2010. augusztus 31., kedd

"Szép és kies kertek"



Az előző bejegyzés "paradicsomi kertjéből" hiányzott a táj - általában hiányzik a feltöltött fényképeimről, aminek oka a viszonylag kisméretű kert valamint a szomszédok felé szabad átlátás a fiatal fásszárúak között. Pedig szép a szemlélődő elé táruló táj, nem kell messzire menni, ha réten, mezőn vagy erdőben támad kedvünk sétálni.



A reneszánsz óta tervezett elfoglaltságnak számít a kirándulás, pihenés a természetben. A locus amoenus, a kies táj az antikvitásban is az irodalom kedvelt toposza, a domborzat és az élővilág azonban a humanizmussal válik az előkelők kedvtelésének becses díszletévé. A XV. század toszkán villáiban megjelenő "múlatókertek" - az aromás növényekkel szegélyezett gyepfelület közepén álló márvány szökőkúttal, a hárssal körülölelt filagóriával, a szőlő- meg rózsalugassal körbezárt sétálófolyosóval, a kertbe komponált antik szobrokkal és romokkal, a tájra rálátást biztosító függőkertekkel és loggiákkal - már nem a birtok ellátását szolgálják.

Villa Medici, Fiesole

“A középkor világa nem ismerte a mai értelemben vett egyén fogalmát, e tájlakó saját egzisztenciája egybeolvad a közösséggel és a tájjal. A külső világban rejlő összefüggéseket saját belső törvényszerűségei és az univerzális keresztény eszme értelmében élte át. A megragadott kép a szellemi és a lelki világgal együtt vált teljessé, a belülről megélt világ nem szakadt el a külső fizikai világtól. Az emberi tudatállapot azonban nem állt meg ezen a ponton. A reneszánsz eszme embere a természeti világot önmagától elválasztva külső képre s annak alkotóelemeire bontja. Megszületik az Én, s ezzel a modern ember csírája. Külső szemlélőként tekint környezetére, tudatosan megkülönböztetve önmagát a külvilágtól.” Herczeg Ágnes

Milyen érdekes, hogy a természetvédelemről vagy a fenntarthatóságról szólva nem mindig nyilvánvaló, beleértjük-e az embert a természetbe. Miközben a természeti környezet iránti felelősség megkülönböztet a természeti világtól, elválaszthatatlanul érintettek vagyunk annak folyamataiban.



Herczeg Ágnes táj- és kertépítész "Szép és kies kertek" A kora reneszánsz kertek Itáliában és Magyarországon címmel írt a reneszánsz kertművészetről érdekes kerttörténeti-művészettörténeti értekezést. Az NKA támogatással 2008-ban - a Reneszánsz Év alkalmából - megjelent könyvet "A legszebb könyv" kategóriában ezüst éremmel jutalmazták a XIV. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron. A szép kiadvány (a szöveg több gondozást érdemelt volna) érdekes olvasmányt tartogat - különösen a kerttörténet iránt érdeklődők számára.


Villa Medici, Fiesole (nem a könyvből)


Aki magyarországi reneszánsz (kori) kertekről készült fényképekre számít csalódni fog, hiszen a régészeti leleteken kívül csak korabeli diplomáciai beszámolókból, útleírásokból, krónikákból összeillesztett töredékek maradtak ránk. Mégis oly gazdag leírást ad a szerző a kor kertművészeti alkotásairól, hogy ismerve a domborzatot (budai táj, Csepel, Dunakanyar, stb.) könnyűszerrel mozgóképpé elevenedhet az olvasó előtt a táj bemutatása. Visegrádról így ír:

"A kert szerkezetét a támfalakkal kialakított teraszok rendszere határozta meg. A Duna felől a kapun belépve virágos-gyepes tér tárulkozott fel, amelyet utak rendszere határozott meg. A feltételezett kapu tengelyében a régészek által feltárt kútalap helyén Mátyás idejében is kút állhatott. A támfal előtt magasított virágágyak követték az utat, amely megteremtette a kapcsolatot a fogadóudvar és a királyi kert első és a mellette lévő kertrész között. Az út másik oldalán a kor szokása szerint bukszus szegélyezte növényágyakat képzelhetünk. A támfalon kialakított teraszkertre lépcsősor vezetett fel. Jobb oldalt lehetett feltételezésünk szerint a hársas terasz." Herczeg Ágnes



Itt megállok még ha nem is könnyű, hiszen újraolvasva megint csak magával ragad. Azt hiszem, megért majd, aki kezébe veszi a könyvet arról a korról, amikor megszületik a botanika mint önálló tudomány (1545-ben alapítják a Padovai Egyetemi Botanikus Kertet!) divatba jön az utazások során megismert egzotikus növények és állatok gyűjtése, az építészet pedig elkezdi környezetébe, a tájba komponálni az épületeket és kertjeiket.



