Zuzmók

Akárhogy számolom, messze van a tavasz - legalábbis mifelénk. Noha kicsi országban élünk, ahol a függőleges földrajzi tagoltság is elenyésző - az ország területének kétharmada a tengerszint feletti 200 méternél nem magasabban terül el, és mindössze 2% található 600 m fölött -, a Dél-Alföldet és az Északi-középhegységet közel 4 hét - 400 órányi napsütés, 4 °C középhőmérsékleti különbség és úgy 400 mm csapadék - választja el egymástól. A miénknél legalább két héttel korábban kezdődik a tavasz és majd ugyanennyivel később az ősz Magyarország déli tájain.

Kora tavasszal nagyon sokat számít ennyi idő, de a vegetációs időszak - amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 10 fokot - egészét tekintve sem elhanyagolható az az egy hónap. Némi vigasz, hogy a levegő szennyezettsége csökkent errefelé az ipari tevékenység elmúlt két évtizedben tapasztalható visszaszorulásával, ezzel együtt azonban az itt lakók megélhetése is nehezebbé vált.

A körülmények összessége úgy tűnik kedvez kertünkben néhány zuzmó fejlődésének. Ezek az élőlények gombák valamint moszatok (algák) és/vagy esetleg baktériumok szimbiózisán alapuló telepek, melyeket a köznapi beszédben növényeknek szokás nevezni.

Biológiai indikátorként tartják számon - segítenek az üvegházhatást okozó gázok monitorozásában, vagy a hőmérséklet emelkedésének nyomon követésében, de a benőtt felületek kormeghatározásban is támpontot adhatnak.

Legtöbbjük néhány hónap alatt elpusztul a légkör minőségének romlását követően, mert nem képesek megszabadulni a kutikula híján könnyen megkötött szennyező anyagoktól. Szélsőséges körülmények között, a trópusokon és a tundrán is élnek ilyen fajok, ám meglehetősen érzékenyek a hőmérséklet változására, különösen a tartós felmelegedésre. A toxitoleráns zuzmók az évi középhőmérséklet emelkedésének következményeként pusztulhatnak el. Mivel roppant lassan fejlődnek - többségük legföljebb 1 cm-t évente -, elhalásukkal olyan korú telepek tűnhetnek el, amilyen akár ez a fa.



A környezeti viszonyok javulását követően nagyjából 5 év múlva jelennek meg zuzmók újra, ám azok jellemzően a korábban ott tenyészőknél már melegebb klímát tűrő szimbionita rendszerek.

Azonosításuk az elterjedtebbek esetében ugyan egyszerűbb, de előfordulhat, hogy laboratóriumi vizsgálat nélkül nem is lehetséges. A lichenológiában elmerüléshez magyarul olvasható Verseghy Klára, Magyarország zuzmóflórájának kézikönyve és tanítványa, Farkas Edit Lichenológia - a zuzmók tudománya című könyve. Azonosított zuzmók képei között lehet böngészni Farkas Edit tanítványa, Molnár Katalin weboldalán, de Buday Ádám fotóblogján is számos kép található részben azonosított zuzmókkal.

Talán egy tányérzuzmó, Hypogymnia physodes - hypo- “alul”, “lenn” + gymnos “meztelen”, “csupasz” arra utal, hogy a telep gyökszöszök nélkül tapad a felülethez; physcia olyasmit jelent: “felfújt”, “puffadt”, “puffasztott”, amilyen a megjelenése. A légkör szennyezettségét jól tűri.

Miközben a legtöbb növény pihenő periódusát éli a kertünkben, derűs téli kerti kompozíciókban híznak zuzmók, mohák. Gyümölcsfák törzsén, kerítésoszlopokon - legyenek fából vagy betonból - tenyésznek főképp az északi oldalon vagy árnyékot nyújtó lombkoronák alatt.

Azt hiszem a zuzmó valódi kincs a kertben.