Régi képek

Régi kertes fényképekre bukkantam egy izgalmas archívumban. A magyarországi gyűjtésből válogatott mintegy ötezer kép katalogizálatlanul, de nagyjából kronologikus rendben böngészhető a Fortepan oldalon. A "letöltöm" gombra kattintva nagyfelbontásban is elérhetők az amatőrfotók.

A legrégebbi képek a XX. század első évtizedéből valók, és néha azt sem tudni, hol készültek.




Az első rejtvénnyel órákig játszottam eredménytelenül. Tudja valaki, melyik neogótikus kastély látható az 1905. előtt készült képeken?

Áll még az épület?

A lépcsősort kísérő ciprusok talán a tengerhez vezetik a tekintetet ebben a mediterrán kertben. Valamikor az 1910-es években készült a kép Horvátországban. Az edényekben Sansevieriák vannak?

Melyik angolparkban kerékpározik ez a társaság? A kép 1915. előtt készült.

A Szécsényi Fürdő előkertje 1930. körül.

Hol készült a kép?

Egy hadirokkant otthon kertje valamikor az 1940-es évek elején.



Csak nem egy "Győzelem Kert" a Tabánban? A kifejezés az angol-amerikai "Victory Garden" tükörfordítása, amivel az a baj, hogy Magyarország az első és a második világháborút sem a győztesek oldalán fejezte be, noha az önellátás kényszere itt is arra késztette a városlakókat, hogy minden megművelhető négyzetmétert bevessenek.

Hévíz 1945. táján.

Egy lakónegyed közkertje.

A Füvészkert az 1940-es évek második felében.





A Vérmező a Budapest-Déli pályaudvar újjáépítése előtt az 1950-es években. Úgy van beültetve, mint egy faiskola.




Kép egy Északi-tengernél töltött nyaralásról az NDK-ban az 1960-as években.




Miskolc, az acélváros egyik köztere az 1970-es években.

Ennyi fért a mai válogatásba. Folytatás Fortepanéknál.

"Szép és kies kertek"

Az előző bejegyzés "paradicsomi kertjéből" hiányzott a táj - általában hiányzik a feltöltött fényképeimről, aminek oka a viszonylag kisméretű kert valamint a szomszédok felé szabad átlátás a fiatal fásszárúak között. Pedig szép a szemlélődő elé táruló táj, nem kell messzire menni, ha réten, mezőn vagy erdőben támad kedvünk sétálni.

A reneszánsz óta tervezett elfoglaltságnak számít a kirándulás, pihenés a természetben. A locus amoenus, a kies táj az antikvitásban is az irodalom kedvelt toposza, a domborzat és az élővilág azonban a humanizmussal válik az előkelők kedvtelésének becses díszletévé. A XV. század toszkán villáiban megjelenő "múlatókertek" - az aromás növényekkel szegélyezett gyepfelület közepén álló márvány szökőkúttal, a hárssal körülölelt filagóriával, a szőlő- meg rózsalugassal körbezárt sétálófolyosóval, a kertbe komponált antik szobrokkal és romokkal, a tájra rálátást biztosító függőkertekkel és loggiákkal - már nem a birtok ellátását szolgálják.

Villa Medici, Fiesole

“A középkor világa nem ismerte a mai értelemben vett egyén fogalmát, e tájlakó saját egzisztenciája egybeolvad a közösséggel és a tájjal. A külső világban rejlő összefüggéseket saját belső törvényszerűségei és az univerzális keresztény eszme értelmében élte át. A megragadott kép a szellemi és a lelki világgal együtt vált teljessé, a belülről megélt világ nem szakadt el a külső fizikai világtól. Az emberi tudatállapot azonban nem állt meg ezen a ponton. A reneszánsz eszme embere a természeti világot önmagától elválasztva külső képre s annak alkotóelemeire bontja. Megszületik az Én, s ezzel a modern ember csírája. Külső szemlélőként tekint környezetére, tudatosan megkülönböztetve önmagát a külvilágtól.” Herczeg Ágnes

Milyen érdekes, hogy a természetvédelemről vagy a fenntarthatóságról szólva nem mindig nyilvánvaló, beleértjük-e az embert a természetbe. Miközben a természeti környezet iránti felelősség megkülönböztet a természeti világtól, elválaszthatatlanul érintettek vagyunk annak folyamataiban.

Herczeg Ágnes táj- és kertépítész "Szép és kies kertek" A kora reneszánsz kertek Itáliában és Magyarországon címmel írt a reneszánsz kertművészetről érdekes kerttörténeti-művészettörténeti értekezést. Az NKA támogatással 2008-ban - a Reneszánsz Év alkalmából - megjelent könyvet "A legszebb könyv" kategóriában ezüst éremmel jutalmazták a XIV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A szép kiadvány (a szöveg több gondozást érdemelt volna) érdekes olvasmányt tartogat - különösen a kerttörténet iránt érdeklődők számára.

