Fekete berkenye

Az Aronia melanocarpa (melan- = fekete, sötét; karpos = gyümölcs) sok tekintetben hasonlít az Amelanchier fajtáihoz, nem meglepő hát, hogy az elnevezésben is van átfedés. A fekete berkenye mellett a köznyelvben megjelenik a fanyarka, a fojtogató bogyó, de csodabogyó néven is emlegetik manapság. Az Aronia elnevezést a Sorbus aria (lisztes berkenye) második tagjából eredeztetik. Vajon a termés hasonlósága a névadás alapja?

A fanyarkával ellentétben nem honos Európában, egy évszázaddal ezelőtt telepítették be Észak-Amerikából főleg az Északi-tenger környékére. Magyarországon néhány évtizeddel ezelőtt indult meg a telepítése, és már a nyolcvanas években "kísérleti" bio berkenye lekvár bukkant fel mifelénk csinos szögletes üvegekben. Akkor még nem talált érdeklődésre, ezért fillérekért kínálták a finomságot, amiből a szüleim bevásároltak néhány kartonnal. Azt hiszem, azóta tudom, hogy fogok Aroniát ültetni a kertembe.

Mostanra saját kert is van, berkenye csemetét is könnyű beszerezni. Ilyen dobozban vettem gyökér-csomagoltan:

500-1000 Ft körüli áron számos áruházban kínálták az elmúlt hónapokban.

Talán az Aronia melanocarpa "Nero" változat az, ami ilyen módon számos kertbe bekerült. A "Viking" és a "Rubina" változat is elérhető már magyarországi kertészetekben.

A csomagoláson olvasható ismertető nyelvi
és tartalmi igénytelenségére nem lehet magyarázat az ár.
Tájékozódáshoz inkább ajánlom e bejegyzésben
kékkel kiemelt linkekkel elérhető tartalmakat.

Az Aronia arbutifolia (piros törpeberkenye vagy veres berkenye) fajtát kevésbé vonták nemesítésbe, nem is terjedt el Európában. A veres és a fekete berkenyének létezik hibridje: Aronia x prunifolia.

A fenntarthatóság igényével együtt népszerűsödő növényt nemrég sikerrel keresztezték a lisztes berkenyével (Sorbus aria x Aronia melanocarpa), és az így megszületett intergenerikus hibridet Sorbaroniának nevezték el. Nem ez az első célba ért kísérlet, melynek során különböző fajok keresztezésével próbálkoztak.

A rózsafélék családjába tartozó növényről sokat lehet olvasni magyar nyelven is, így nincs értelme újabb gyűjteményt létrehozni a termesztéséhez tudnivalókról. Ráadásul alig különbözik a fanyarkától - hasonlóképp "négy évszakos" növénynek tartják -, amiről négy bejegyzés található e naplóban.

A fekete berkenye virágzása és termésérése a fanyarkáét követi. A beérett almácskák ráaszalódhatnak a bokorra, akár télen át is rajta maradhatnak. Állítólag szívesebben tenyész enyhén savanyú talajokban, alkalikus közegben pedig sárgulnak a levelei. A málnához és a fekete ribiszkéhez szokás hasonlítani. Gondozást nem igénylő gyümölcsnek tartják.

Élettani hatásairól regényt lehetne írni. Ahol pedig szívesen látott vendégek a madarak és a méhek, onnan nem érdemes kihagyni.

Talán 4-5 év múlva szüretelhetünk a 2-3 méteresre megnövő bokorról.

Fanyarka II. - Tavasz

Virágba borultan lehet a legszebb az Amelanchier - kár lenne kihagyni bármilyen stílusú kertből.

A fanyarka elliptikus levelei kihajtáskor rózsaszínesek, majd ezüstzöldek. Egyes fajták esetében fűrészesebbek, a fonák pedig többnyire molyhos - mely lekophat -, ahogyan a vacok is.

Végálló fürtökben álló 2-3 cm-es, csillag alakú virágai a levelek előtt, április-májusban jelennek meg vékony kocsányon. Öt pirosas csészecimpa és 5 keskeny, fehér sziromlevél veszi körül a 20 porzót és az 5 bibeszálat. Virágzása 1-2 hétig tart.

