2010. február 19., péntek

Fanyarka I. - Tél



A fanyarka - Amelanchier - télen sűrűn elágazó törzséről, vékony ágairól, vékony, szürke kérgéről, vöröses, molyhos fiatal hajtásairól ismerhető fel.

Magyarországon a Dunántúli-középhegységben, főként a Bakonyban honos a potenciálisan veszélyeztetett - és mint ilyen, védett (!) - szirti fanyarka, Amelanchier ovalis Medicus. A dolomitsziklák pionír növénye a legföljebb 3m magasra növő soktörzsű cserje, mely könnyen sarjadzik. Botanikai szinonim nevei a naspolya, a bodza, a körte, a galagonya és a berkenye fajtájaként jelölik. Az Amelanchier vélhetően a görög almafa és torokösszehúzó szavakból képzett összetétel, a franciás szóvég miatt pedig méltán feltételezhető, hogy provanszál (amelanche) közvetítéssel került a botanika szótárába. Magyarul a (kereklevelű) fanyarka mellett elterjedt a bogyófürt, kőkörte, kövikörte és sziklakörte elnevezés is.



A rózsafélék családjába tartozó szubmontán-szubalpin faj Európában főként a déli tájakon elterjedt, ahol sűrűn elágazó bokor, ám Észak-Amerikából - ahol a tengerszint közelében kevésbé napos, nyirkos környezetben is felbukkan - ismertek egészen magasra növő fajtái is, például a pompás fanyarka, Amelanchier laevis (laevis jelentése sima, ami arra utal, hogy a legtöbb Amelanchier fajtával ellentétben levélfonákja nem molyhos), mely akár 9-10 m magasra is megnőhet. Legtöbb fajtája azonban lassabban nő (évente talán 20 cm-t), ezért nevelhető sövényként, noha szerintem alacsonyabb fává alakítva a legszebb - japán stílusú kertekbe is szívesen ültetik.

Ha nincs környezetünkben termő Amelanchier, azt hiszem, kis eséllyel akad kezünk ügyébe fanyarka mag, melynek vetéséhez legalkalmasabb évszak a tél. Ha jövőre sikerül beszerezni a termést, még a magház megkeményedése előtt érdemes kiszedni az apró magokat és azonnal elvetni, mulccsal betakarni. Őszi, tél eleji vetésre alkalmas lehet a kert egy védett sarka, esetleg hidegágy, a magoncokat pedig két évig óvni szükséges, mielőtt végleges helyükre kerülnek. Tél végi, tavaszi vetéshez a begyűjtött mag tárolható hűvös, 3-5 °C-os (hűtőszekrény) helyen, de semmiképpen sem a termésben. Ebben az esetben nem elhanyagolható nehézség, hogy nyirkosan kell tartani a magokat, hogy a magházat áttörhesse az embrió, így azonban könnyen megtámadhatják gombás fertőzések. A kezeletlen magoknak akár 18-24 hónapra is szükségük lehet a csírázáshoz. Csírázóképességüket 5 évig is megőrizhetik.



Bujtással is szaporítható valamennyi fanyarka, sőt néhány fajtája magától is hoz sarjakat, melyeket tél végén célszerű leválasztani az anyanövényről.

Ha "kész" Amelanchiert szeretnénk, egyre több helyen beszerezhetjük az olaszországi, hollandiai és németországi termesztésből származó észak-amerikai fajták és változataik 30-40 cm-es csemetéit. Szabad gyökeresen jellemzően 400-500 Ft-ba, cserépben 2000-5000 Ft-ba kerülnek.

A következő bejegyzésben annak próbálok utánajárni, mit látunk a fanyarkából tavasszal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése