Virágba borultan lehet a legszebb az Amelanchier - kár lenne kihagyni bármilyen stílusú kertből.
A fanyarka elliptikus levelei kihajtáskor rózsaszínesek, majd ezüstzöldek. Egyes fajták esetében fűrészesebbek, a fonák pedig többnyire molyhos - mely lekophat -, ahogyan a vacok is.
Végálló fürtökben álló 2-3 cm-es, csillag alakú virágai a levelek előtt, április-májusban jelennek meg vékony kocsányon. Öt pirosas csészecimpa és 5 keskeny, fehér sziromlevél veszi körül a 20 porzót és az 5 bibeszálat. Virágzása 1-2 hétig tart.
A következő fajták és változataik fordulnak elő a legtöbb kereskedésben:
Az égerlevelű fanyarka, Amelanchier alnifolia (alnus + folium = éger levél) 1-5 m magas, díszalmák és -körték erősen törpésítő alanya, melyen a nemes korábban termőre fordul és jobb a talaj mésztartalmával szembeni toleranciája. Támaszt igényelhet. (Tóthné Batiz Eszter doktori értekezése alapján)
Az Amelanchier alnifolia var. semiintegrifolia (semi+integer+folium = félig csorbítatlan levél, hiszen a levélszél alig fogazott, inkább csak a levélcsúcs felé fűrészes) apróbb, későbben érő bogyókat terem. Az Amelanchier alnifolia 'Regent' talán a legtélállóbb változat, jól tűri a szárazságot is, de akkor kevesebbet terem. Kártevője gyakorlatilag nincsen - elérheti a 2 m magasságot és a 2,5 m szélességet. Az Amelanchier alnifolia "Obelisk" edényben is nevelhető oszlopos termetű fanyarka. Fává neveléshez nem nagyon szükséges metszeni. Kiültetve legalább 5x3 méteres bokorrá fejlődik.
A termetes fanyarka, Amelanchier arborea (arboreus olyasmi mint fa-szerű) “Robin Hill” 10-15 m magasra nő. Ennek a képnek láttán ki ne szeretne fanyarkát a kertjébe?
A kanadai fanyarka, Amelanchier canadensis akár 7,5 m magasra is megnövő terebélyes bokor vagy többtörzsű fa. Nagyon jól bírja a nyirkos környezetet.
A pompás fanyarka, Amelanchier laevis (laevis jelentése sima, lásd az előző bejegyzést) talán a leggyorsabban növő és legrövidebb életű fajta. Könnyű egytörzses fácskát nevelni belőle rendszeres alakító metszés nélkül. 9 méternél magasabbra is nőhet.
A tarackos fanyarka, Amelanchier stolonifera (stolonifera azt jelenti tarackos) lassan terjedve sűrű bozótost hoz létre, 2 méternél ritkán nő magasabbra.
Rézvörös fanyarka vagy mézalmácska néven ismerhetjük az Amelanchier lamarckiit (Jean Baptiste Antoine Monet de Lamarck, XVIII. században élt francia botanikus után). Feltételezhető, hogy az Amelanchier laevis és az Amelanchier arborea, mások szerint az Amelanchier laevis és az Amelanchier canadensis spontán keresztezésével jött létre: Amelanchier x lamarckii. Kerti körülmények között 6 m fölé is nőhet és 4 m nél is szélesebb lehet, a legtöbb kertben 4x3 méteres sűrűn elágazó bokor. Fává nevelhető, ha a kétéves növény legvastagabb ágának oldalhajtásait eltávolítjuk olyan magasságban, ahol a koronát szeretnénk kialakítani, a tőből hajtó többi ágat pedig a talaj felszínén elmetsszük. A beavatkozáshoz legalkalmasabb a kora tavasz, amikor a bimbók megjelennek, mert olyankor legkisebb a vágás felületén keresztül történő fertőződés veszélye. Időnként alakító metszéssel igazítható, jóllehet a gondozást nem igénylő gyümölcsfák közé tartozhat, ha napos, meleg helyen nevelkedik. Sövénytelepítéshez méterenként 3 növényt szoktak ültetni. Ellenálló fajta, melyet a kártevők ritkán támadnak meg, a csapadékos és rendkívül hideg (akár -25 °C-os) időjárást bírja, a városi szennyezett környezetben is jól fejlődhet. Savas és alkalikus talajba egyaránt ültethető, bár a szélsőségesen meszes talajt sok növényhez hasonlóan nem bírja.
Az Amelanchier lamarckii “Ballerina” 4-5 m magas, a 70-es években Hollandiában szelektált változat viszonylag nagy virágokkal.
Bejegyzések
T. Blogszerző,
VálaszTörlésNagyon jó a Blog, Köszönöm.
Azt szeretném megkérdezni, hogy kerítés mellé, sövénynek melyik fajtát javasolja ültetni (Sopron környéke). Jó lenne, ha gyorsan nőne, és termése is lenne :-).
