verseny célja, hogy a veszélyeztetett élőlényekről meglévő ismereteket népszerűsítse és elősegítse a róluk folyó diskurzus elterjedését.

A kertünk

2011-06-06T16:04:00.007+02:00

Tavaly novemberben a Google Maps/Earth ilyennek látta a kertünk. Örülök, hogy az ívek a magasból is látszanak!

Ehető

2011-05-19T13:44:00.004+02:00

Elméletben kertészkedni lehet, de csak elméletben nem - és nem érdemes. Az utóbbi hónapokban az elméleti blogbejegyzést gyakoroltam, most visszatérek a gépelt-képfeltöltős módszerhez.

Tél végétől bőséggel adnak tejet a bocik a szomszédban, tejszínt, tejfölt, túrót készítünk leggyakrabban, a "melléktermék" savó pedig kenyér-, kuglóf-, pogácsatésztába - vagy a szőlő tövéhez - kerül. Hetek óta a kert is nyújt finom falatokat az elméleti kertészkedésre hajlamosak számára is, és amióta akkorák a kapor magoncok, hogy észrevehetők, elkezdődött a kaporszezon és a csodás reggelik sora.

Kapor és friss tejszín-tejföl krém.

A kapor szláv eredetű szavunk a honfoglalás körüli időkből. Botanikai neve, Anethum graveolens intenzív illatáról beszél, gravis = nehéz - esetleg - erős, oleo = szag, illat, az ókori görög aneson vagy aneton pedig az ánizzsal való rokonságot sejteti.

Az idén négyféle retket vetettem, mik között legnagyobb meglepetés a jégcsap volt. Nem jutott volna eszembe próbálkozni vele, de a szüleimtől kaptam magot. A március végi vetés óta varázslatos módon roppanós, lédús "répák" fejlődtek sorban. Másfél hónapra volt szükségük a megszokott méret eléréséhez - a szokatlanul száraz idő miatt naponta öntözte őket a Kedves.

(másfél)hónapos retkek

A nyári vagy Jánosnapi retek is szedhető már felváltva a kifutó hónaposakat.

A szláv eredetű "retek" szintén a honfoglalás körül jelent meg nyelvünkben. Botanikai neve, Raphanus sativus: a latin sativus = termesztett, a raphanus töve pedig ókori görög eredetű, jelentése: gyorsan megjelenő/felbukkanó.

Mi lehet finomabb egy szelet vajaskenyéren vékonyra gyalult retekkorongoknál? És a reteksaláta?

Fogyasztói szenvedély

2011-01-22T02:09:00.014+01:00

A késő őszi fagyokat követő felmelegedéssel gyakran már decemberben előbújnak az elsők között is első pompás hóvirágok. Az idén január elején nyíltak a bimbók a Galanthus elwesiin vakmerő méheket csalogató illattal. A Magyarországon honos, védett (!) kikeleti hóvirágnál - Galanthus nivalis - nemcsak korábban nyílik, de nagyobb is.

A Kárpát-medencétől keletre honos pompás hóvirág változatainak száma egyre gyarapodik. Halványzöld bordás külső szírmaival a Galanthus elwesii 'Rosemary Burnham' szokatlansága szembetűnő. Ám a gyűjtőszenvedélytől hajtott kertészt nyilván nem a kerti séta során felfedezhető jellegzetességek vonzzák, hiszen jobbára alig látszanak. A galanthofil hajlandó bokrok alatt hasalva fotózni, hogy örömét másokkal megossza.

A digitális fényképezés elterjedésével tán gyarapodott a hóvirág-különlegességekhez hasonló apróságok rajongóinak száma is. Az egyre hétköznapibbnak számító makrófotózás által feltárult a falusi kertek virágainál nagyságrenddel kisebb mezei virágok - nem kevésbé a mohák és zuzmók - varázsa. Nem meglepő, ha a makrózásban rejlő lehetőségek és buktatók kertblogok témájává válnak, ahogyan nemrég Kata valamint Nyöző érdekes bejegyzésében is.

A hóvirág mánia évek óta rekordokat döntöget az Egyesült Királyságban mind az érdeklődők számát mind a ritkaságok aukcióján elért legmagasabb árat tekintve. A 80-as években Buckinghamshire-ben felfedezett Galanthus nivalis 'Flocon de Neige' egyetlen hagymájáért több, mint 200 fontot fizettek 2008-ban, a 150 fontos ár pedig szokványosnak mondható az újdonságokért.

Az Európában és Ázsiában honos közel 20 hóvirágfajtának számos természetes hibridje és 700 változata ismert. A tulipánnal ellentétben nagyüzemi termesztése kevésbé eredményes, így ipari méreteket öltött a vadon termők felszedése. Ennek a gyakorlatnak hivatott véget vetni a kikeleti hóvirág mint veszélyeztetett faj védelem alá vonása - többek között - Magyarországon.

Míg a XVII. századi holland tulipán mánia felsőbb társadalmi köröket ejtett rabul, a fehéraranynak becézett virág már a fogyasztói szenvedélynek nyújt terepet - nemcsak az Egyesült Királyságban.

A legnépszerűbb változatokról olvasnivaló és képek:

Miért lett védett a hóvirág?

Mad about Snowdrops

A Flurry of Snowdrops

Pacific Bulb Society

Bulb Society

Broadleigh Gardens

GAP Photos

A következő hóvirág aukció, Galanthus Gala 2011. február 12-én lesz Brackley-ben (Northamptonshire, UK).

Zuzmók

2011-01-14T16:18:00.020+01:00

Akárhogy számolom, messze van a tavasz - legalábbis mifelénk. Noha kicsi országban élünk, ahol a függőleges földrajzi tagoltság is elenyésző - az ország területének kétharmada a tengerszint feletti 200 méternél nem magasabban terül el, és mindössze 2% található 600 m fölött -, a Dél-Alföldet és az Északi-középhegységet közel 4 hét - 400 órányi napsütés, 4 °C középhőmérsékleti különbség és úgy 400 mm csapadék - választja el egymástól. A miénknél legalább két héttel korábban kezdődik a tavasz és majd ugyanennyivel később az ősz Magyarország déli tájain.

Kora tavasszal nagyon sokat számít ennyi idő, de a vegetációs időszak - amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 10 fokot - egészét tekintve sem elhanyagolható az az egy hónap. Némi vigasz, hogy a levegő szennyezettsége csökkent errefelé az ipari tevékenység elmúlt két évtizedben tapasztalható visszaszorulásával, ezzel együtt azonban az itt lakók megélhetése is nehezebbé vált.

A körülmények összessége úgy tűnik kedvez kertünkben néhány zuzmó fejlődésének. Ezek az élőlények gombák valamint moszatok (algák) és/vagy esetleg baktériumok szimbiózisán alapuló telepek, melyeket a köznapi beszédben növényeknek szokás nevezni.

Biológiai indikátorként tartják számon - segítenek az üvegházhatást okozó gázok monitorozásában, vagy a hőmérséklet emelkedésének nyomon követésében, de a benőtt felületek kormeghatározásban is támpontot adhatnak.

Legtöbbjük néhány hónap alatt elpusztul a légkör minőségének romlását követően, mert nem képesek megszabadulni a kutikula híján könnyen megkötött szennyező anyagoktól. Szélsőséges körülmények között, a trópusokon és a tundrán is élnek ilyen fajok, ám meglehetősen érzékenyek a hőmérséklet változására, különösen a tartós felmelegedésre. A toxitoleráns zuzmók az évi középhőmérséklet emelkedésének következményeként pusztulhatnak el. Mivel roppant lassan fejlődnek - többségük legföljebb 1 cm-t évente -, elhalásukkal olyan korú telepek tűnhetnek el, amilyen akár ez a fa.

A környezeti viszonyok javulását követően nagyjából 5 év múlva jelennek meg zuzmók újra, ám azok jellemzően a korábban ott tenyészőknél már melegebb klímát tűrő szimbionita rendszerek.

Azonosításuk az elterjedtebbek esetében ugyan egyszerűbb, de előfordulhat, hogy laboratóriumi vizsgálat nélkül nem is lehetséges. A lichenológiában elmerüléshez magyarul olvasható Verseghy Klára, Magyarország zuzmóflórájának kézikönyve és tanítványa, Farkas Edit Lichenológia - a zuzmók tudománya című könyve. Azonosított zuzmók képei között lehet böngészni Farkas Edit tanítványa, Molnár Katalin weboldalán, de Buday Ádám fotóblogján is számos kép található részben azonosított zuzmókkal.

Talán egy tányérzuzmó, Hypogymnia physodes - hypo- “alul”, “lenn” + gymnos “meztelen”, “csupasz” arra utal, hogy a telep gyökszöszök nélkül tapad a felülethez; physcia olyasmit jelent: “felfújt”, “puffadt”, “puffasztott”, amilyen a megjelenése. A légkör szennyezettségét jól tűri.

Miközben a legtöbb növény pihenő periódusát éli a kertünkben, derűs téli kerti kompozíciókban híznak zuzmók, mohák. Gyümölcsfák törzsén, kerítésoszlopokon - legyenek fából vagy betonból - tenyésznek főképp az északi oldalon vagy árnyékot nyújtó lombkoronák alatt.

Azt hiszem a zuzmó valódi kincs a kertben.

Virágok még és virágok már

2010-11-15T23:40:00.015+01:00

Érdekes végigjárni a kertet ilyenkor, felfedezni, mi virágzik még, megbámulni a terméstokokat, a hűvös időben kövérre hízott levelek változatos színeit és formáját A Kertblogolók Virágnapján - melynek Carol továbbra is helyet biztosít blogjában, a May Dreams Gardensben - buján virágzó növényeket válogattam.

Euphorbia

Antirrhinum

Viburnum - mint tavasszal

És a Chrysanthemumok:

A föld alatti virágok jeleznek már.

Tíz

2010-11-14T11:51:00.022+01:00

Néhány héttel ezelőtt két blotanikus, Denise és Meredehuit kertblogolók játékára invitált, melynek résztvevői bejegyzésükben tíz kedvelt dolgot sorolnak fel, valamint megírják, kitől kaptak meghívást és melyik tíz kertblogolót hívják meg.

Listám szereplői nem tartoznak a növények királyságához, a kertünkhöz annál inkább. Nem teszik madárbaráttá a kertet, nem telelnek át odakinn, mégis ők a legkedvesebb élőlények, akik velünk élnek. Cicákkal osztozunk házon és kerten, napozóágyon és kanapén. Ha tetszik, macskabarát kertünk és házunk van - cicaajtókkal, rejtek- és leshelyekkel.

Nünü cica városi életét cserélte falusi valóságra, amikor hat évvel ezelőtt, vidékre költözésünkkel egy időben befogadtuk. Hétéves lehet.

Mizura - Mizu cica - falusi szubsztancia. Amikor az öt évvel ezelőtt néhány hónapos cica benézett az ablakunkon azt mondta “Máááá”. Azóta sem változott a véleménye.

Loncit Mizu bírta maradásra nyár végén. Az ágrólszakadt négylábúról hamar kiderült, vemhes. Lassan kezdett cicára hasonlítani, és a mi cicánkká válni, amikor tíz héttel ezelőtt hét csodát hozott világra.

Dr Borka a legnagyobb kölyök. Eltekintve attól, hogy utolsóként született, mindenben elől jár és valahogy mindent tud - magától.

Virágot - tán nevéhez méltón - fölöttébb érdeklik a növények.

Lina egyszerűen egy édes tündér.

Bobik gourmand cica.

Zolka értelmet tűnik keresni a dolgokban.

Dödi a legkisebb kölyök - egy szeretetkoncentrátum. Édes Lili extravagáns dizájnja félénk cicát takar. Kettejükről már egy barátunk gondoskodik két hete.

A Csehországban balkonkerttel blogoló Chamomillának ajánlom ezt a bejegyzést mint az ígért cicasorozat első részét. Egyben meg is kérlek, kedves gardenless gardener, csatlakozz a játékhoz!

Szintén játékra invitálom

Katát Magyarországról - Kertünk

Ewát Lengyelországból - Ewa in the Garden

Christinát Olaszországból - Creating my own garden of the Hesperides

Steint Norvégiából - My Swedish Holiday Garden

Timbut Észtországból - Timbu aiapäevik

Kate-et az Egyesült Államokból - Gardening and Gardens

Bangchiket Malajziából - My little vegetable garden

Klarát Ausztráliából - My Orchids Journal

valamint Dianát Dél-Afrikából - Elephant’s Eye.

Recéshagymájú nőszirom

2010-09-26T18:21:00.004+02:00

Legalább 120 Iris reticulata ‘Harmony’ - recéshagymájú vagy törpe nőszirom, sziklakerti írisz - hagymát ültettem tegnap több száz leválasztott fiókhagymával együtt. Az öt évvel ezelőtt vásárolt 10 darab hagyma növekménye ez vályogos talajon, -20 °C alatti téli fagyok mellett. Élénk kékje jóleső látvány márciusban, röviddel a hóolvadás után, ilyen szaporulat pedig egyenesen főnyeremény.

Megkönnyítette a felszedést, hogy ültetőkosárban voltak, ezért ugyanilyen módszerrel süllyesztettem legtöbbjüket virágágyásba. Az újonnan kialakított kertrészbe tervezek még néhányat elszórni virágos és örökzöld bokrok közé.

Rét a Visegrádi-hegységben

2010-09-20T23:33:00.015+02:00

Az Északi-középhegység legnyugatibb tagja, a Visegrádi-hegység, a Pilisi Bioszféra Rezervátum része. Alapfunkcióinak megfelelően a rezervátum szigorúan védett magterületekkel járul hozzá a természeti értékek megőrzéséhez, tanösvényei pedig a társadalmi és környezeti fenntarthatóság összekapcsolódását segítik elő.

A gyerekek számára kialakított Mogyoróhegyi Természetismereti Tanösvény végén rét terül el rajta paddal, virágszőnyeggel és kilátással a Dunára. Ott találtam ezeket a virágokat:

Centaurium erythraea - kis encián, kis erősfű, kis(ebbik) ezerjófű, földepe, (kis) epefű, földepetárnics, hideglelés ellen való fű, hidegűzésfű, hideglelésfű, hideglelést gyógyító fű, lázfű, keserűfű, százforintosfű (százaranyosfű), tüzes ember virágja, vérállatófű, gyomorfű, cintória, ördögcsíptefű

A Magyar Gyógyszekönyv szerint elismert gyógynövény.