A következő fajták és változataik fordulnak elő a legtöbb kereskedésben:

Az égerlevelű fanyarka, Amelanchier alnifolia (alnus + folium = éger levél) 1-5 m magas, díszalmák és -körték erősen törpésítő alanya, melyen a nemes korábban termőre fordul és jobb a talaj mésztartalmával szembeni toleranciája. Támaszt igényelhet. (Tóthné Batiz Eszter doktori értekezése alapján)

Az Amelanchier alnifolia var. semiintegrifolia (semi+integer+folium = félig csorbítatlan levél, hiszen a levélszél alig fogazott, inkább csak a levélcsúcs felé fűrészes) apróbb, későbben érő bogyókat terem. Az Amelanchier alnifolia 'Regent' talán a legtélállóbb változat, jól tűri a szárazságot is, de akkor kevesebbet terem. Kártevője gyakorlatilag nincsen - elérheti a 2 m magasságot és a 2,5 m szélességet. Az Amelanchier alnifolia "Obelisk" edényben is nevelhető oszlopos termetű fanyarka. Fává neveléshez nem nagyon szükséges metszeni. Kiültetve legalább 5x3 méteres bokorrá fejlődik.

Az Amelanchier alnifolia cusickii (William Cusick, a XIX-XX. században élt amerikai botanikus után) a legnagyobb virágú fanyarka. 3 m magasra nő, tarackol.

A termetes fanyarka, Amelanchier arborea (arboreus olyasmi mint fa-szerű) “Robin Hill” 10-15 m magasra nő. Ennek a képnek láttán ki ne szeretne fanyarkát a kertjébe?

A kanadai fanyarka, Amelanchier canadensis akár 7,5 m magasra is megnövő terebélyes bokor vagy többtörzsű fa. Nagyon jól bírja a nyirkos környezetet.

A pompás fanyarka, Amelanchier laevis (laevis jelentése sima, lásd az előző bejegyzést) talán a leggyorsabban növő és legrövidebb életű fajta. Könnyű egytörzses fácskát nevelni belőle rendszeres alakító metszés nélkül. 9 méternél magasabbra is nőhet.

A tarackos fanyarka, Amelanchier stolonifera (stolonifera azt jelenti tarackos) lassan terjedve sűrű bozótost hoz létre, 2 méternél ritkán nő magasabbra.

Rézvörös fanyarka vagy mézalmácska néven ismerhetjük az Amelanchier lamarckiit (Jean Baptiste Antoine Monet de Lamarck, XVIII. században élt francia botanikus után). Feltételezhető, hogy az Amelanchier laevis és az Amelanchier arborea, mások szerint az Amelanchier laevis és az Amelanchier canadensis spontán keresztezésével jött létre: Amelanchier x lamarckii. Kerti körülmények között 6 m fölé is nőhet és 4 m nél is szélesebb lehet, a legtöbb kertben 4x3 méteres sűrűn elágazó bokor. Fává nevelhető, ha a kétéves növény legvastagabb ágának oldalhajtásait eltávolítjuk olyan magasságban, ahol a koronát szeretnénk kialakítani, a tőből hajtó többi ágat pedig a talaj felszínén elmetsszük. A beavatkozáshoz legalkalmasabb a kora tavasz, amikor a bimbók megjelennek, mert olyankor legkisebb a vágás felületén keresztül történő fertőződés veszélye. Időnként alakító metszéssel igazítható, jóllehet a gondozást nem igénylő gyümölcsfák közé tartozhat, ha napos, meleg helyen nevelkedik. Sövénytelepítéshez méterenként 3 növényt szoktak ültetni. Ellenálló fajta, melyet a kártevők ritkán támadnak meg, a csapadékos és rendkívül hideg (akár -25 °C-os) időjárást bírja, a városi szennyezett környezetben is jól fejlődhet. Savas és alkalikus talajba egyaránt ültethető, bár a szélsőségesen meszes talajt sok növényhez hasonlóan nem bírja.

Az Amelanchier lamarckii “Ballerina” 4-5 m magas, a 70-es években Hollandiában szelektált változat viszonylag nagy virágokkal.

Az Amelanchier lamarckii “Princess Diana” alacsonyabb, elterülő bokor. Más díszfáknál hosszabb életű. Levelei sötétzöldek.

A következő bejegyzésben az Amelanchier nyári megjelenéséről írok majd.