Villa Medici, Fiesole (nem a könyvből)

Aki magyarországi reneszánsz (kori) kertekről készült fényképekre számít csalódni fog, hiszen a régészeti leleteken kívül csak korabeli diplomáciai beszámolókból, útleírásokból, krónikákból összeillesztett töredékek maradtak ránk. Mégis oly gazdag leírást ad a szerző a kor kertművészeti alkotásairól, hogy ismerve a domborzatot (budai táj, Csepel, Dunakanyar, stb.) könnyűszerrel mozgóképpé elevenedhet az olvasó előtt a táj bemutatása. Visegrádról így ír:

"A kert szerkezetét a támfalakkal kialakított teraszok rendszere határozta meg. A Duna felől a kapun belépve virágos-gyepes tér tárulkozott fel, amelyet utak rendszere határozott meg. A feltételezett kapu tengelyében a régészek által feltárt kútalap helyén Mátyás idejében is kút állhatott. A támfal előtt magasított virágágyak követték az utat, amely megteremtette a kapcsolatot a fogadóudvar és a királyi kert első és a mellette lévő kertrész között. Az út másik oldalán a kor szokása szerint bukszus szegélyezte növényágyakat képzelhetünk. A támfalon kialakított teraszkertre lépcsősor vezetett fel. Jobb oldalt lehetett feltételezésünk szerint a hársas terasz." Herczeg Ágnes



Itt megállok még ha nem is könnyű, hiszen újraolvasva megint csak magával ragad. Azt hiszem, megért majd, aki kezébe veszi a könyvet arról a korról, amikor megszületik a botanika mint önálló tudomány (1545-ben alapítják a Padovai Egyetemi Botanikus Kertet!) divatba jön az utazások során megismert egzotikus növények és állatok gyűjtése, az építészet pedig elkezdi környezetébe, a tájba komponálni az épületeket és kertjeiket.

Ha reneszánsz kertet nem is találni többé Budán, hamarosan 0,7 hektáros szőlőskert hirdeti a Budai Vár oldalában, hogy itt gyökerei vannak a kertkultúrának.

Romantikus kastélykert - Martonvásár

Ahogyan a barokk kert szinonimája a franciakert, a romantika korával jön létre az angolkert - angolul inkább tájképi kert, azaz landscape (park). Látogatható gondozott angolkertjeink egyike a martonvásári Brunszvik-kastély körül terül el.

A Természetvédelmi Területen parterre-ek (sövénnyel, esetleg kőszegéllyel határolt szabályos rajzolatú ágyások, akár színes virágokkal szőnyegszerűen beültetve) helyett dendrológiai gyűjtemény hivatott elvarázsolni a sétálót. Kár, hogy kevés tábla segíti a tanulást.

A neogótikus kastélyból a tóra látni.

A nagy vízfelületen tükröződik a kert majd minden szeglete, itt a romantikus kertek egyik kedvence, a szomorúfűz, szemben pedig...

...a sziget fái,



...a sokféle zöld.

A kastély a tó túlpartjáról - jobbra már a sziget csücske látszik.

A tó körül kanyargó sétány borostyánszőnyeg mellett visz, így nem ritka a fákon kúszó Hedera.

Mindig akad valami festői látnivaló - hol misztikus, máskor egzotikus -, itt egy fényben fürdőző fiatal facsoport. Komponált, ám nem valószerűtlen.

Némi fogódzó a fák azonosításához.

A rokokó óta kedvelt a chinoiserie - keleties elem - a kertekben: a szigetre vezető híd és...

...egy japán juhar.



A sziget egyik kincse, a mocsári ciprus léggyökereivel.




A tóból túlfolyó víz mint patak.

Kidőlt fa - éppen ahogyan a természetben.

Hatalmas gyepfelületek teszik pazarrá az angolkertet, fenntartásuk pedig kevésbé költség- illetve munkaigényes, mint a parterre-eké.

Szobor állít emléket Közép-Európa első óvodája (kisgyermekiskolája) megalapítójának, Brunszvik Teréznek (1775-1861), aki maga is részt vett a kert alakításában. A kastélykertben Óvodamúzeum működik.

Az élőfal nyüzsgő "lakóktól" hangos.

Az "előkert" koros atlaszcédrusa.

A séta után jóleshet üldögélni még kicsit mélázva a növénycsoportok teremtette hangulatok fölött. A kert szinte bármely pontján érdemes időzni.

Materia Medica

A Juliana Anicia Kódex (Codex Aniciae Julianae, Codex Constantinopolitanus, Codex C., Codex Byzantinus, Codex Vindobonensis vagy Vienna Dioscorides) a legrégebb óta fennmaradt gazdagon díszített, majdnem hiánytalan kézirat, orvosbotanikai mű - ma gyógyszerkönyvnek neveznénk. A Justinianus előtti Constantinapolis legelőkelőbb és leggazdagabb asszonya, a templomépítésről is nevezetes Juliana Anicia (462 - 527/528) hercegnő megbízásából készítették 512 körül. A tudományos szövegek fontos és ritka példája.