Colchicum autumnale - bárányka, bikatökűfű, brindus(virág), csicsiskoma, csókahagyma, ebvirág, gólyavirág, guzsalyülővirág (guzsalyvirág, guzsalyülő), (őszi) kakasmandikó, kakasvirág, kankós (kankó, őszi kankó), kígyóhagyma, kökörcsin (kék kikerics, kikerics, kikericsfű, őszi kék kikerics, őszi kikerics), kukucska, kutyadöglesztőfű, őszike (őszibánat, őszivirág), paptök, prücsökkoma, (őszi) sáfrány, sikkantyúfű (sikkantyú), varjúkikerics, vetővirág, (fejes, törpe) zászpa, zászpakikerics

A Magyar Gyógyszekönyv szerint elismert gyógynövény.

Dianthus collinus - dunai szegfű

Védett!

Nyár vagy ősz?

2010-09-15T20:40:00.011+02:00

Minden hónap 15. napja a kertblogolók virágnapja, melynek hagyományát Carol, a May Dreams Gardens szerzője indította. Csatlakozva az eseményhez a mai bejegyzésben a kertemben éppen virágzó növényekből válogattam néhányat.

A Sedum az egyik leghálásabb szukkulens, ami tavaszi barokkos levélfodraiból nyár közepére zöld ernyőkben bimbózó virággá fejlődik. Ilyenkor méhek és pillangók találkozóhelye, télen pedig mesésen mutat a hóban.

A Chrysanthemum parthenium nyár elején virágzik tömegesen, most különlegességnek számít nálunk. Szétszóródó magjaiból kel. A nagymamám kenyérmorzsának hívta.

A Ceratostigma plumbaginoidest talajtakarónak tartják még ha nem is fed egész évben, hiszen lombhullató és tőből hajt minden tavasszal. Rengeteg szín van benne.

A Delosperma leggyakrabban áttelel a kertben, de nem árt virágcserépbe is menekíteni egy-két dugványt arra az esetre, ha a kemény hidegben kifagynak a tövek. Kövek között jól érzi magát.

A Nepeta az egyik cicánk kedvence, szívesen maszatolja vele az orrát. Minden virágzás végén - néhány hetente - visszavágom és a felaprított nyesedéket a rózsatövek alá szórom.

Az Elsholtzia stauntonii új a kertünkben - egy kedves kertésztől kaptam dugványokat tavasszal. Nagyon tetszik!

A kertedben mi virágzik?

Régi képek

2010-09-10T22:51:00.019+02:00

Régi kertes fényképekre bukkantam egy izgalmas archívumban. A magyarországi gyűjtésből válogatott mintegy ötezer kép katalogizálatlanul, de nagyjából kronologikus rendben böngészhető a Fortepan oldalon. A "letöltöm" gombra kattintva nagyfelbontásban is elérhetők az amatőrfotók.

A legrégebbi képek a XX. század első évtizedéből valók, és néha azt sem tudni, hol készültek.

Az első rejtvénnyel órákig játszottam eredménytelenül. Tudja valaki, melyik neogótikus kastély látható az 1905. előtt készült képeken?

Áll még az épület?

A lépcsősort kísérő ciprusok talán a tengerhez vezetik a tekintetet ebben a mediterrán kertben. Valamikor az 1910-es években készült a kép Horvátországban. Az edényekben Sansevieriák vannak?

Melyik angolparkban kerékpározik ez a társaság? A kép 1915. előtt készült.

A Szécsényi Fürdő előkertje 1930. körül.

Hol készült a kép?

Egy hadirokkant otthon kertje valamikor az 1940-es évek elején.

Csak nem egy "Győzelem Kert" a Tabánban? A kifejezés az angol-amerikai "Victory Garden" tükörfordítása, amivel az a baj, hogy Magyarország az első és a második világháborút sem a győztesek oldalán fejezte be, noha az önellátás kényszere itt is arra késztette a városlakókat, hogy minden megművelhető négyzetmétert bevessenek.

Hévíz 1945. táján.

Egy lakónegyed közkertje.

A Füvészkert az 1940-es évek második felében.

A Vérmező a Budapest-Déli pályaudvar újjáépítése előtt az 1950-es években. Úgy van beültetve, mint egy faiskola.

Kép egy Északi-tengernél töltött nyaralásról az NDK-ban az 1960-as években.

Miskolc, az acélváros egyik köztere az 1970-es években.

Ennyi fért a mai válogatásba. Folytatás Fortepanéknál.

Pillangóvirág

2010-09-07T01:17:00.019+02:00

A madáretetőnk még virágzik miközben egyre érik rajta az eleség. A Cosmos magját nem tálcán kínáljuk, "lábon" fogy el.

A kertünkben rögzített mozgókép

A Cosmos bipinnatus jelentése az ógörög kosmos - harmónia, esetleg dísz vagy rendezett univerzum jelentéssel - és a latin bi + pinnatus - kétszárnyú, még pontosabban kéttollú, utalva a levelek szerkezetére és elhelyezkedésére - szavakig vezethető vissza, köznapi nevei pedig: pillangóvirág, pille(virág), lepke(virág), csillagvirág, menyecskeszem (gyakrabban hozható összefüggésbe a Coreopsisszal) és ékeske.

A fagyokig virágzó egynyári virág kertben szétszóródó magjai áttelelnek, az átültetést pedig jól viselik a magoncok. Erős gyökérrel támasztja a majd két méter magasra növő, szerte ágazó vaskos szárat - ezzel szemben levelei cérnaszerűek, finom szirmai pillangó szárnyakhoz hasonlóan rebbennek. Tavasszal kerítés mellé vetem, mert azon túl, hogy támaszkodhat rajta, az elhagyatott szomszédkertből igyekvő gyomokat látványosan fékezi.

A “Psyche White” változat virága több sziromsorból áll. Némelyeken “szempillák” veszik körül a virágfészket és vannak egészen borzasak is akár egyazon növényen.

Paradicsomok idebenn

2010-09-03T00:17:00.004+02:00

Még megérhetnek.

"Szép és kies kertek"

2010-08-31T22:26:00.023+02:00

Az előző bejegyzés "paradicsomi kertjéből" hiányzott a táj - általában hiányzik a feltöltött fényképeimről, aminek oka a viszonylag kisméretű kert valamint a szomszédok felé szabad átlátás a fiatal fásszárúak között. Pedig szép a szemlélődő elé táruló táj, nem kell messzire menni, ha réten, mezőn vagy erdőben támad kedvünk sétálni.

A reneszánsz óta tervezett elfoglaltságnak számít a kirándulás, pihenés a természetben. A locus amoenus, a kies táj az antikvitásban is az irodalom kedvelt toposza, a domborzat és az élővilág azonban a humanizmussal válik az előkelők kedvtelésének becses díszletévé. A XV. század toszkán villáiban megjelenő "múlatókertek" - az aromás növényekkel szegélyezett gyepfelület közepén álló márvány szökőkúttal, a hárssal körülölelt filagóriával, a szőlő- meg rózsalugassal körbezárt sétálófolyosóval, a kertbe komponált antik szobrokkal és romokkal, a tájra rálátást biztosító függőkertekkel és loggiákkal - már nem a birtok ellátását szolgálják.

Villa Medici, Fiesole

“A középkor világa nem ismerte a mai értelemben vett egyén fogalmát, e tájlakó saját egzisztenciája egybeolvad a közösséggel és a tájjal. A külső világban rejlő összefüggéseket saját belső törvényszerűségei és az univerzális keresztény eszme értelmében élte át. A megragadott kép a szellemi és a lelki világgal együtt vált teljessé, a belülről megélt világ nem szakadt el a külső fizikai világtól. Az emberi tudatállapot azonban nem állt meg ezen a ponton. A reneszánsz eszme embere a természeti világot önmagától elválasztva külső képre s annak alkotóelemeire bontja. Megszületik az Én, s ezzel a modern ember csírája. Külső szemlélőként tekint környezetére, tudatosan megkülönböztetve önmagát a külvilágtól.” Herczeg Ágnes

Milyen érdekes, hogy a természetvédelemről vagy a fenntarthatóságról szólva nem mindig nyilvánvaló, beleértjük-e az embert a természetbe. Miközben a természeti környezet iránti felelősség megkülönböztet a természeti világtól, elválaszthatatlanul érintettek vagyunk annak folyamataiban.

Herczeg Ágnes táj- és kertépítész "Szép és kies kertek" A kora reneszánsz kertek Itáliában és Magyarországon címmel írt a reneszánsz kertművészetről érdekes kerttörténeti-művészettörténeti értekezést. Az NKA támogatással 2008-ban - a Reneszánsz Év alkalmából - megjelent könyvet "A legszebb könyv" kategóriában ezüst éremmel jutalmazták a XIV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A szép kiadvány (a szöveg több gondozást érdemelt volna) érdekes olvasmányt tartogat - különösen a kerttörténet iránt érdeklődők számára.

Villa Medici, Fiesole (nem a könyvből)

Aki magyarországi reneszánsz (kori) kertekről készült fényképekre számít csalódni fog, hiszen a régészeti leleteken kívül csak korabeli diplomáciai beszámolókból, útleírásokból, krónikákból összeillesztett töredékek maradtak ránk. Mégis oly gazdag leírást ad a szerző a kor kertművészeti alkotásairól, hogy ismerve a domborzatot (budai táj, Csepel, Dunakanyar, stb.) könnyűszerrel mozgóképpé elevenedhet az olvasó előtt a táj bemutatása. Visegrádról így ír:

"A kert szerkezetét a támfalakkal kialakított teraszok rendszere határozta meg. A Duna felől a kapun belépve virágos-gyepes tér tárulkozott fel, amelyet utak rendszere határozott meg. A feltételezett kapu tengelyében a régészek által feltárt kútalap helyén Mátyás idejében is kút állhatott. A támfal előtt magasított virágágyak követték az utat, amely megteremtette a kapcsolatot a fogadóudvar és a királyi kert első és a mellette lévő kertrész között. Az út másik oldalán a kor szokása szerint bukszus szegélyezte növényágyakat képzelhetünk. A támfalon kialakított teraszkertre lépcsősor vezetett fel. Jobb oldalt lehetett feltételezésünk szerint a hársas terasz." Herczeg Ágnes

Itt megállok még ha nem is könnyű, hiszen újraolvasva megint csak magával ragad. Azt hiszem, megért majd, aki kezébe veszi a könyvet arról a korról, amikor megszületik a botanika mint önálló tudomány (1545-ben alapítják a Padovai Egyetemi Botanikus Kertet!) divatba jön az utazások során megismert egzotikus növények és állatok gyűjtése, az építészet pedig elkezdi környezetébe, a tájba komponálni az épületeket és kertjeiket.

Ha reneszánsz kertet nem is találni többé Budán, hamarosan 0,7 hektáros szőlőskert hirdeti a Budai Vár oldalában, hogy itt gyökerei vannak a kertkultúrának.

Mennyei paradicsom

2010-08-19T12:55:00.013+02:00

Milyen is lehetne a paradicsom, mint mennyei, hiszen etimológiája a mennyország kertjéig visz. A kedvenc zöldségem lenne, ha nem a gyümölcsök közé sorolná a tudomány - így a málna, az eper és az őszibarack mögött kullog.

Nálam tapasztaltabb és gondosabb kertésztársaknál már hetek óta tart a paradicsom szezon: Konyhakert természetesen - egészben eltett paradicsom receptje inspiráló -, Zöld.ségek - a rézdróttal és nélküle nevelt paradicsomról (amiről az idén is lemaradtam, korábban bordói lét kénnel használtam ha szükséges volt, az idén Cuproxattal próbáltam a kerten segíteni - a kényesebb növényeknél gyér eredménnyel) -, és This Garden Is Illegal - paradicsomízlelő teszttel.

Augusztus közepére érnek be az első termések "tundrai" kertünkben, és kiültetni sem érdemes paradicsomot május második fele előtt. Több napos ünnep ezért a szezon kezdete a fejedelmi reggelikkel!

A húsos, kevésbé savas fajtákat szeretem, melyek közül egy paprika alakút termesztek harmadik éve. A San Marzanohoz hasonló lengyel paradicsomként is ismert, nálunk csak "mókusos" - az elnevezés a "jó húsos" félrehallásából. Leve kevés, magja is alig van, héja pedig egészen vékony - tán éppen ezért nem ellenálló a gombákkal szemben, ami az idei esős nyárban erősen megmutatkozott. Egészben sütve mini cukkinivel, paprikával, hagymával nagyon finom - tepsibe, hőálló tálba halmozva sóval és olívaolajjal kell csak "fűszerezni".

"Mókusos"

Egy burgonyalevelű fürtös fajtát a szomszédasszonytól kaptam néhány évvel ezelőtt. Azóta is a legellenállóbbnak számít a kertünkben. Noha levelei már barnulnak, gömbnél hosszúkásabb termései makulátlanok - igazi piacos. Leve, magjainak mennyisége a kereskedelemben kapható szokványos paradicsomokéhoz hasonló. Az íze azért sokkal jobb!

Burgonyalevelű

Manót, Marmande-ot, piros cseresznyét, sárga és piros körte alakú koktélt, és szintén szomszédból kapott "paradicsomfát" nevelek még.

"Paradicsomfa"

Szívesen gyarapítanám a fajtaválasztékot, ahogyan a kert méretét is, de legjobban hosszú nyárra, meleg őszre vágyom.

Szanzavéra

2010-08-11T10:10:00.011+02:00

Nagy meglepetésemre virágot bontott nálunk egy Sansevieria. Szeretem a halványzöld virágokat!

A változatos spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó szukkulens fácánlevél, tigriske és tigrislevél néven is ismert. Botanikai nevét egy olasz város, San Severo után kapta.

Nem vagyok Sanseveria (vagy bármi más) gyűjtő, mégis valahogy elkezdtek a lakásba vándorolni különböző fajtái. Egyikük éppen kinőtte a cserepét, így nyár elején szét- illetve kiültettem. Ha valaki szívesen befogadna a virágágyásba költözött tövek közül, örömmel ajándékozom meg vele (Budapesten vagy Miskolcon).

Újrahasznosítás

2010-08-09T22:37:00.016+02:00

Az egy lakosra számított műanyag felhasználás 2000-ben 26 kg/év volt és az előrejelzések alapján 2020-ban 72 kg/év várható - és nemcsak a "bevásárlózacsis társadalmakban" élőkkel számol a statisztika. Magyarországon nagyobb ütemben növekszik a műanyagok felhasználása, mint Nyugat-Európában.

A műanyag lebomlásához nagyon sok időre - feltételezések szerint 300-400 évre - van szükség, ami az elképesztően nagy mennyiségű műanyag miatt komoly környezeti terhet jelent. Nem mindegy, hogy kertészkedés közben mennyire járulunk hozzá a riasztó károkhoz - esetleg enyhíteni tudunk rajtuk.

