"Szép és kies kertek"

Az előző bejegyzés "paradicsomi kertjéből" hiányzott a táj - általában hiányzik a feltöltött fényképeimről, aminek oka a viszonylag kisméretű kert valamint a szomszédok felé szabad átlátás a fiatal fásszárúak között. Pedig szép a szemlélődő elé táruló táj, nem kell messzire menni, ha réten, mezőn vagy erdőben támad kedvünk sétálni.

A reneszánsz óta tervezett elfoglaltságnak számít a kirándulás, pihenés a természetben. A locus amoenus, a kies táj az antikvitásban is az irodalom kedvelt toposza, a domborzat és az élővilág azonban a humanizmussal válik az előkelők kedvtelésének becses díszletévé. A XV. század toszkán villáiban megjelenő "múlatókertek" - az aromás növényekkel szegélyezett gyepfelület közepén álló márvány szökőkúttal, a hárssal körülölelt filagóriával, a szőlő- meg rózsalugassal körbezárt sétálófolyosóval, a kertbe komponált antik szobrokkal és romokkal, a tájra rálátást biztosító függőkertekkel és loggiákkal - már nem a birtok ellátását szolgálják.

Villa Medici, Fiesole

“A középkor világa nem ismerte a mai értelemben vett egyén fogalmát, e tájlakó saját egzisztenciája egybeolvad a közösséggel és a tájjal. A külső világban rejlő összefüggéseket saját belső törvényszerűségei és az univerzális keresztény eszme értelmében élte át. A megragadott kép a szellemi és a lelki világgal együtt vált teljessé, a belülről megélt világ nem szakadt el a külső fizikai világtól. Az emberi tudatállapot azonban nem állt meg ezen a ponton. A reneszánsz eszme embere a természeti világot önmagától elválasztva külső képre s annak alkotóelemeire bontja. Megszületik az Én, s ezzel a modern ember csírája. Külső szemlélőként tekint környezetére, tudatosan megkülönböztetve önmagát a külvilágtól.” Herczeg Ágnes

Milyen érdekes, hogy a természetvédelemről vagy a fenntarthatóságról szólva nem mindig nyilvánvaló, beleértjük-e az embert a természetbe. Miközben a természeti környezet iránti felelősség megkülönböztet a természeti világtól, elválaszthatatlanul érintettek vagyunk annak folyamataiban.

Herczeg Ágnes táj- és kertépítész "Szép és kies kertek" A kora reneszánsz kertek Itáliában és Magyarországon címmel írt a reneszánsz kertművészetről érdekes kerttörténeti-művészettörténeti értekezést. Az NKA támogatással 2008-ban - a Reneszánsz Év alkalmából - megjelent könyvet "A legszebb könyv" kategóriában ezüst éremmel jutalmazták a XIV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A szép kiadvány (a szöveg több gondozást érdemelt volna) érdekes olvasmányt tartogat - különösen a kerttörténet iránt érdeklődők számára.

Villa Medici, Fiesole (nem a könyvből)

Aki magyarországi reneszánsz (kori) kertekről készült fényképekre számít csalódni fog, hiszen a régészeti leleteken kívül csak korabeli diplomáciai beszámolókból, útleírásokból, krónikákból összeillesztett töredékek maradtak ránk. Mégis oly gazdag leírást ad a szerző a kor kertművészeti alkotásairól, hogy ismerve a domborzatot (budai táj, Csepel, Dunakanyar, stb.) könnyűszerrel mozgóképpé elevenedhet az olvasó előtt a táj bemutatása. Visegrádról így ír:

"A kert szerkezetét a támfalakkal kialakított teraszok rendszere határozta meg. A Duna felől a kapun belépve virágos-gyepes tér tárulkozott fel, amelyet utak rendszere határozott meg. A feltételezett kapu tengelyében a régészek által feltárt kútalap helyén Mátyás idejében is kút állhatott. A támfal előtt magasított virágágyak követték az utat, amely megteremtette a kapcsolatot a fogadóudvar és a királyi kert első és a mellette lévő kertrész között. Az út másik oldalán a kor szokása szerint bukszus szegélyezte növényágyakat képzelhetünk. A támfalon kialakított teraszkertre lépcsősor vezetett fel. Jobb oldalt lehetett feltételezésünk szerint a hársas terasz." Herczeg Ágnes



Itt megállok még ha nem is könnyű, hiszen újraolvasva megint csak magával ragad. Azt hiszem, megért majd, aki kezébe veszi a könyvet arról a korról, amikor megszületik a botanika mint önálló tudomány (1545-ben alapítják a Padovai Egyetemi Botanikus Kertet!) divatba jön az utazások során megismert egzotikus növények és állatok gyűjtése, az építészet pedig elkezdi környezetébe, a tájba komponálni az épületeket és kertjeiket.

Ha reneszánsz kertet nem is találni többé Budán, hamarosan 0,7 hektáros szőlőskert hirdeti a Budai Vár oldalában, hogy itt gyökerei vannak a kertkultúrának.