Mint minden fényűző háztartás fölött rendelkező arisztokrata asszony, a patrónus nő is foglalkozott orvoslással, melynek kereteit a társadalmi státusz alapvetően meghatározta. A gyógyításhoz a korabeli orvostudomány ismereteit összefoglaló pazar kivonat állt rendelkezésére, melyet többek között az anazarbai görög orvos, Pedanius Dioscorides De Materia Medica Libri Quinque (Orvosságokról öt kötetben) című, i. e. 65 körül írt műve alapján készítettek.

Dioscorides célja a szerek emberi szervezetre gyakorolt hatásuk szerinti rendszerezése és pontos leírása lehetett. Feltételezések szerint 500 növény leírása mellett művében számos állati eredetű és ásványi szer is szerepelt. Plinius az i. e. I. században ismert botanikai vagy herbalista könyveknek felrótta, hogy a növényeket egyetlen életszakaszukat kiragadva ábrázolták nem segítve felismerhetőségüket, azonosításukat a különböző évszakokban. Dioscorides materia medicája az időszámításunk szerinti XVI. századig lehetett használatban.




A fennmaradt bizánci másolat címoldalán a patrónus nő, Juliana Anicia portréja látható, mely az építészet ünnepelt támogatójaként ábrázolja oldalán a nagylelkűség és okosság allegóriáival ahogyan az előtte térdelő művészetek hálája alakjának hódolatát fogadja, egy puttó pedig könyvet nyújt át neki. Az asszonyt méltató leírás - mely a támogató rangját és adományozói státuszát hivatott jelezni - túlmutat az ábrázolás bevett szokásain. Többek között ezért feltételezhető, hogy Anicia közvetlenül részt vett a tartalom - építészet esetében talán ugyanúgy a stílus - meghatározásában.




A 491 pergamenlapból álló pazar gyógynövénytár 383 - majd minden esetben - egész oldalt kitöltő színes botanikai illusztrációval készült. Egyik oldalán híres orvosokat ábrázoló képek láthatók. A De Materia Medicát további - például ornitológiai - írásokkal bővítették, fejezeteit átszerkesztették, a növényeket pedig ábécé szerint rendezték, melyek leírását korabeli megfigyelésekkel egészítették ki. A mű elején egy miniatúrával díszített növény lista áll, a végén pedig 24 madárfaj négyzethálóban elrendezett kivételesen részletgazdag rajza látható.




A Trákiában és Anatóliában honos növényekről botanikai igényű képek készültek, ám a bizánci művészettől oly távol álló hellenisztikus realizmus részletgazdag ábrázolásmódja vagy a helyenként megjelenő sematikus rajzok arra engednek következtetni, hogy a képek mintegy fele sokkal korábbi herbáriumgyűjteményből származó másolat. Plinius aggályaival mit sem törődtek, de a kiadványnak mintha nem is az lett volna a célja, hogy akkurátus gyűjteményként szolgáljon. Az Anicia Kódex nem kézikönyv, sokkal inkább egy fényűző ajándék, mely a kor meglévő tudásának enciklopédikus törekvéssel készült kivonata.




Későbbi tulajdonosai görög, arab, perzsa, majd - Konstantinápoly 1453-as török kézre kerülését követően - török, Nagy Szulejmán zsidó orvosa révén pedig héber növény nevekkel egészítették ki. Egy kelet-francia dialektusra utaló megjegyzést - “ginestre” vagyis zanót - is tartalmaz a negyedik keresztes háború idejéből, vélhetően a Konstantinápoly 1204-es kifosztását követő évekből.




1562-ben már nagyon rossz állapotban látták a könyvet. I. Ferdinánd német-római császár diplomatája, Ogier Ghiselin de Busbecq szerint annyira molyrágta volt, hogy “az utca porában meglátva nem valószínű, hogy bárkinek is eszébe jutott volna lehajolni érte” (Török levelek). Neki még nem sikerült megvásárolnia, azonban a kor előkelőségei körében népszerű - a reprezentációt is szolgáló - gyűjtőszenvedélynek köszönhetően 1569-ben II. Miksa császári könyvtárába került, ma pedig az Osztrák Nemzeti Könyvtárban őrzik Codex Vindobonensis Medicus Graecus 1. megjelöléssel.

Az antik természettudományos ismeretek gazdag tára számos mű alapjául szolgált, 1904-ben fekete-fehér, az 1970-es években pedig színes hasonmás kiadásban jelent meg.

Juliana Anicia az egyik első patrónus nő, aki nem volt uralkodó. Mérhetetlen vagyonának köszönhetően lehetett részese nagybecsű alkotásoknak. Kétségtelen, hogy tevékenységével beírta magát a kerttörténetbe.

Nem kell messzire utaznunk, hogy - ha kezünkbe nem is vehetjük - láthassuk a Juliana Anicia Kódexet.