A kiskertekben legnagyobb mennyiségben virágcserép - vagy ha tetszik virágtál, virágtartó edény, szaporítókosár, stb. - formájában fordul elő műanyag. Többszöri újrahasználat során kikezdi az időjárás - vagy egyszerűen addig jár a korsó... - és eltörik. Ha foglalkoz(ná)nak műanyag újrahasznosítással a közelünkben, a virágcserépből újra műanyag lehet(ne). Sovány vigasz (lenne)?

A műanyagon kívül számos anyag alkalmas virágtartó készítésére. A tavaszi palántaneveléskor sorra vett megoldások a legtöbb háztartásban előforduló anyagok újrahasznosításán alapulnak. Saját nevelésű palántával a szállítás okozta károkkal sem kell számolni, a saját gyűjtésből származó magokkal pedig hosszú távon az adott környezetben edződött, ellenálló fajták "nemesítése" valósulhat meg.

A kertészetekből, növénykereskedésekből származó növények azonban egyelőre mind műanyag tégelyben vannak. Pedig automatizált (ezt most nem bogozom) neveldében is alkalmazható a legtöbb biológiai úton lebomló virágcserép.

Már nálunk is beszerezhető tőzegből préselt szaporítótálca, ami csak a lebomlás feltételének felel meg. Azzal már nehéz azonosulni, hogy rohamosan kimerülő forrásból származik a "szelíd" nyersanyag. Helyette egyre gyakrabban használják a kókuszrostot. De vajon mennyire kimeríthetetlen forrás ez?

Újrahasznosított papírból, gabonaszárból, bambuszból, fenyőrostból, sőt érett marhatrágyából is préselnek virágcserepet.

Környezetünk kímélése mellett jó tulajdonságuk, hogy szemléletessé teszik, amikor eljött az ideje az átültetésnek, hiszen a növények szó szerint ki-növik az edényüket. A tartósabbak akár szobanövények nevelésére is alkalmasak, mert csak erősen nyirkos környezetben indulnak bomlásnak.

Előfordulnak biológiai úton lebomló műanyagok is, amelyek földbe, komposzthalomba kerülve vizet szívnak magukba és elbomlanak. Többek között készülhetnek kukorica- vagy búzakeményítőből, és tejsavból is.

Magyarországon egy bőnyi vállalkozás készít könnyen lebomló virágcserepet, legalábbis februárban elkezdték a próbagyártást.

A Growing a Greener World című műsor kertművelésből származó hulladékokkal foglalkozó epizódjából bővebben lehet tájékozódni.

Szilkesark

2010-07-31T15:08:00.016+02:00

Az egynyári Nicandra physaloides (a fajt Kolophoni Nikander, a görög költő, orvos tiszteletére nevezte el Michel Adanson a XVIII. században; a fajtanevet Rudolf Boehmer, német orvos, botanikus adta: Physalishoz, azaz földicseresznyéhez hasonlítót jelent) , a paradicsom és a padlizsán rokona, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik. Közép- és Dél-Amerikában honos, egyik köznapi neve - perui alma - is erre utal. Állítólag fehérlégy-űző hatása van - angolul shoo-fly plant: fehérlégy növény -, biokertészetekben elterjedt segítő növény (mellette a méhek is jó szolgálatot tesznek, hiszen a fehérlégy lárváiba rakják petéiket).

Az egynyári virágok legtöbbjéhez hasonlóan helybe vethető, vagy az előnevelt palánták a májusi fagyok után ültethetők. Elszórt, évekig csíraképes magjaiból - melyek akár madáreleségből is származhatnak - magától is kel a következő évben, a "fölösleges" magoncoktól pedig a törökszegfűhöz és az őszirózsához hasonlóan kapával, gyomlálással meg lehet szabadulni.

Gyorsan fejlődik - egy méter körüli magasságra - és bármilyen kerti talajban megél napon vagy félárnyékban. Virágait kora nyártól a fagyok beköszöntéig hozza, ám az egyes harangok mindössze egy napig nyílnak, estére becsukódnak.

A rovarok szinte elvesznek a virágkehelyben, melyeket körülvevő csészelevelek továbbfejlődésével lampion-szerű terméstokok fejlődnek bennük sötét bogyókkal. A földicseresznye terméséhez hasonló "léggömbök" a virágkötészetben is használatosak.

Ódivatú kertek virágának tartják, minden esetre régi kertekben előfordulhat kivadultan.

A növény egyetlen részét sem tanácsos megenni, noha kis mennyiségben orvosságként használatos.

Romantikus kastélykert - Martonvásár

2010-07-26T23:35:00.008+02:00

Ahogyan a barokk kert szinonimája a franciakert, a romantika korával jön létre az angolkert - angolul inkább tájképi kert, azaz landscape (park). Látogatható gondozott angolkertjeink egyike a martonvásári Brunszvik-kastély körül terül el.

A Természetvédelmi Területen parterre-ek (sövénnyel, esetleg kőszegéllyel határolt szabályos rajzolatú ágyások, akár színes virágokkal szőnyegszerűen beültetve) helyett dendrológiai gyűjtemény hivatott elvarázsolni a sétálót. Kár, hogy kevés tábla segíti a tanulást.

A neogótikus kastélyból a tóra látni.

A nagy vízfelületen tükröződik a kert majd minden szeglete, itt a romantikus kertek egyik kedvence, a szomorúfűz, szemben pedig...

...a sziget fái,

...a sokféle zöld.

A kastély a tó túlpartjáról - jobbra már a sziget csücske látszik.

A tó körül kanyargó sétány borostyánszőnyeg mellett visz, így nem ritka a fákon kúszó Hedera.

Mindig akad valami festői látnivaló - hol misztikus, máskor egzotikus -, itt egy fényben fürdőző fiatal facsoport. Komponált, ám nem valószerűtlen.

Némi fogódzó a fák azonosításához.

A rokokó óta kedvelt a chinoiserie - keleties elem - a kertekben: a szigetre vezető híd és...

...egy japán juhar.

A sziget egyik kincse, a mocsári ciprus léggyökereivel.

A tóból túlfolyó víz mint patak.

Kidőlt fa - éppen ahogyan a természetben.

Hatalmas gyepfelületek teszik pazarrá az angolkertet, fenntartásuk pedig kevésbé költség- illetve munkaigényes, mint a parterre-eké.

Szobor állít emléket Közép-Európa első óvodája (kisgyermekiskolája) megalapítójának, Brunszvik Teréznek (1775-1861), aki maga is részt vett a kert alakításában. A kastélykertben Óvodamúzeum működik.

Az élőfal nyüzsgő "lakóktól" hangos.

Az "előkert" koros atlaszcédrusa.

A séta után jóleshet üldögélni még kicsit mélázva a növénycsoportok teremtette hangulatok fölött. A kert szinte bármely pontján érdemes időzni.

Extrém

2010-06-30T08:44:00.002+02:00

A kerti szezon közepére erősen megkopott a kesztyűm, de még mindig véd, a rózsák nyári igazításához sem használnék mást. Noha kevésbé szellőzik, mint a textilkesztyűk, a hetek óta nyirkos kert gyomlálásakor sem ázik át. Talán egy szezont bír ki alapos igénybevétel mellett, amivel egy új kert kialakítása is jár. 30 °C-on mosom.

Nem tudom roncsmerüléskor, nehéz munkagépekhez használva vagy extrém-sportoláskor is ugyanennyire feslésnek indul-e, de bizonyos, hogy a kertészkedés valamennyihez mérhető.

Bodzalevelű macskagyökér

2010-06-28T09:00:00.005+02:00

A macskagyökérfélékhez tartozó Valeriana officinalis ssp. sambucifolia andezithegységek szurdokerdőinek jégkorszaki maradványfaja. Nem messze kertünktől, a Börzsönyben vadon is nő - az Északi-középhegység védett (!) növénye.

Levelei a Valeriana officinalisénál szélesebbek, a bodzáéhoz hasonlítanak. Magyar nevei jórészt gyökerének macskákat megigéző illatára utalnak: macskagyökérfű, macskagyökönke, gyökénke, gyökönke, mezei vagy orvosi macskagyökér. A baldrián, bádián, baldiánfű és hodolán elnevezések módosulhattak a valerianból, vagy a fény istene, Baldur nevéből alakulhattak és német közvetítéssel kerültek nyelvünkbe. Találkozni még terjékfű (talán gyógyító fű), fordulófű, mezei nárdus (Dioscoridesnél nard) és Szent Magdolna-füve nevekkel is. Botanikai nevét a latin valere ( jó erőben lenni) szóig vezetik vissza, ám lehetséges, hogy közvetlenül Pannonia - Diocletianus idején létrehozott - északkeleti közigazgatási egysége, Valeria (a mai Magyarország és Horvátország területén - központja Sopianae - ma Pécs) után kapta.

Nemcsak a cicákat ejtheti bűvöletbe, a borkóróhoz hasonlóan illatos virágai vonzzák a rovarokat.

Gyökere mellett valamennyi részét használják orvoslásra legalább az ókortól. Idegnyugtató hatása közismert, ahogyan az is, hogy túlzott fogyasztása veszélyeket rejthet.

Fenntartható kertek erdőszéli kiültetéseiben jól megtelepedhet, ám sudár termetével, érdekes leveleivel és ernyőkben bogas virágaival városi kertekben is izgalmas látványt nyújthat, ha nyirkos, üde talajban fejlődik - meghálálja a mulcsot. Napon halvány rózsaszínű, a szőlőlugas mögötti árnyasban spontán kelt tő virága pedig fehér. Kertünk vályogtalaján 2 m fölé nő, ám az idei esős nyárban már 2,5 m fölött van valamivel, mégis ellenáll az erős szeleknek. Magról és tarackról szaporodik - ez utóbbit nálunk nem teszi magától. Augusztusban és szeptemberben érdemes magját elvetni.

Már nem emlékszem, hol, mikor vettem. Egyszer csak megnőtt és felhívta magára a figyelmet, a következő évben magonca kelt néhány méterre tőle, aztán még egy a rákövetkező évben. Heteken át bontja habszerű bogokban virágait, melyeket rózsacsokorba szoktam kötni.

Múzeum

2010-06-25T22:30:00.002+02:00

Mától ismét közelebb van az idei Karácsony, mint amilyen távol vagyunk a tavalyitól, hiszen - ha lassan is - elkezdenek rövidülni a nappalok. Ezekben a hetekben nemcsak Skandináviában ünneplik a nyarat, kerti mulatságokat, sőt kertészeti eseményeket rendeznek a rövid - vagy akár fehér - éjszakák örömére szerte a világon.

Egy svájci múzeum is a nyári napforduló havában tárta gyűjteményét először a látogatók elé a 2007-ben egyesült Rapperswil-Jona középkori kolostorának csodás kertjében. A 10 hektáron kiállított mintegy 2000 darabból álló gyűjtemény merőben szokatlan - az egyes darabok 50-130 évesek és 17 év gyűjtőmunkájának eredményeként álltak össze.

Kép az ArchDaily oldaláról

A világ első élőfa múzeumát hozta létre Enzo Enea tájépítész. A pályája során megépített több száz kert kialakítása számos koros fa eltávolításával járt, melyeket nem vágtak ki, inkább megpróbáltak átültetni. A megmentett növények között felállított homokkő tömbök hivatottak kiemelni a fák szépségét, a változatos formákat. A 22 fafajt bemutató arborétumban Közép-Európából költöztetett Pinus sylvestris (erdeifenyő) is él.

Video a DW-TV Euromaxx magazinjából

A családi vállalkozásból kinőtt cég termékei - díszítő elemek, kerti bútorok - számára is kiállítótérként szolgál a park, valamint ide tervezték az új tájépítész irodát, mely bemutatóterem, iskola és alkotóműhely is lesz egyben. Enea elképzeléseit Chad Oppenheim építész értelmezte a fenntarthatóságot szem előtt tartó megoldásokkal, amilyen a geotermikus fűtő- és hűtőrendszer, a zöldtető vagy a helyi - akár újrahasznosított - nyersanyagok használata.

A fertődi Esterházy kastély kertjében fölöslegessé vált Taxusoknak milyen esélye van arra, hogy megmentsük őket saját magunktól?

Erdei borkóró

2010-06-02T19:36:00.025+02:00

Mérsékelt övi erdők és erdőszélek lágyszárú növénye a boglárkafélék családjába tartozó Thalictrum aquilegiifolium. A görög thaliktron olyasmit jelent: osztott levelű; aquilegiifolium: aquilegia (harangláb) levelű. Magyarul a borkóró mellett elterjedt a (cámolyalevelű) virnánc, a galamblevelű virnác és a ruta is - bár nem áll közeli rokonságban a rutákkal.

Sokporzós virágai bodzaillatúak, hamvaszöld levelei pedig valóban hasonlítanak a haranglábéhoz - könnyedek, madártollszerűek, a harmat és az esőcseppek gyöngyként ülnek meg rajta. Minden része - a gyökere különösen - mérgező, ezzel együtt gyógyszer készül belőle és kis mennyiségben gyógyteába is keverik.

A szél mellett a rovarok is hozzájárulnak beporzásához. Aszmagtermését érdemes közvetlenül beérés után elvetni - én tavasszal próbáltam, nem indult már csírázásnak, de lehetséges, hogy a meleg-, majd hideghatás hiányzott hozzá. 3 mm mélyre vetve legalább 12 °C szükséges a csírázásához. Hibridjeit a mályva árnyalataiban kínálják.

Fenntartható kertek növénye. Ha a nap egy rövid részében árnyék vetődik rá, máris jól érzi magát, kártevők ritkán támadják meg, -25 °C-ig bizonyosan télálló. Buja növekedéssel hálálja meg a töve köré terített mulcsot, az üde talajt.

A PFAF szerint nem tanácsos hüvelyesek közvetlen szomszédságába ültetni, mert gátolja növekedésüket. Nem terjed erőszakosan - nálunk évek óta fél méter körüli a szélessége és egy méter magasra nő. A Kárpát-medence honos növénye számos Thalictrum fajta mellett.
Védettek!

Egy hagyomány szerint az újszülöttet borkóróval kitömött párnára fektetik, hogy sikeres életet biztosítsanak számára. Legalábbis örömteli pillanatokra számíthat, aki kertjében nevel belőle, mert a levelei a néhány hétig tartó virágzást követően is szépek.

Olló

2010-05-31T13:48:00.012+02:00

Virágszedés idején nagy hasznát venni a szép felülettel vágó ollónak, mert a csokor is tartósabb lehet és a virágtőn is elkerülhető vele a roncsolás.