Köszönettel,
K
Kedves Olvasó, örülök, hogy tetszik a napló!
VálaszTörlésTelekhatárra olyan fajtákat ajánlok, amelyek nem tarackolnak, mert a szomszédok esetleg nem fogadják szívesen a kerítés alatt átkúszó hajtásokat. Saját tapasztalatot egyelőre nem tudok hozzá tenni, de a leírások alapján úgy tűnik, az A. arborea, A. laevis és A. lamarckii változatai közül szerencsés választani. Az arborea gyorsan nő, a lamarckii viszont sokak szerint finomabb termést hoz. Nem elhanyagolható szempont a választásban, hogy sövényalakításhoz a gyorsabban növő fajtákat gyakrabban, erősebben is kell metszeni, ami rendszeres elfoglaltságot jelent. Ha nagyobb tér áll rendelkezésre akár az alacsonyabbra növő, ám tarackoló fajták közül is választhat - az A. stolonifera termése állítólag a legnagyobb és igen ízletes is. Néhány kereskedésben érdeklődtem, ezekben a hetekben érkeznek a csemeték Olaszországból és Hollandiából. A kertészetek fajta megnevezése gyakran nem felel meg a botanikai meghatározásoknak, jellemzően keveredik a lamarckii, alnifolia és laevis elnevezés, valamint szokás a lamarckiit grandiflora címkével ellátni mégha az egy másik fajtát jelöl is.
Remélem, sikerül jól választani és visszatér máskor is. A fanyarka nevelésével kapcsolatos tapasztalatai érdekelnek majd!
Üdv! Nekem is nagyon tetszik az írása. Alapos és nagyon olvasmányos. Egy könyvben láttam, amit szeretnék. Téglakerítésünk van, mely "fölé" még szeretnék "növénytakarót". Tetszett a gömbmeggy (télen is szép ágrendszere van. Most, hoyg megismertem a fanyarkát, beleszerettem, azt hiszem a mi kertünkbe jobban is illene a geometrikus meggy helyett. Kérdes: melyik fajta. 2 db kellene többtörzsű!, de mégsem az arborea. (a kerítés 1,70 magas, fölé még kb. ennyi takarás kellene). Úgy vettem ki, a kanadai talán a megfelelő. Ahogy írja, a kertészetek mindegyikre a lamarckiit írják. Mit figyeljek, hogy tényleg a kanadai legyen? Bocs a terjengősségért. Üdv: Judit Pécsről
VálaszTörlésKedves Judit! A. canadensisért érdemes valamelyik Silvanus faiskolába menni - elméletben azt árulnak. Ahogyan valamelyik fanyarkás bejegyzésben írtam, saját tapasztalattal nem igazán szolgálhatok, mert csak másfél évesek a csemeték. Az Interneten fellelhető írások alapján úgy tűnik, lombtalan állapotban gyakorlatilag nem lehet megkülönböztetni a fajtáit és azok változatait. A lamarckii könnyen nevelhető többtörzsűvé, ezt magam is tapasztalom a kertemben. Az is kiderült, hogy nálunk a levelei hajlamosak gombás fertőzésekre, amivel szemben a canadensis ellenállóbb, ősszel pedig pirosabbak a c. levelei.
VálaszTörlésTéglakerítés fölött nagyon jól mutathat! Eszter
Aki meg szeretné megkóstólni az még mostanában menjen a Nemzeti színház főbejáratához, mert érnek az ott elültetett fanyarkák. :)
VálaszTörlésÖröm iyet "hallani"! Köszönöm!
TörlésKedves Szerző!
VálaszTörlésNagyon tetszik a blog.Alapos és olvasmányos.
Nekem egy kérdésem lenne rézvörös fanyarkáról.
Tavasszal vettem egy tövet ami most nyár elejére besárgult és szárad a levele.Lepermeteztem gombaölővel ,de semmi hatása, már csak pár levél van rajta.
Önnél is azt olvastam ,hogy betegségekkel szemben ellenálló.Milyen betegség támadhatja meg mégis?
Köszönöm a válaszát.
Köszönöm, kedves Látogató! Ugyanezt tapasztaltam az ültetés évében, de "kinőtte". Kissé savas talajokba ajánlják, vélhetően olyanban is nevelik kertészetekben, mostani otthona azonban meszesebb lehet. Nálunk elfogadta a vályogos-agyagos környezetet. Remélem, hajt új leveleket, melyekkel egészségesen fejlődik majd!
TörlésÉn még most ismerkedem az oldallal. Ma vettem egy Amelanchier lamarckii fácskát, s szeretném Köszönöm előre a választ. tudni, nagy edényben erkélyen nevelhető e? Névtelen.
VálaszTörlésSzeretném, ha tudna nekem segíteni valaki.
VálaszTörlésMegtisztelő a kérdés, ám határozott válasszal nem szolgálhatok, nem próbáltam még erkélyen nevelni. Jókora edénybe érdemes ültetni próbaképpen. Sikeres fanyarka nevelést!
Törlés