Öt éve használom - a képen látható kopásokból is gyaníthatóan - rendszeresen a névnapi meglepetésként kapott virágszedő ollót. Tulipánt ugyanúgy vágok vele, ahogy vékonyabb vesszejű rózsát vagy hervadt virágfejeket.

A támasztó lapok meg is tartják a rövidebb szárú, könnyebb virágokat.

A fényképezés okán alaposan megtisztítottam, egyébként csak leöblítem, ha nagyon koszos. A támasztó redőiben összegyűlhet némi ragacs, amit nem könnyű kivakargatni, ha már beleszáradt.

Elsőre tán nem különösebben izgalmas, ám annál hasznosabb szerszám.

Materia Medica

2010-05-16T17:43:00.032+02:00

A Juliana Anicia Kódex (Codex Aniciae Julianae, Codex Constantinopolitanus, Codex C., Codex Byzantinus, Codex Vindobonensis vagy Vienna Dioscorides) a legrégebb óta fennmaradt gazdagon díszített, majdnem hiánytalan kézirat, orvosbotanikai mű - ma gyógyszerkönyvnek neveznénk. A Justinianus előtti Constantinapolis legelőkelőbb és leggazdagabb asszonya, a templomépítésről is nevezetes Juliana Anicia (462 - 527/528) hercegnő megbízásából készítették 512 körül. A tudományos szövegek fontos és ritka példája.

Mint minden fényűző háztartás fölött rendelkező arisztokrata asszony, a patrónus nő is foglalkozott orvoslással, melynek kereteit a társadalmi státusz alapvetően meghatározta. A gyógyításhoz a korabeli orvostudomány ismereteit összefoglaló pazar kivonat állt rendelkezésére, melyet többek között az anazarbai görög orvos, Pedanius Dioscorides De Materia Medica Libri Quinque (Orvosságokról öt kötetben) című, i. e. 65 körül írt műve alapján készítettek.

Dioscorides célja a szerek emberi szervezetre gyakorolt hatásuk szerinti rendszerezése és pontos leírása lehetett. Feltételezések szerint 500 növény leírása mellett művében számos állati eredetű és ásványi szer is szerepelt. Plinius az i. e. I. században ismert botanikai vagy herbalista könyveknek felrótta, hogy a növényeket egyetlen életszakaszukat kiragadva ábrázolták nem segítve felismerhetőségüket, azonosításukat a különböző évszakokban. Dioscorides materia medicája az időszámításunk szerinti XVI. századig lehetett használatban.

A fennmaradt bizánci másolat címoldalán a patrónus nő, Juliana Anicia portréja látható, mely az építészet ünnepelt támogatójaként ábrázolja oldalán a nagylelkűség és okosság allegóriáival ahogyan az előtte térdelő művészetek hálája alakjának hódolatát fogadja, egy puttó pedig könyvet nyújt át neki. Az asszonyt méltató leírás - mely a támogató rangját és adományozói státuszát hivatott jelezni - túlmutat az ábrázolás bevett szokásain. Többek között ezért feltételezhető, hogy Anicia közvetlenül részt vett a tartalom - építészet esetében talán ugyanúgy a stílus - meghatározásában.

A 491 pergamenlapból álló pazar gyógynövénytár 383 - majd minden esetben - egész oldalt kitöltő színes botanikai illusztrációval készült. Egyik oldalán híres orvosokat ábrázoló képek láthatók. A De Materia Medicát további - például ornitológiai - írásokkal bővítették, fejezeteit átszerkesztették, a növényeket pedig ábécé szerint rendezték, melyek leírását korabeli megfigyelésekkel egészítették ki. A mű elején egy miniatúrával díszített növény-lista áll, a végén pedig 24 madárfaj négyzethálóban elrendezett kivételesen részletgazdag rajza látható.

A Trákiában és Anatóliában honos növényekről botanikai igényű képek készültek, ám a bizánci művészettől oly távol álló hellenisztikus realizmus részletgazdag ábrázolásmódja vagy a helyenként megjelenő sematikus rajzok arra engednek következtetni, hogy a képek mintegy fele sokkal korábbi herbáriumgyűjteményből származó másolat. Plinius aggályaival mit sem törődtek, de a kiadványnak mintha nem is az lett volna a célja, hogy akkurátus gyűjteményként szolgáljon. Az Anicia Kódex nem kézikönyv, sokkal inkább egy fényűző ajándék, mely a kor meglévő tudásának enciklopédikus törekvéssel készült kivonata.

Későbbi tulajdonosai görög, arab, perzsa, majd - Konstantinápoly 1453-as török kézre kerülését követően - török, Nagy Szulejmán zsidó orvosa révén pedig héber növény nevekkel egészítették ki. Egy kelet-francia dialektusra utaló megjegyzést - “ginestre” vagyis zanót - is tartalmaz a negyedik keresztes háború idejéből, vélhetően a Konstantinápoly 1204-es kifosztását követő évekből.

1562-ben már nagyon rossz állapotban látták a könyvet. I. Ferdinánd német-római császár diplomatája, Ogier Ghiselin de Busbecq szerint annyira molyrágta volt, hogy “az utca porában meglátva nem valószínű, hogy bárkinek is eszébe jutott volna lehajolni érte” (Török levelek). Neki még nem sikerült megvásárolnia, azonban a kor előkelőségei körében népszerű - a reprezentációt is szolgáló - gyűjtőszenvedélynek köszönhetően 1569-ben II. Miksa császári könyvtárába került, ma pedig az Osztrák Nemzeti Könyvtárban őrzik Codex Vindobonensis Medicus Graecus 1. megjelöléssel.

Az antik természettudományos ismeretek gazdag tára számos mű alapjául szolgált, 1904-ben fekete-fehér, az 1970-es években pedig színes hasonmás kiadásban jelent meg.

Juliana Anicia az egyik első patrónus nő, aki nem volt uralkodó. Mérhetetlen vagyonának köszönhetően lehetett részese nagybecsű alkotásoknak. Kétségtelen, hogy tevékenységével beírta magát a kerttörténetbe.

Nem kell messzire utaznunk, hogy - ha kezünkbe nem is vehetjük - láthassuk a Juliana Anicia Kódexet.

Talajtakaró évelők félárnyékban, árnyékban

2010-05-07T15:46:00.025+02:00

A fenntarthatóságot körbejáró sorozat harmadik része még mindig a vízgazdálkodáshoz kapcsolódik. Gyomlálni, kapálni sem kell - nem is lehetséges - a talajtakaró növényekkel benépesített árnyas kertrészekben. Bokrok, fák tövében jótékonyan védik a talajfelszínt a kiszáradástól anélkül, hogy versenytársaikká válnának. Mulcsozni is csak az első egy-két évben szükséges, míg be nem terítik a talajt buja lombozatukkal. Nyáron át nyugalmas pihenőhely a cicáknak, és más árnyas búvóhelyre vágyó kerti lakók is hamar felfedezik.

Vályogos földben kevés öntözéssel beérik a legforróbb nyári napokon is, de lazább, köves vagy homokos talajon rendszeres locsolást igényelhetnek.

Néhány példa az év túlnyomó részében lombjával díszítő, örökzöld vagy áttelelő lombú növényekből:

Az illatos lombú Geranium - köznapi nevén gólyaorr, gólyaköröm, gémorr, gerely, daruláb, galambláb - nagyon hálás pára. Hegyvidéki fajtái és azok hibridjei párnaszerű telepeket hoznak létre - de nem terjednek erőszakosan - nyirkos, párás környezetben. Kövek között, rendkívül kötött, agyagos talajon is jól fejlődnek, ha némi mulcs segíti megtelepedésüket. A föld felszíne alatt és fölött fejlődő rizómákkal vagy magok elszórásával terjednek. A szárakat és a leveleket szőr borítja, lombja sűrű gömböt formáz, az egész növény csupa puhaság. Virágai a rózsaszín és kék árnyalataiban nyílnak, fehér és bordó változatai is léteznek. Kedvelem a levelei illatát.

A Geranium macrorrhizum (bolgár gólyaorrnak is nevezik, illóolajáért - mely a rózsaolajra hasonlít - Bulgáriában nagy területeken termesztik) egyik lila változata évek óta él a kertünkben. A legkeményebb teleinket is jól viseli. Az első fagyok után vöröses árnyalatokban színesednek levelei, enyhébb teleken pedig megmarad a lombja. Rizómáival könnyen szaporítható. 30 cm magas. Mélyárnyékban is fejlődik, noha ott kevesebb virágot hoz.

A Geranium x cantabrigiense "Biokovo" (angol gólyaorr) a Geranium dalmaticum és a Geranium macrorrhizum hibridje. Mintha alacsonyabb lenne, mint a bolgár, és jobban kedveli a félárnyékot, mint a teljes árnyat. Télálló mifelénk. Nem mérgező.

Egy zöldessárga virágú muskátli, mely a Pelargonium nemzetség

többi tagjához hasonlóan nem bírja a mi teleinket.

A gólyaorrfélék - Geraniaceae - nálunk is ismert nemzetségei a Geranium (gólyaorr), az Erodium (gémorr) és a Pelargonium (muskátli) . Az első kettőhöz sorolható fajok többnyire a mi éghajlatunkon is télállóak. A Pelargonium nemzetség fajai csak enyhe vagy semmilyen fagyot sem viselnek el, Dél-Afrikában honosak. A botanikai elnevezések a görögből eredeztethetőek: geranos = daru, erodos = gém, pelargos = gólya - mind hosszúcsőrű madarak, melyekre a termésükkel emlékeztetnek a növénycsalád tagjai.

Geranium és a rózsafélék -
Rosaceae - családjába tartozó Alchemilla

Az Alchemilla mollis (lágyszőrű palástfű) félárnyékban kövér lombot fejleszt. A leveleket sűrű szőr borítja, így a víz cseppekben áll össze rajtuk. A jelenségnek nagy szerepe volt az elnevezésben, alkimisták (a latin alchimia arabból átvett szó) a víz legtisztább formáját vélték felfedezni a cseppekben.

Talán nem terjed olyan gyorsan, mint a Geranium, szárazságban pedig - ahogyan télen is - megbarnulnak levelei, melyek helyett hamar újakat hoz, ha újra nedvesebbé válik környezete. Laza bogernyőben nyíló virágai üde zöldessárgák, rózsacsokorba kötve is csodásak. A növényből herbateát szoktak készíteni.

Vinca minor - a latinból:
vincire = megkötözni; körülvenni, bekeríteni, övezni
minus = kicsi

A meténgfélék - Apocynaceae - családjába tartozó Vinca minor (kismeténg, kis télizöld vagy télizöld meténg) kúszó hajtásain gyökereket fejlesztve mindenhol jól terjed. A félcserjét gyeppótlónak tartják, mert összefüggő szőnyeget képezhet erősen lejtős terepen is, de nem kifejezetten sétálásra való. Télen is zöld, naposabb helyen tömörebb telepet alkot, és ilyenkor kék, fehér vagy rózsaszínű - de bordó és barackszínűről is lehet olvasni - virágokkal díszít a fényes, sötétzöld levelek között. Ha már benőtte a rendelkezésére álló területet, néhány évente nyár végén érdemes lehet ifjító metszéssel igazítani - vízszintes terepen állítólag fűnyíróval megújulásra kényszeríthető. Ha évekig háborítatlanul fejlődik, terjedő kedve elharapózhat. Szárából kosarat fonnak. Nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgező.

Nyári talajtakaróként jó szolgálatot tehetnek azok az alacsony, terjedő növények is, melyek lombja az évnek csak egy - esetleg igen rövid - időszakában látható. Velük is tervezek egy bejegyzést a közeljövőben.

Terülő évelők napon, félárnyékban

2010-05-04T02:01:00.014+02:00

Nepeta - macskamenta

Arabis caucasica (compacta) "Snowcap" - kaukázusi ikravirág

Veronica petraea - kúszó veronika

Glechoma hederacea "Variegata"- kerek repkény

Ajuga reptans - indás ínfű

Euphorbia myrsinites - szürke kutyatej

Phlox subulata - árlevelű lángvirág

Tavasz

2010-05-04T01:42:00.005+02:00

Csicsóka

2010-04-22T20:12:00.011+02:00

A Helianthus tuberosus a burgonyához hasonlít - a szegények krumplijának is nevezik (és persze csodagumónak is) -, noha a napraforgó rokona. Nálunk csak hosszú nyarak végén virágzik, de magot nem érlel. Akár 3 méter magasra is megnő miközben szerte gumókat fejleszt, melyeket egész évben szedhetünk amikor nem fagyos a talaj. Egyszerre nem érdemes többet felszedni, mint amennyit néhány napon belül elfogyasztunk, mert hamar megfonnyad (hűvös, nem záraz helyen tárolva tovább megőrizheti állagát). Ősztől tavaszig lehet a legszebb gumókat kiásni, melyeket nyersen, főzve és sütve is szokás asztalra tenni.

Etanol és pótkávé is készülhet a csicsóka gumójából, de cukorbetegek étrendjében is helye lehet.

Az íze édeskés, akár a borsóé vagy a sárgarépáé. Szerintem némi füstös íz is bujkál benne, ami sütve intenzívebbé válik. Ma kevés olíván pároltam vékonyra gyalult csicsókát és kicsit sóztam. Finom volt. Még keresem a hozzá illő fűszert (fokhagymával például érdekes lehet) - nem azért, mintha önmagában nem lenne különleges. Anyukám tócsnit (mackó, lepcsánka, lapcsánka vagy hlebcsánka) készített belőle, szerinte kicsit több sót "kíván", mint burgonyából sütve. Levesbe főzve és salátában is ízlett, legközelebb pedig rablóhús (vagy saslik) sütésekor fogom kipróbálni nyársra húzva.

Csicsóka gumója kiásva

Mivel évelő növény, azt gondolhatnánk, a gumók kiásásakor érdemes néhányat a földben hagyni a jövő évi termést biztosítandó. Erre azonban semmi szükség, ugyanis szinte lehetetlen az összes gumót felszedni, így bizonyosan kihajt valahol. Ha ezt nem alkalmas helyen teszi, egyszerűen át lehet ültetni - amíg minden évben betakarítjuk a termést, különben elburjánzik. Kártevők nem tizedelik.

Fekete berkenye

2010-04-14T14:38:00.015+02:00

Az Aronia melanocarpa (melan- = fekete, sötét; karpos = gyümölcs) sok tekintetben hasonlít az Amelanchier fajtáihoz, nem meglepő hát, hogy az elnevezésben is van átfedés. A fekete berkenye mellett a köznyelvben megjelenik a fanyarka, a fojtogató bogyó, de csodabogyó néven is emlegetik manapság. Az Aronia elnevezést a Sorbus aria (lisztes berkenye) második tagjából eredeztetik. Vajon a termés hasonlósága a névadás alapja?

A fanyarkával ellentétben nem honos Európában, egy évszázaddal ezelőtt telepítették be Észak-Amerikából főleg az Északi-tenger környékére. Magyarországon néhány évtizeddel ezelőtt indult meg a telepítése, és már a nyolcvanas években "kísérleti" bio berkenye lekvár bukkant fel mifelénk csinos szögletes üvegekben. Akkor még nem talált érdeklődésre, ezért fillérekért kínálták a finomságot, amiből a szüleim bevásároltak néhány kartonnal. Azt hiszem, azóta tudom, hogy fogok Aroniát ültetni a kertembe.

Mostanra saját kert is van, berkenye csemetét is könnyű beszerezni. Ilyen dobozban vettem gyökér-csomagoltan:

500-1000 Ft körüli áron számos áruházban kínálták az elmúlt hónapokban.

Talán az Aronia melanocarpa "Nero" változat az, ami ilyen módon számos kertbe bekerült. A "Viking" és a "Rubina" változat is elérhető már magyarországi kertészetekben.

A csomagoláson olvasható ismertető nyelvi
és tartalmi igénytelenségére nem lehet magyarázat az ár.
Tájékozódáshoz inkább ajánlom e bejegyzésben
kékkel kiemelt linkekkel elérhető tartalmakat.

Az Aronia arbutifolia (piros törpeberkenye vagy veres berkenye) fajtát kevésbé vonták nemesítésbe, nem is terjedt el Európában. A veres és a fekete berkenyének létezik hibridje: Aronia x prunifolia.

A fenntarthatóság igényével együtt népszerűsödő növényt nemrég sikerrel keresztezték a lisztes berkenyével (Sorbus aria x Aronia melanocarpa), és az így megszületett intergenerikus hibridet Sorbaroniának nevezték el. Nem ez az első célba ért kísérlet, melynek során különböző fajok keresztezésével próbálkoztak.

A rózsafélék családjába tartozó növényről sokat lehet olvasni magyar nyelven is, így nincs értelme újabb gyűjteményt létrehozni a termesztéséhez tudnivalókról. Ráadásul alig különbözik a fanyarkától - hasonlóképp "négy évszakos" növénynek tartják -, amiről négy bejegyzés található e naplóban.

A fekete berkenye virágzása és termésérése a fanyarkáét követi. A beérett almácskák ráaszalódhatnak a bokorra, akár télen át is rajta maradhatnak. Állítólag szívesebben tenyész enyhén savanyú talajokban, alkalikus közegben pedig sárgulnak a levelei. A málnához és a fekete ribiszkéhez szokás hasonlítani. Gondozást nem igénylő gyümölcsnek tartják.

Élettani hatásairól regényt lehetne írni. Ahol pedig szívesen látott vendégek a madarak és a méhek, onnan nem érdemes kihagyni.

Talán 4-5 év múlva szüretelhetünk a 2-3 méteresre megnövő bokorról.

Mi a kert?

2010-03-31T00:47:00.009+02:00

A hosszú tél egy-egy estéje a BBC tízrészes sorozatával - Around the World in 80 Gardens (80 kert nyomában a Föld körül) - telt. Monty Don szándéka a történelmi és földrajzi látványosságok között forgatott sorozattal választ kapni a kérdésre: Valójában mi a kert?

A hollywoodi giccs, az Amazonason lebegő kert és a bali kunyhó bekerítetlen udvara mellett számos alternatíva kínálkozik válaszul, melyek közül - tán nem meglepő - az európai kertek tetszettek a legjobban. A mai fogalmaink szerinti angolkert sem maradt ki a sorozatból, sőt az észak-európai epizódba olyan finomságok is bekerültek, mint a tromsoi sarki botanikus kert Norvégiában vagy Piet Oudolf - tán legismertebb - vidéki kertje a hollandiai Oostzaanban.

Monty Don a sorozatról beszél

A kert és kultúra összefüggéseibe ágyazott gondolatokat csodás képek illusztrálják a BBC-től megszokott színvonalon. Aki szeretné megnézni, látogasson el a Lumier blogra - akár most.

Mulcs

2010-03-23T19:42:00.016+01:00

A felelős forrásgazdálkodással fenntartott kertben a talaj nedvességtartalmának megőrzése előbbre való, mint az öntözés. A kipárolgás csökkentésének leghatékonyabb módja a felszín takarása, más szóval mulcsozása (esetleg mulchozása), mely nem utolsósorban a kertészt is kíméli azáltal, hogy szembetűnően csökkenti a gyomlálandó felületeket.

Ruth Stout stílusként híresült el az angolszász kertírásban az a módszer, mely a talaj minőségének megőrzésére intenzíven alkalmazza a mulcsozást. Stout szerint minél vastagabb a talajtakarás annál jobb. Fölásni is szükségtelen az ágyásokat, mert kiváló talajszerkezetet - jó szellőzést, ideális víztartást és vízáteresztést - biztosít a legalább 20 cm vastag mulcs réteg. Az ilyen kerti talajban eleven a talajélet, ez biztosítja a növények számára fontos tápanyagokat.

Már vékony mulcs is védi a palánták tövét a forró déli napsütéstől, melyhez egy-egy nagyobb levél is megfelel. Minél vastagabb réteggel takarjuk azonban a talajt, annál hatékonyabb a hőszabályozás. A földfelszín nappali és éjszakai hőmérséklete közötti ingadozás csökkentésével a gyökerek és a - felső 10-20 centiméteres rétegében legjellemzőbb - talajlakók is kisebb stressznek vannak kitéve, táplálkozásuk, így fejlődésük is kiegyensúlyozottabb.

A természetes eredetű mulcs a (táp)anyag körforgásának is fontos motorja, a takaróréteg lebomlásával ugyanis tápanyag keletkezik. Éppen ezért célszerű a kihúzott gyomot (tarackbúzát inkább ne), fűnyesedéket (vékony rétegben, esetleg váltakozva más rétegekkel, mert nem szellőzik jól), hullott lombot, metszéskor felgyülemlő aprítékot, fakérget, szalmát - egyszóval bármilyen növényi hulladékot, ami nem fertőz - talajtakaróként hasznosítani, hiszen tartalmuk így visszakerül a földbe. Másik fontos felhasználásuk a komposztálás - maga az érett komposzt is használható mulcsként.

A marha- vagy lótrágya mulcsként való hasznosításáról eltérő vélemények olvashatók. Sokan óvnak alkalmazásától, hiszen az éretlen trágya nemcsak hogy nem tartalmaz a növények számára felvehető jelentős tápanyagot de “éget” is. Ha az éretlen trágya azonban nem érintkezik közvetlenül a növényi szövettel, megbízható talajtakaró (tehát a föld kapja, nem a növények, ezért nem célszerű beforgatni a talajba!). Ugyanez a tapasztalatom a letermett gombatrágyával is. Baromfi- és sertéstrágyával még nem mulcsoztam.

3-4 cm vastag rétegben már jól látható a talajtakarás eredménye, 5-6 cm vastagságban a gyomok ellen is komoly védelmet jelent. Természetesen csak a maggal terjedő növények megjelenése előzhető meg ilyen módon, a tarackoló vagy mélyen gyökerező gyomok (pl. pitypang) előtörése legföljebb lassítható. A tarackbúzával (Agropyron repens) átszőtt kertvégi ágyásban ezért nem mentem sokra a mulcsozással, tulajdonképpen nehezítette a gyomlálást, hát felfüggesztettem néhány évig, míg sikerül megszabadulni az erőszakos növénytől, ami a dália vagy a csicsóka gumóján is könnyedén átszúrja tarackját. Abban a virágágyásban sem terítek mindenhová mulcsot, ahol évről évre számítok a törökszegfű (Dianthus barbatus), a mézontófű (Phacelia) és az őszirózsa (Callistephus sinensis) önvetésére.

A fenyőkéreg esztétikusnak számító talajtakaró, ami önmagában, de a korábban említett hulladékok fölé is kiteríthető - nem kell tartani a talaj kémhatásának drasztikus változásától. A kőzúzalék, apró kavics nem mulcs, noha csökkenti valamelyest a kipárolgást inkább arra alkalmas, hogy meleget tároljon éjszakára - például rózsák töve köré tanácsos nagyobb köveket tenni. A kavicsréteg előbb-utóbb összemosódik a talajjal, de már korábban megjelennek benne a gyomok, amiket rémálom onnan kihúzgálni (és felvetődik a gyomirtó bevetésének gondolata, ami már nem a fenntartható kert körül forog). Éppen ezért geotextilt vagy fóliát szokás alá tenni, ami idővel apró darabokká töredezik, foszlik szennyezve a kert talaját. Hasonló képtelenségnek tűnik számomra műanyag granulátumot vagy golyócskákat kiszórni a kerti földbe, pedig ilyennel is lehet találkozni mindenféle színben.

Minden kertnek sajátosak az adottságai, melyek miatt az egyik módszer eredményesen alkalmazható, míg a másikkal nem megyünk sokra. Nem elkerülhető a saját megoldások kidolgozása, ami valójában maga a szabadság. A paradicsommal kapcsolatban arra jutottam az utóbbi évek próbálkozásai alapján, hogy fűnyesedékkel mulcsozva lendületet kapnak a gombák, ezért ott inkább gyomlálok, a növényi hulladékot pedig az ágyáson hagyom - csapadékosabb nyáron nem közvetlenül a növények töve körül. Ami a csigákat illeti, szerintem mindegy, van-e mulcs, vagy éppen homokon kénytelenek átnyargalni. Nincs előttük akadály, ha valamit meg akarnak szerezni (Delphinium és Digitalis nem is tudott megtelepedni a kertünkben).

A téli mulcs nemcsak a talajnak tesz jót, de búvóhely lehet a sünöknek (ahogyan a komposzt is), és terített asztal a madarak számára.

Fű

2010-03-15T22:04:00.024+01:00

Belevágok a fenntartható kert sorozatba, ami bizonyosan sok-sok bejegyzést kíván. Hogy mit jelent a fenntarthatóság, mitől fenntartható egy kert, sokan sokféleképpen megközelítették már. A kulcskérdés talán az, milyen ráfordítást igényelnek a kertben zajló folyamatok, és a rendelkezésre álló források fedezik-e a szükségleteket. Könnyen belátható, ha rendszeresen többet veszünk el, mint amennyi a megújulás körforgásában újratermelődik, ha nagyobb terhet rovunk környezetünkre és magunkra, mint amennyi törődést nyújtani tudunk, ellehetetlenítjük újraépülését, forrásaink kimerülnek.

Milyen forrásokat igényelnek fejlődésükhöz a növények?

A vegetációnak többek között vízre van szüksége. A csapadékot kertünkben is csak olyan forrásokból tudjuk kiegészíteni - kútból, esővízgyűjtő tartályból vagy vezetékes vízzel (előállítása komoly erőfeszítéseket igényel) -, melyek nem kiapadhatatlanok, ésszerű hát tudatosan gazdálkodni velük. A növények komplex biokémiai, élettani és morfológiai adaptáció eredményeképp vetik meg "lábukat"... vagy sem. Talán jobban alkalmazkodnak környezetükhöz, mint azt gondoljuk. Nem éppen az adottságokhoz edződés kényszere a törzsfejlődés alapja?

Nem újkeletű megállapítás, hogy pazar fürdőzéshez szokott növények jobban megsínylik a néhány napig elmaradó kényeztetést, mint azok, melyeket mérsékelten öntöznek. Bár még sosem apadt ki a kutunk, bőséges öntözést csak a konyhakert kap nálunk, hiszen a szárazság ellen megvastagodott szövetekkel védekező zöldségek nem túl ízletesek - a fűszerek többsége ellenben kifejezetten jól tűri, akár igényli is a gyér csapadékot. Legjobban kora reggel vagy este hasznosul az öntözés a növények tövéhez juttatva a "kerthőmérsékletű" vizet. Fák és bokrok gondozását illetően kivált fontos szabály, hogy ritkábban, de nagyobb mennyiségű vízzel öntözzünk, mert gyökereik így juthatnak felfrissüléshez. Csöpögtető rendszer kiépítésével állítólag kevesebb vízzel beérik a növények, mert jelentősen csökken a talajfelszínről párolgással tovatűnő víz, ráadásul kiegyensúlyozottabbá válik a talaj nedvességtartalma, miáltal csökken a stressz okozta sejt- illetve szövetsérülés kockázata. Lehetséges, hogy a nagyobb kertekben a kiépítése által természetbe visszafordítható haszon összevethető a műanyagcsövek és a rendszer egyéb elemeinek gyártása és szállítása okozta környezeti teherrel. A vízszükséglet csökkentésének további módja, hogy olyan növényeket telepítünk a kertbe, melyek jó stressztűrő képességűnek bizonyultak. Ezzel el is érkeztünk a csodálatos díszfüvekhez és az öko gyephez.

Az öko gyep nem más, mint olyan fűfajták telepe, melyek túlélik az aszályos időszakokat, jól tűrik a kemény telet, valamint árnyékban is fejlődnek. Az ilyen fűmagkeverék a vörös- és a juhcsenkesz változatait tartalmazza. Nem igényli a napi rendszeres öntözést, noha esős nyarakon nyilván szebb képet mutat. Tápanyagra - mint minden élőlénynek - ezeknek a fűfajtáknak is szükségük van, még ha nem is oly nagy igényűek. Ha ritkábban nyírjuk, jobban viselik a szélsőséges környezeti hatásokat.

A modern kert a rét metaforája

A kortárs kerttervezésben a kevés gondozást igénylő évelővirágokat gyakran társítják füvekkel. Legjelentősebb hatású irányzat talán a holland dizájner, Piet Oudolf nevéhez kötődő New Wave Planting (Újhullámú Kiültetés), valamint a Wolfgang Oehme és James van Sweden által képviselt New American Garden (Új Amerikai Kert) stílusa, mellyel divatot teremtettek a mérsékelt öv honos növényeinek, szűkebb értelemben a préri stílusnak. A korábban jelentéktelennek tartott mezei virágok és fűfélék egyre több köztér meghatározó növényei, a modern építészet csöppet sem hangsúlytalan "elemei" (montreali és vancouveri példa). Azon túl, hogy remekül lehet őket fényképezni, valóban nagy túlélők akár városi környezetben is. Egyre több szédületes kert születik - az adott éghajlaton - természetes flóra kompozíciójából pihenőkertekben is.

Az Echinacea purpurea változatait szívesen ültetik vadvirágos rét benyomását keltő kertekbe.

Yvonne Cunnington - a mi éghajlati viszonyainkhoz sok tekintetben hasonló adottságokkal rendelkező - ontarioi birtoka szép példája az otthon megvalósítható tájképi kertnek. A kanadai kertíró blogjában sorra veszi az öntözés és gyepfenntartás nehézségeit, a megoldási lehetőségeket, eleven képein pedig megmutatkozik, milyen bámulatos eredménnyel lehet környezettudatos módon kertet művelni. Egy egész rét született gondos terveinek és kemény munkájának eredményeképp, melynek fenntartása ma már nem igényel nagy áldozatot - legfőbb teendő, hogy egy évben egyszer, tél végén lekaszálják. A lakóház közelében kialakított formális kiültetésben nagy szerephez jutottak a díszfüvek, melyek változatos színű, a széllel rezgő, hajladozó levelükkel, szárukkal és pompás virágzatukkal egész évben meghatározó látványelemei a kertnek. Kevés csapadékkal is beérik, és a tél végi visszavágáson kívül más gondozást nem igényelnek.

Tollborzfű a Country Gardener oldalán

Templom Kata (Hortus Carmeli) bejegyzéseiben varázslatos kert képe bontakozik ki, melynek kialakításában ugyancsak kifejeződik a környezeti felelősség. Igazán nehéz feltételek között született a főváros közelében burjánzó angol vagy tájképi kert, hiszen könnyen kiszáradó talajban, északi lejtőn nő mindaz, ami a mesebeli hangulatú képeken látható. A rendszerezett tapasztalatok értékes tára ez a kerti napló a mi éghajlati viszonyainkon érvényes megállapításaival. Éppen ennek köszönhetően inspiráló, öröm olvasni és töltekezni belőle.

Pompás díszfű a Kerti Naplóból

Végül álljon itt egy lista díszfüvek botanikai nevével és rajtuk linkkel a GAP Photos egy-egy képéhez:

Carex dipsacea
Stipa tenuissima
Deschampia caespitosa
Lagurus ovatus
Molinia caerulea
Panicum virgatum
Pennisetum alopecuroides
Chionochloa conspicua

Virágcserép helyett

2010-03-13T02:19:00.019+01:00

Felhalmozott virágcserép gyűjteményem valahányszor kevésnek bizonyul, amikor itt a palántanevelés ideje - balkonládák, tejfölös poharak, kivis kosarak, fagylaltos dobozok is bevettetnek. Fóliával takarva (ha szorosan rögzítjük, lyukasszuk át több helyen) gyorsabban csíráznak a magok. Igaz, az öntözés így kényelmetlenebb.

Vannak olyan növények, melyek nehezen viselik az átültetést, gyökereik sérülékenyebbek, ezért helybe szokás vetni őket. Azt hiszem, valamennyien előnevelhetők a kiültetés után elbomló "edényben". Ilyet sodorhatunk papírból (lehetőség szerint fehérítetlen, nem színes festékkel nyomott), alakíthatunk papírgurigából vagy papírtojástartóból (ez a legkevésbé tartós, egy-két hét alatt szétmállik). Petrezselymet tervezek így vetni a következő napokban.

How to Create Seed-Starting Pots From Newspapers -- powered by eHow.com

Rövid ideig maga a tojáshéj is jó szolgálatot tehet, kicsit megroppantva ültetőgödörbe kerülhet a kis palántával együtt. A mészkerülő növények csíráztatásához alkalmatlan.

A műanyag tojástartó tulajdonképpen üvegház. Bonbonos tálcát és műanyag palackot is félretettem a lakásban "kerteléshez". A következő hetekben több saját képet hozok.

Kisasszonykalap

2010-03-12T00:10:00.014+01:00

Szokásos mustrám során a Zinnia (katonarózsa, legényvirág, legényrózsa, rézvirág, papkalap vagy kisasszonykalap) valószerűtlen liláskék fényképébe botlottam egy barkácsáruház virágmagos állványai között. Úgy döntöttem próbát teszek a különlegességgel. Vajon egy ciklámen színű változatot sikerült - a kertészeti csomagküldők katalógusaiból ismert eredménnyel - erősen manipulálni? Két-három hónap múlva kiderül alaptalan-e a gyanúm.

A Zinnia nem bírja a fagyot, ez az egyetlen oka, amiért nem nő szerte a Kárpát-medencében. Minden évben újra kell vetni. Hideg és meleg színekben is számos változata kapható, amelyekből néhány év alatt újabb árnyalatok születnek a keresztporzás során. Ha a kert távoli végeiben virágoznak különböző színek, talán megakadályozható, de legalábbis lassítható a keveredés, amit a termesztőknek sem sikerül teljesen elkerülni. Szívesen vetek saját készletből, ezért a fagyok előtt begyűjtök néhány virágfejet, papírzsákba teszem, és esetleg le is morzsolom róluk a magokat. Fagymentes, száraz helyen tanácsos vetésig tárolni. A lakásban március-áprilisban vethető virágládába, palántázó cserepekbe, tejfölös poharakba (feltétlenül ki kell lyukasztani az alját, nehogy belefulladjon a csíranövény) vagy papírgurigákba - utóbbiak előnye, hogy a palánták gyökérsérülés nélkül kiültethetők papírostul, azonban magas falú tálcában célszerű addig tartani, különben könnyen kiszárad bennük a virágföld. Ha napos ablakpárkányon van számukra hely, májusban akár már bimbós Zinniákat ültethetünk ki.

Kész palántaként is kapható, de nagyon könnyen nevelhető helybe vetve is április végén, májusban. Egy-két hét alatt csírázik, és sűrűn ültetve is szépen virágzik egész nyáron át - ebben az esetben a gyomlálással sem kell bajlódni. Legtöbb változata gazdagon elágazik, és a hajtásvégeken hozza fészkes virágait, melyek lehetnek szimplák - azaz egy sziromsorosak -, duplák vagy akár ún. dáliavirágúak, melyek majdnem gömböt formáznak.

Szebben fejlődik, ha rendszeresen és bőségesen tudjuk öntözni, de nem különösebben kényes. Virágcserépbe a törpe változatait ajánlják, ám a magasak is erős növényekké fejlődnek, ha a gyökereknek elegendő helyük van.

Kerti mese

2010-03-09T00:17:00.012+01:00

A növényeken túl számos állat él velünk a kertben, noha ritkábban sikerül lencsevégre kapni őket.

A kékszakállon (Caryopteris) keresgélő méhecskét a kedvesem látta ilyennek:

Faienzának egész mesét sikerült összevágnia kerti videoból (Atom bejegyzése). Érdemes az alábbi képre kattintani, lenyűgöző.

My Father's Garden from Mirko Faienza on Vimeo.

Kesztyű

2010-03-07T16:12:00.018+01:00

Tegnap délután szikrázó napsütésben fölástam a veteményes egy részét és elkezdtem a szőlő metszését - amit néhány évvel ezelőtt Czáka-Valló A metszés ábécéje c. könyvéből tanultam. Ilyen csípős hidegben korábban hamar áthűlt a kezem, és fél-, egy óra elteltével feladtam a kerti molyolást. Az idén kaptam egy Ironclad kesztyűt, amit az öcsém ajánlott. Interneten (elő)válogattam, majd rövid próbálgatás után az eladó - akinek a képe látható egyébként az üzlet weboldalán, és ezúton is köszönöm, hogy partner volt - segítségével választottam a budaörsi Mountexben.

A kesztyű félpárjai patenttal összekapcsolhatók, így talán nem kallódnak el olyan könnyen. Mosógépben mosható. 5600 forintba került.

Fontos szempont, hogy könnyen mozgathassam benne az ujjaimat, érezhessem a metszőolló markolatát, és a tüskéktől védje a kezemet. Felpróbáláskor kiderült, hogy a szélsőségesen hideg körülményekhez ajánlott kesztyűkben nem lenne lehetséges rózsát, szőlőt metszeni - túl vastagok, velük be sem férne a kezem az ágak közé -, így döntöttem a (szimplán) Cold Condition mellett. Kíváncsian vártam, milyen lesz benne “kertelni”. Teljesen elégedett vagyok vele. Ahogyan a leírás szól, véd a szél és a hideg ellen, ha pedig egy kicsit nyirkos, vizes lesz a hideg földben bogarászástól sem engedi csontig fagyni a kezet.

Gyomláláskor kiderül majd, mennyire viselhető benne az enyhébb időjárás, hogy szellőzik-e. Jó lenne, ha nyáron is tudnám használni, mert a kertészkedéshez árult textilkesztyűkben bár nem fülled a kéz, sajnos rövid idő alatt szétszakadnak, nyilván éppen ott, ahol védeniük kellene.

Új kezdetek

2010-03-04T19:36:00.030+01:00

Az ókori olimpiákon olajágat nyújtottak át a győzteseknek, ma virágcsokor jár az érem mellé. A vancouveri téli olimpiára megrendelt 1800 virágcsokor pókvirágú zöld krizantémmal (Chrysanthemum - talán 'Shamrock'; az egyik legtartósabb vágott virág, akár egész álló nap kibírja víz nélkül, és vázába kerülve egy hétnél tovább is szép maradhat), zöld orbáncfű (Hypericum) terméssel, páfránnyal (Rumohra adiantiformis), gyepliliommal (Liriope) és kukoricalevéllel (Aspidistra) készült.

A környezeti fenntarthatóság kívánalmának megfelelően a növények biotermesztésből valók, klórmentes papírba csomagolva, alacsony fogyasztású járműveken érkeztek a játékok helyszíneire. A technikai és protokoll szabályok szerint nem szúrós, illatmentes, kevés pollent tartalmazó virágok jöhettek szóba, melyek kis eséllyel okoznak allergiás tüneteket és British Columbia területén termeszthetők. Ez utóbbi szempont csupán elvi kritériumnak bizonyult, hiszen februárban korlátozott lehetőségek kínálkoznak vágott virág beszerzéséhez, így kanadai mellett ecuadori termesztők - akik tisztességes munkafeltételeket nyújtanak - biztosíthatták a csokrok alapanyagát.

A virágkötőket pályázók tucatjai közül választotta ki a rendezőbizottság. A két nyertes szakember, June Strandberg és Margitta Schulz a közös munka mellett döntött. Javaslatuk szerint a Kanadában télen is könnyen fellelhető teacsarab (Gaultheria) és puszpáng (Buxus) adta volna a csokrok zöld levelét, de a rendezőbizottságnak nem tetszett az ötlet - Strandberg és Schultz szomorúnak tartja, hogy egyetlen honos örökzöld sem felelt meg a VANOC döntéshozóinak, akik között nem volt virágokhoz értő szakember.

Az olimpiai megbízás olyan embereknek kellett munkalehetőséget biztosítson, akik máskülönben nem részesülhettek volna az olimpiai játékok nyújtotta előnyökből. Strandberg és Schultz irányításával több, mint húsz bántalmazott, prostitúció áldozatává vált, börtönviselt vagy drogfüggésből menekülő nő kötötte a csokrokat - naponta 80-150 darabot. Valamennyien a 2006-ban bejegyzett nonprofit szervezet, a Just Beginnings Flowers Society (új kezdetek virágai társaság) virágkötő iskolájában tanultak. A szervezet küldetése, hogy az egészségi állapotuk vagy társadalmi kirekesztettségük okán a munkaerőpiacról kiszorult embereket támogassa szakmához és álláshoz segítve őket. A Just Beginnings üzleti tevékenységéből származó nyereségét a virágkötő iskola fenntartására és a pártfogoltak támogatására fordítja.

Dan Ferguson interjúja a Surrey Leaderben

Strandberg, a szervezet ügyvivője évtizedek óta foglalkozik elítélt nők képzésével. 1984-ben nyitotta virágkötő iskoláját, ahol azzal keresték meg, fogadjon be két feltételesen szabadlábra helyezett nőt a képzési programba. Az első, reménytelennek tűnő hét után majdnem feladta, majd leült beszélgetni az addig zárkózott tanulókkal, akik végül lelkesen vettek részt a közös munkában. Nemcsak szakképzettséget szereztek, ahogy megnyíltak tehetségesnek is bizonyultak. Azóta egyikük egy bevásárlóközpont virágboltját vezeti, másikuk pedig saját virágboltot nyitott. Strandberg elhatározta, hogy elítélt nőkkel szeretne dolgozni, sikerült is meggyőznie egy éppen akkor nyílt intézmény vezetését a képzés hasznáról, és 1991-ben virágboltot is nyitottak Beginnings (kezdések, kezdetek) névvel a börtön épületében. Noha tanítványaival rendszeresen részt vett virágkötő versenyeken, eleinte nehéz volt állást találni a börtönből szabadult képzett virágkötőknek, mire Strandberg meghívta a Northwest Florists’ Assosiation (virágkötők helyi szakmai szervezete) tagjait a börtönműhelybe. Nagy sikert aratott a bemutató, így megnyíltak a kapuk a képzést sikerrel végzők számára - harmaduk új szakmájában talált állást. 2003-ban a börtön bezárásával a program leállt, a Young Women's Christian Association (fiatal nők keresztény szövetsége) Woman of Dinstinction (kiváló asszony) díjával jutalmazott virágkötő azonban nem. June Strandberg megalapította a Just Beginnings Flowers Societyt, mely tanulási lehetőséget és munkahelyi tapasztalatot biztosít a társadalom peremére szorult nőknek.

Strandbergék dizájn-csokrait kapják a 2010. március 12-én kezdődő paralimpia győztesei is. Ki tudja, mi értelme ilyen módon elkülöníteni sportolókat - kirekesztve őket a nagy érdeklődést vonzó olimpiai játékokból?

Fanyarka IV. - Ősz

2010-02-26T23:18:00.033+01:00

Pompás fanyarka - Amelanchier laevis

Ősszel lángoló vörös és narancs árnyalatokkal gazdagítja a nyári virágokban fogyatkozó kertet az Amelanchier lombhullató cserjéje. Ha fokozatosan hűl téliesre az idő, a fanyarka hosszan megtartja színes lombját. Falusi és tájképi kertekből kár lenne nélkülözni azt a gazdagságot, amit egész évben megjelenésével nyújt.

Kanadai fanyarka - Amelanchier canadensis

Az Egyesült Királyságban a Royal Horticultural Society (Királyi Kertészeti Társaság) Award of Garden Merit (Kerti Érdem) kitüntetéssel ajánlja a rézvörös fanyarkát 1993 óta. Ennek egyik feltétele, hogy különösebb szakértelem nélkül kiskertekben is gondozható, továbbá ellenálló és könnyen beszerezhető növény legyen, melynek egyre több termesztett Amelanchier változat felel meg.

Naomi Sachs fényképén
égerlevelű fanyarka, Amelanchier alnifolia látható.

A fanyarka fája kevés füsttel ég, ezért előszeretettel fűtöttek vele indiánsátrakat.

Kereklevelű fanyarka - Amelanchier ovalis

Szerszámkészítéshez kellőképp tömör a fája, így régen fésű és ásónyél is készült belőle.

Termetes fanyarka - Amelanchier arborea

Mindazt, ami a fanyarkáról az utóbbi bejegyzésekben olvasható, mások leírt személyes tapasztalatai és oktatási intézmények kutatási beszámolói, adatbázisa alapján írtam, az Amelanchiert illető saját tapasztalattal egyelőre nem rendelkezem, megítélni nem tudom, mennyire érvényesek az egyes megállapítások a mi környezeti adottságaink közepette. Csak remélem, hogy a "gyűjtemény" másnak is kedvet csinál ahhoz, hogy próbálkozzon a fenntartható kertműveléshez is illeszkedő növény megtelepítésével otthonában, és egyben bátorítani szeretnék minden kertfüggőt, ossza meg tudását, tapasztalatait másokkal!

A fenntartható kertműveléssel szeretnék továbblépni, mert nagyon izgalmas, szép kertek születnek nap mint nap, amelyekből érdemes ötleteket meríteni.

Fanyarka III. - Nyár

2010-02-23T23:52:00.032+01:00

Az öntermékeny cserje bogyója valójában almatermés (pomum). Édes zamata sokakat az alma de az áfonya ízére is emlékeztet, éretten csöppet sem fanyar. Magam kíváncsian várom, hogy megkóstolhassam - a saját termésre még legalább 2-3 évet várni kell. Délebbi tájakon júniusban, felénk talán későbben érik. Nagyjából három héten keresztül szüretelhetünk egy kifejlett cserjéről (fáról).

Kanadai fanyarka, Amelanchier canadensis
a Home Orchard Society oldaláról

Ha a madarak éretlen pirosasan meg nem eszik, a legtöbb fajta esetében bíborból hamvas feketébe hajlik a vacokból kialakult, apró magvakat tartalmazó termés színe. Az almácskák átmérője 0,5-1 cm de elérheti a 1,5 cm-t is. A naspolyához hasonlóan csészecimpái nem hullanak le.

Akinek mindkettő terem a kertjében, azt tapasztalta, hogy a madarak kevésbé szeretik a pompás fanyarka, Amelanchier laevis termését - mely éretten is piros -, mint a rézvörös fanyarkáét, az Amelanchier lamarckiiét.

Az Amelanchier lamarckii “Ballerina” nagyon ízletes, feketeribiszke méretű bogyókat nevel, az Amelanchier lamarckii “Princess Diana” termése 1 cm átmérőjű.

A tarackos fanyarka, Amelanchier stolonifera
almája nagy és különösen édes.

Napos, meleg helyen bőven teremhet, a talajjal szemben csekély igényei ellenére jót tesz, ha rendszeresen, ám mértékkel öntözzük - kivált amíg kicsi. Árnyasabb fekvésben nemcsak lassabban fejlődik - és nagyobb eséllyel telepednek meg rajta kártevők -, de kevesebbet is terem. Termését a madarak annyira szeretik, hogy előfordulhat, hálóval szükséges védeni, ha enni szeretnénk belőle.

A termetes fanyarka, Amelanchier arborea és a kanadai fanyarka, Amelanchier canadensis gyümölcsének fitokémiai vizsgálata gyulladásgátló hatású összetevők jelenlétét igazolta. Többek között vasat, rezet, magnéziumot és sok C vitamint tartalmaz. Magas pektin tartalma miatt ideális lekvár főzéséhez, de leves, csatni, ecet is készülhet belőle, és édestésztákba, joghurtba is keverhető akár frissen vagy szárítva. Fagyasztva is tartósítható.

Clotilde Dusoulier fanyarkatortája a következő hozzávalókból készül:

Tészta
8,5 dkg cukor
8,5 dkg fagyos vaj (enyhén sózott)
17 dkg liszt
1 tk fehérbor ecet
1 ek hideg tej (esetleg még egy ek, ha nagyon száraznak tűnik a tészta)

Töltelék
50 dkg fanyarka (keverhetjük a különböző bogyósokat) akár fagyasztva (!)
2,5 dkg mandulaliszt
2,5 dkg cukor (Dusoulier juharcukrot ajánl)
1 egész tojás
6 dl habtejszín

180 °C-ra melegített sütő, 28 cm átmérőjű, alacsony falú tortaforma kivajazva

A vajat, a cukrot és a lisztet morzsalékosra keverjük, beletesszük az ecetet és a tejet, röviden tovább dolgozzuk, de teljesen összeállnia nem szabad. Terítsük el egyenletesen a tortaformában kis falat képezve körben. 15 percre tegyük sütőbe - ennyi idő alatt kezd aranyszínűvé válni a pereme.

Közben összekeverjük a gyümölcsöt (ha fagyasztott sem kell kiolvasztani, csak kicsit megnövekszik a sütési idő, nagyjából 3 perccel) a cukorral és a mandulaliszttel. Beleöntjük a tésztába kis szegélyt hagyva a pereme mellett, és újabb 15 percig sütjük.

Felverjük a tojást a tejszínnel és a gyümölcs tetejére öntjük, készre sütjük újabb 15 perc alatt. Rácson hagyjuk kihűlni.

Még nem próbáltam ki a receptet, de azt hiszem bármilyen vajas tészta jó lehet, amit gyümölcstortához, kosárkákhoz ismerünk, a töltelékbe pedig kerülhet krémsajt (akkor a mandulát és a tojásos tejszínt kihagynám) -, talán a fanyarka alá tenném.

Eileen Brown fényképe az égerlevelű fanyarka,
Amelanchier alnifolia terméséről

A fanyarkás bivalyragu fűszeres tejszínnel 2 személyre Roary Macpherson receptje:

35 dkg kicsontozott bivaly (talán marhalábszárral helyettesíthető)

1 tk frissen facsart citromlé

1 ek liszt

2 ek sózatlan vaj

1 kisebb hagyma vékony karikára vágva

20-25 dkg gomba cikkekre vágva

fél dl száraz vörösbor

1 dl alaplé

1 tk édes fűszerpaprika

1 dl fanyarkabogyó

só, bors

Forgassuk össze a kockára vágott húst a citromlével, majd szórjuk rá a lisztet és forgassuk össze azzal is. Hevítsük a vajat habzásig, majd tegyük bele a húst és pirítsuk barnára. Vegyük ki a húst a serpenyőből míg elkészítjük benne a hagymát a gombával alacsony fokozaton kevergetve. Öntsük bele a bort, keverjük össze, pároljuk 1 percig, majd jöhet az alaplé, a fanyarka és a fűszerek, 20 percig kevergessük. Akkor beletesszük a húst és az idő közben belőle kifolyt húslét. Fedő alatt készre pároljuk.

A fűszeres tejszínhez

2 dl tejföl

1 dl habbá vert tejszín

4 tk citromlé

ízlés szerint só, bors

2 ek apróravágott friss fűszer

Keverjük össze a hozzávalókat, majd hagyjuk állni 2 órán át szobahőmérsékleten, aztán hűtőszekrényben. A ragura halmozva tálaljuk.

Legizgalmasabbnak talán a következő koktél tűnik - igaz az eredeti eperrel készül -, kipróbálnám fanyarkával. Fergeteges lehet!

Vodka:
How To Make A Basil Berry Martini Cocktail

Az Amelanchier gyümölcse gyermekek és felnőttek számára is veszélytelenül fogyasztható. Az almatermésűekhez (alma, körte, naspolya) tartozóként magja néhány tized százalékban amigdalint tartalmaz, mely a rostok sérülésekor hidrogén-cianiddá bomlik, ami a növényi védekezőrendszer részének tűnik. Mérgezéshez olyan nagy mennyiségű mag rövid időn belül történő elfogyasztása vezethet, ami nem életszerű. Ugyanez a glikozid található a csonthéjasok (cseresznye, meggy, szilva, sárgabarack, mandula) magjában is, amely a marcipán kellemes ízét is adja. Nem szerencsés azonban, ha a legelőn fanyarka terem, mert a kérődző állatok számára - emésztésük sajátossága folytán - veszélyes az amigdalin tartalmú levelek, termések fogyasztása.

Amélie Rousseau fotóján égerlevelű fanyarka,
Amelanchier alnifolia látható -
részletek az E-Flora oldalán

Van még hely egy (két, három...) fanyarkabokor számára a gyümölcsösben vagy a teraszon egy dézsában?

A következő bejegyzésben beköszönt az ősz.

Fanyarka II. - Tavasz

2010-02-22T02:27:00.052+01:00

Virágba borultan lehet a legszebb az Amelanchier - kár lenne kihagyni bármilyen stílusú kertből.

A fanyarka elliptikus levelei kihajtáskor rózsaszínesek, majd ezüstzöldek. Egyes fajták esetében fűrészesebbek, a fonák pedig többnyire molyhos - mely lekophat -, ahogyan a vacok is.

Végálló fürtökben álló 2-3 cm-es, csillag alakú virágai a levelek előtt, április-májusban jelennek meg vékony kocsányon. Öt pirosas csészecimpa és 5 keskeny, fehér sziromlevél veszi körül a 20 porzót és az 5 bibeszálat. Virágzása 1-2 hétig tart.

A következő fajták és változataik fordulnak elő a legtöbb kereskedésben:

Az égerlevelű fanyarka, Amelanchier alnifolia (alnus + folium = éger levél) 1-5 m magas, díszalmák és -körték erősen törpésítő alanya, melyen a nemes korábban termőre fordul és jobb a talaj mésztartalmával szembeni toleranciája. Támaszt igényelhet. (Tóthné Batiz Eszter doktori értekezése alapján)

Az Amelanchier alnifolia var. semiintegrifolia (semi+integer+folium = félig csorbítatlan levél, hiszen a levélszél alig fogazott, inkább csak a levélcsúcs felé fűrészes) apróbb, későbben érő bogyókat terem. Az Amelanchier alnifolia 'Regent' talán a legtélállóbb változat, jól tűri a szárazságot is, de akkor kevesebbet terem. Kártevője gyakorlatilag nincsen - elérheti a 2 m magasságot és a 2,5 m szélességet. Az Amelanchier alnifolia "Obelisk" edényben is nevelhető oszlopos termetű fanyarka. Fává neveléshez nem nagyon szükséges metszeni. Kiültetve legalább 5x3 méteres bokorrá fejlődik.

Az Amelanchier alnifolia cusickii (William Cusick, a XIX-XX. században élt amerikai botanikus után) a legnagyobb virágú fanyarka. 3 m magasra nő, tarackol.

A termetes fanyarka, Amelanchier arborea (arboreus olyasmi mint fa-szerű) “Robin Hill” 10-15 m magasra nő. Ennek a képnek láttán ki ne szeretne fanyarkát a kertjébe?

A kanadai fanyarka, Amelanchier canadensis akár 7,5 m magasra is megnövő terebélyes bokor vagy többtörzsű fa. Nagyon jól bírja a nyirkos környezetet.

A pompás fanyarka, Amelanchier laevis (laevis jelentése sima, lásd az előző bejegyzést) talán a leggyorsabban növő és legrövidebb életű fajta. Könnyű egytörzses fácskát nevelni belőle rendszeres alakító metszés nélkül. 9 méternél magasabbra is nőhet.

A tarackos fanyarka, Amelanchier stolonifera (stolonifera azt jelenti tarackos) lassan terjedve sűrű bozótost hoz létre, 2 méternél ritkán nő magasabbra.

Rézvörös fanyarka vagy mézalmácska néven ismerhetjük az Amelanchier lamarckiit (Jean Baptiste Antoine Monet de Lamarck, XVIII. században élt francia botanikus után). Feltételezhető, hogy az Amelanchier laevis és az Amelanchier arborea, mások szerint az Amelanchier laevis és az Amelanchier canadensis spontán keresztezésével jött létre: Amelanchier x lamarckii. Kerti körülmények között 6 m fölé is nőhet és 4 m nél is szélesebb lehet, a legtöbb kertben 4x3 méteres sűrűn elágazó bokor. Fává nevelhető, ha a kétéves növény legvastagabb ágának oldalhajtásait eltávolítjuk olyan magasságban, ahol a koronát szeretnénk kialakítani, a tőből hajtó többi ágat pedig a talaj felszínén elmetsszük. A beavatkozáshoz legalkalmasabb a kora tavasz, amikor a bimbók megjelennek, mert olyankor legkisebb a vágás felületén keresztül történő fertőződés veszélye. Időnként alakító metszéssel igazítható, jóllehet a gondozást nem igénylő gyümölcsfák közé tartozhat, ha napos, meleg helyen nevelkedik. Sövénytelepítéshez méterenként 3 növényt szoktak ültetni. Ellenálló fajta, melyet a kártevők ritkán támadnak meg, a csapadékos és rendkívül hideg (akár -25 °C-os) időjárást bírja, a városi szennyezett környezetben is jól fejlődhet. Savas és alkalikus talajba egyaránt ültethető, bár a szélsőségesen meszes talajt sok növényhez hasonlóan nem bírja.

Az Amelanchier lamarckii “Ballerina” 4-5 m magas, a 70-es években Hollandiában szelektált változat viszonylag nagy virágokkal.

Az Amelanchier lamarckii “Princess Diana” alacsonyabb, elterülő bokor. Más díszfáknál hosszabb életű. Levelei sötétzöldek.

A következő bejegyzésben az Amelanchier nyári megjelenéséről írok majd.

Fanyarka I. - Tél

2010-02-19T02:19:00.040+01:00

A fanyarka - Amelanchier - télen sűrűn elágazó törzséről, vékony ágairól, vékony, szürke kérgéről, vöröses, molyhos fiatal hajtásairól ismerhető fel.

Magyarországon a Dunántúli-középhegységben, főként a Bakonyban honos a potenciálisan veszélyeztetett - és mint ilyen, védett (!) - szirti fanyarka, Amelanchier ovalis Medicus. A dolomitsziklák pionír növénye a legföljebb 3m magasra növő soktörzsű cserje, mely könnyen sarjadzik. Botanikai szinonim nevei a naspolya, a bodza, a körte, a galagonya és a berkenye fajtájaként jelölik. Az Amelanchier vélhetően a görög almafa és torokösszehúzó szavakból képzett összetétel, a franciás szóvég miatt pedig méltán feltételezhető, hogy provanszál (amelanche) közvetítéssel került a botanika szótárába. Magyarul a (kereklevelű) fanyarka mellett elterjedt a bogyófürt, kőkörte, kövikörte és sziklakörte elnevezés is.

A rózsafélék családjába tartozó szubmontán-szubalpin faj Európában főként a déli tájakon elterjedt, ahol sűrűn elágazó bokor, ám Észak-Amerikából - ahol a tengerszint közelében kevésbé napos, nyirkos környezetben is felbukkan - ismertek egészen magasra növő fajtái is, például a pompás fanyarka, Amelanchier laevis (laevis jelentése sima, ami arra utal, hogy a legtöbb Amelanchier fajtával ellentétben levélfonákja nem molyhos), mely akár 9-10 m magasra is megnőhet. Legtöbb fajtája azonban lassabban nő (évente talán 20 cm-t), ezért nevelhető sövényként, noha szerintem alacsonyabb fává alakítva a legszebb - japán stílusú kertekbe is szívesen ültetik.

Ha nincs környezetünkben termő Amelanchier, azt hiszem, kis eséllyel akad kezünk ügyébe fanyarka mag, melynek vetéséhez legalkalmasabb évszak a tél. Ha jövőre sikerül beszerezni a termést, még a magház megkeményedése előtt érdemes kiszedni az apró magokat és azonnal elvetni, mulccsal betakarni. Őszi, tél eleji vetésre alkalmas lehet a kert egy védett sarka, esetleg hidegágy, a magoncokat pedig két évig óvni szükséges, mielőtt végleges helyükre kerülnek. Tél végi, tavaszi vetéshez a begyűjtött mag tárolható hűvös, 3-5 °C-os (hűtőszekrény) helyen, de semmiképpen sem a termésben. Ebben az esetben nem elhanyagolható nehézség, hogy nyirkosan kell tartani a magokat, hogy a magházat áttörhesse az embrió, így azonban könnyen megtámadhatják gombás fertőzések. A kezeletlen magoknak akár 18-24 hónapra is szükségük lehet a csírázáshoz. Csírázóképességüket 5 évig is megőrizhetik.

Bujtással is szaporítható valamennyi fanyarka, sőt néhány fajtája magától is hoz sarjakat, melyeket tél végén célszerű leválasztani az anyanövényről.

Ha "kész" Amelanchiert szeretnénk, egyre több helyen beszerezhetjük az olaszországi, hollandiai és németországi termesztésből származó észak-amerikai fajták és változataik 30-40 cm-es csemetéit. Szabad gyökeresen jellemzően 400-500 Ft-ba, cserépben 2000-5000 Ft-ba kerülnek.

A következő bejegyzésben annak próbálok utánajárni, mit látunk a fanyarkából tavasszal.

Erdei iszalag

2010-01-27T15:31:00.014+01:00

Clematis vitalba (vitalbus = vitis + albus, melyből a vitis kúszónövényt jelent, de szőlőt is, az albus pedig fehéret)

Az iszalag vagy juhszalag bóbitás aszmagcsokrot terem.

Katicavirág

2010-01-21T01:23:00.040+01:00

Első utam minden áruházban a vetőmagos tasakokhoz vezet, ahol hosszan legeltetem a szemem meghányva-vetve a vetőmagbeszerzés gondolatát, ami tél derekán könnyen megszállja a kertészt. Az évek során létrehozott saját készletet mindössze egy-két rég vágyott vagy szokatlan vetőmaggal tervezem gyarapítani. Korántsem egyszerű az ágyásokat az időjárással (a hold ciklusaira már gondolni sem merek) összhangban úgy előkészíteni, hogy a kertművelés izgalma ne torkolljon kapkodásba. A saját nevelésű palánták elhelyezésének örömét sem érdemes fejtörésre cserélni - tudja miről beszélek, aki maszatolt már március-áprilisban az ablakpárkányra zsúfolt, magoncokkal és palántákkal teli tálcákkal. Hogy a jövő évi palántanapoztatást ne komplikáljam, próbáltam évelőkre szűkíteni a választást - hiába.

A Boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó Nigella orientalis “Transformer” mellett döntöttem két hasonlóan mezei virágos egyszerűség mellett. Jóllehet a csomagoláson olvasható ismertető szerint évelő, minden kétséget kizáróan egynyári. Egyelőre nem sikerült a tasakon feltüntetett “borzacska” elnevezésnél jobbra bukkannom, mely segítene megkülönböztetni a rokonaitól. Sőt a Nigellák magyar nyelvű elnevezése körül nem csekély zavart találtam.

Mezei vagy vetési katicavirág, továbbá kandilla néven emlegetik a Nigella arvensist (arvensis annyit tesz, mezei). Csak szárlevelei vannak, melyek két-háromszorosan szárnyasan összetettek, kékeszöld színűek. A levélcimpák legfeljebb 1 mm szélesek csak röviden kihegyezettek. Csúcsálló magányos virágai öt halványkék lepellevélből állnak, melyek széles elliptikus vagy kerekded alakúak, erezetük zöld, hosszú körömbe keskenyednek el, csúcsuk gyakran röviden kihegyezett. A mézelő levelek mintegy negyed olyan hosszúak, mint a lepellevelek, széles alsó ajakkal, kétrészes, elszórtan pillás és valamivel nagyobb felső ajakkal. A számos porzólevélen szálkaszerű nyúlvány van. A termőlevelek egymással a közepükig összenőttek. Rovarok - főként méhek - porozzák meg. (J. D. Godet, Európa virágai alapján)

Kerti katicavirág, szőrös katicavirág vagy szőrös kandilla a Nigella sativa (sativa azt jelenti, termesztett). Ez kerül a konyhába - kipróbálásához a Chili és Vanilián kínál ígéretes receptet Mautner Zsófia, népszerű gasztroblogger -, ám ott már külleme, feltételezett élettani hatása és esetleg más fűszerekre emlékeztető íze alapján nevezik többek között feketécskének, fekete kuminnak, köményvirágnak, köménymáknak, hályogfűnek, mezei koriandromnak, parasztborsnak, de még fekete hagymamagnak is, amiből nem kevés félreértés adódhat.

Borzaskata, borzaska, kék vagy kerti katicavirág, kék kandilla, "a puszták szüze" a Nigella damascena (damascena = damaszkuszi), melynek számos változata ismert díszkertekből. Éveken át újra veti magát, míg lassan ki nem kopik a virágágyásból. Magja fűszerként is megállja a helyét, a belőle desztillációval nyert esszenciális olaj pedig a kozmetikai ipar alapanyaga.

Nigella damascena "Miss Jekyll"

A Carmel hegyen honos a Nigella ciliaris (ciliaris olyasmit jelent, mint pillás; esetleg lehet pillás katicavirág - persze nem tisztem nevet kitalálni neki).

Kép Gila's Nature Walks blogjából

A Nigella számos fajtája listába gyűjtve megtalálható az Arctos adatbázisában.

A Földközi-tenger mellékéről származik - ott gabonatáblák gyomnövénye - a napimádó keleti katicavirág, a Nigella orientalis (orientalis = keleti). A Plants For A Future szerint ehető magokat érlel, melyek csírázóképességüket hosszan megőrzik. Az ízét nyár derekán megismerhetem.

A magjából vízgőz-desztillációval nyert illóolajat gázkromatográffal kapcsolt tömegspektrometria (GC-MS) technikával elemezték, melynek során 18 komponenst azonosítottak - közöttük a legfőbb összetevők: 68,8% β elemén, 5,2 % δ kadinén, 4,3% β szelinén és 3,3% α szelinén. Az illóolaj fitokémiai vizsgálata a szeszkviterpén szénhidrogének túlsúlyát (90,3%) mutatta.

A legmagasabbra növő (várhatóan 40-60 cm) Nigella talajban nem válogat. A mi éghajlatunkon is könnyen csírázik, ezért szabadföldbe helyrevetéssel szaporítják - érdemes lehet szakaszos vetéssel próbálkozni -, én palántanevelésre készülök, amihez papírtégelyeket használok majd. Számos forrás szerint 20 °C-on csírázik, hűvös, csapadékos tavasz után pedig korábban bont virágot rövidebb száron.

A Plant Systematics oldalán nagyfelbontású képek segítik a további tájékozódást.

Vajon a "borzacska" a - zárt vagy már felpattant magtokjainak látványos formája miatt - szárazvirágként is kedvelt növény legtalálóbb neve?

Madáretető

2010-01-11T16:44:00.033+01:00

Amikor napok óta fagyos az idő a madarak abban a kertben is megjelennek, ahol egyébként cicák, kutyák miatt nem fészkelnek. A lehullott falevelek, a mulcs alatt nyüzsgő élet vonzó falatokat tartogat, csakhogy a hótakaró alatt mindez elérhetetlenné válik.

Az olajos magvakat termő növények - ilyen a napraforgó (Helianthus annuus) és rokonai mint például a csicsóka (Helianthus tuberosus) különböző változatai -, nem különben a pillangóvirág néven is ismeretes Cosmos bipinnatus - ami egyik kedvencem vékony szirmaival és hosszú virágzási idejével - varázslatosak hópihe díszben, és a madarak is csábítónak találhatják.

Ráfanyalodnak a len (Linum), az őszirózsa (Callistephus chinensis) és az aszter (Aster) magvaira is, ám igazán a disznóparéj vagy amaránt fajtái (Amaranthus) népszerűek - magja gasztroélményünk forrása is lehet. A téli kert bővelkedik látványos formákban, ha a fagyok beköszöntével nem takarítjuk el a nyári virágokat.

Mindazonáltal madárbarát kertnek a feltűnő termésű bokrokkal pompázó környezetet szokás tartani. Tapasztalataim szerint a rózsa és a borbolya (Berberis) termése kevésbé ízlik a vendégeknek, a fehér som (Cornus alba) és a sárga vesszejű som (Cornus stolonifera) bogyói azonban hamar elfogynak. Érdeklődésre tarthat még számot a berkenye (Sorbus ), a díszalma (Malus), a galagonya (Crataegus), a tűztövis (Pyracantha) és a madárbirs (Cotoneaster) is. Kerttervem része már a fekete berkenye (Aronia), a húsos som (Cornus mas), a kökény (Prunus spinosa), a bodza (Sambucus) és a fanyarka (Amelanchier lamarckii), melyek terméséért talán versengünk majd a madarakkal, és bizonyosan már a tél beállta előtt eltűnnek az ágakról.

A toboztermésűek - mint például a fenyők (Abies, Picea, Pinus, Larix, Tsuga... fajtái), a tuják (Thuja occidentalis, Thuja plicata, Platycladus orientalis), a hamisciprusok (Chamaecyparis) -, akárcsak a tiszafák (Taxus) nem csak fészkelőhelyet nyújtanak, termésük szintén hívogató. Említést érdemelnek a változatos formákkal és színekkel díszítő felmagzott füvek is.

A környezetkímélő módon művelt kertben búvóhelyre lelhet sokféle állat, hiszen változatos képet mutatnak a növények, vannak érintetlen zugai, a lehullott lomb az ágyásokon marad télre, de komposzthalom is érik egy árnyas sarokban, a káros következményekkel járó vagy beláthatatlan hatású vegyszerhasználat pedig ismeretlen fogalom.

Egyes biológusok szerint Magyarországon a leghidegebb napokon sincs szükség a madarak etetésére, hiszen hazánk környezeti állapota még nem annyira leromlott, hogy ne találnának megfelelő minőségű és mennyiségű élelmet. Domokos Kata - a Current Biologyból vett értesülése alapján írt - cikke ezzel egybehangzó megállapításokat közöl.

Nálunk nincs madáretető a kertben , aki mégis úgy gondolja, madáretető kihelyezésével gondoskodik leginkább a madarak túléléséről, legyen olyan gondos, hogy betartja a madáretetés alapszabályait - melyekről a Jómadarak és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán egyaránt részletes útmutató található -, és nem csalogatja az éhes állatokat a fényképezőgép elé meggondolatlanul.

Zöld gondolatok

2010-01-04T22:26:00.025+01:00

92 évvel ezelőtt született Eleanor Perényi (1918-2009), író, újságíró, korát megelőző környezettudatos kertész.

Eleanor Perényiről az egyetlen Interneten

fellelhető képet Emerick Bronson készítette

az író stoningtoni (Connecticut) otthonában.

Nem vagyok kertészeti szakértő és nem is szeretnék annak tűnni. Minden, amire szert tettem harminc évnyi amatőr tapasztalat, ami annyit tesz, sok dologról tudok ezt-azt, ám nem eleget ahhoz, hogy bármelyik szakértőjének tartsam magam. Termesztek fűszernövényeket, de herbalista nem vagyok, ahogyan nevelek rózsákat, de rózsaszakértő sem vagyok.

Eleanor Perényi

A számos kiadást megért Zöld gondolatok (Green Thoughts) című könyve először 1981-ben jelent meg. A kitűnő kertészeti tanácsokkal szolgáló írás betűrendben tartalmazza 72 esszéjét olyan címekkel mint “Évelők”, “Gyep”, “A nő helye” vagy éppen “Hosszú élet”. A The New York Times szerint a kertészeti könyvek között egy sincs, mely e rendhagyó, fölöttébb szórakoztató írás óvilági bájához, gyakorlatiasságához lenne fogható. Magyar nyelven sajnos nem jelent meg, azonban az 1982-ben Vursell díjjal kitüntetett író önéletrajzi regénye Több veszett el címmel Vajda Tünde fordításában olvasható (Kortárs, 2003.). A szerző iránti magyarországi érdeklődés egyik nyilvánvaló oka, hogy az amerikai asszony első kerttervét a Perényi család nagyszőlősi (ma Ukrajna) birtokán kezdte el megvalósítani (a visszaemlékezésből kiderülnek a részletek), noha a kert fejlődését nem sokáig kísérhette figyelemmel, mert időközben a birtokot és lakóit elérte a II. világháború.

Az írónő képe a More Was Lost című

regénye 2001-es kiadásának borítójáról

Eleanor Perényi könyvét (Green Thoughts) Yvonne Cunnington blogjában, a Country Gardenerben fedeztem fel. 2009. május. 3-án bekövetkezett halálát követően a The New York Times és a The Green Fork is nekrológban méltatta a kertírót.

Kerti út

2010-01-04T22:25:00.008+01:00

Kinek munka, élelem vagy megélhetés forrása, kinek alkotás, esetleg művészet. Van ki jó dolgában műveli, más jobb híján és van aki csak nézelődik, sétál benne vagy inkább fényképezi. Az alig több, mint ezer négyzetméteres falusi kertem Észak-Magyarországon számomra olyan hely, ahol jó lenni, figyelni a növényeket és egyéb lakóit; gondolataim egyik legfontosabb színtere. Amikor hó borítja és a nappali hőmérséklet sem emelkedik fagypont fölé - ahogyan ma - jobb híján a képzeletemben épül, és talán gyakrabban fényképezem. Bejegyzéseimben az utat tervezem dokumentálni, mely a kert kialakításában vezet.