Ha reneszánsz kertet nem is találni többé Budán, hamarosan 0,7 hektáros szőlőskert hirdeti a Budai Vár oldalában, hogy itt gyökerei vannak a kertkultúrának.





2010. augusztus 19., csütörtök

Mennyei paradicsom



Milyen is lehetne a paradicsom, mint mennyei, hiszen etimológiája a mennyország kertjéig visz. A kedvenc zöldségem lenne, ha nem a gyümölcsök közé sorolná a tudomány - így a málna, az eper és az őszibarack mögött kullog.


Nálam tapasztaltabb és gondosabb kertésztársaknál már hetek óta tart a paradicsom szezon: Konyhakert természetesen - egészben eltett paradicsom receptje inspiráló -, Zöld.ségek - a rézdróttal és nélküle nevelt paradicsomról (amiről az idén is lemaradtam, korábban bordói lét kénnel használtam ha szükséges volt, az idén Cuproxattal próbáltam a kerten segíteni - a kényesebb növényeknél gyér eredménnyel) -, és This Garden Is Illegal - paradicsomízlelő teszttel.


Augusztus közepére érnek be az első termések "tundrai" kertünkben, és kiültetni sem érdemes paradicsomot május második fele előtt. Több napos ünnep ezért a szezon kezdete a fejedelmi reggelikkel!


A húsos, kevésbé savas fajtákat szeretem, melyek közül egy paprika alakút termesztek harmadik éve. A San Marzanohoz hasonló lengyel paradicsomként is ismert, nálunk csak "mókusos" - az elnevezés a "jó húsos" félrehallásából. Leve kevés, magja is alig van, héja pedig egészen vékony - tán éppen ezért nem ellenálló a gombákkal szemben, ami az idei esős nyárban erősen megmutatkozott. Egészben sütve mini cukkinivel, paprikával, hagymával nagyon finom - tepsibe, hőálló tálba halmozva sóval és olívaolajjal kell csak "fűszerezni".



"Mókusos"

Egy burgonyalevelű fürtös fajtát a szomszédasszonytól kaptam néhány évvel ezelőtt. Azóta is a legellenállóbbnak számít a kertünkben. Noha levelei már barnulnak, gömbnél hosszúkásabb termései makulátlanok - igazi piacos. Leve, magjainak mennyisége a kereskedelemben kapható szokványos paradicsomokéhoz hasonló. Az íze azért sokkal jobb!


Burgonyalevelű

Manót, Marmande-ot, piros cseresznyét, sárga és piros körte alakú koktélt, és szintén szomszédból kapott "paradicsomfát" nevelek még.


"Paradicsomfa"

Szívesen gyarapítanám a fajtaválasztékot, ahogyan a kert méretét is, de legjobban hosszú nyárra, meleg őszre vágyom.


2010. augusztus 11., szerda

Szanzavéra



Nagy meglepetésemre virágot bontott nálunk egy Sansevieria. Szeretem a halványzöld virágokat!

A változatos spárgafélék (Asparagaceae) családjába tartozó szukkulens fácánlevél, tigriske és tigrislevél néven is ismert. Botanikai nevét egy olasz város, San Severo után kapta.

Nem vagyok Sanseveria (vagy bármi más) gyűjtő, mégis valahogy elkezdtek a lakásba vándorolni különböző fajtái. Egyikük éppen kinőtte a cserepét, így nyár elején szét- illetve kiültettem. Ha valaki szívesen befogadna a virágágyásba költözött tövek közül, örömmel ajándékozom meg vele (Budapesten vagy Miskolcon).


2010. augusztus 9., hétfő

Újrahasznosítás


Az egy lakosra számított műanyag felhasználás 2000-ben 26 kg/év volt és az előrejelzések alapján 2020-ban 72 kg/év várható - és nemcsak a "bevásárlózacsis társadalmakban" élőkkel számol a statisztika. Magyarországon nagyobb ütemben növekszik a műanyagok felhasználása, mint Nyugat-Európában.




A műanyag lebomlásához nagyon sok időre - feltételezések szerint 300-400 évre - van szükség, ami az elképesztően nagy mennyiségű műanyag miatt komoly környezeti terhet jelent. Nem mindegy, hogy kertészkedés közben mennyire járulunk hozzá a riasztó károkhoz - esetleg enyhíteni tudunk rajtuk.




A kiskertekben legnagyobb mennyiségben virágcserép - vagy ha tetszik virágtál, virágtartó edény, szaporítókosár, stb. - formájában fordul elő műanyag. Többszöri újrahasználat során kikezdi az időjárás - vagy egyszerűen addig jár a korsó... - és eltörik. Ha foglalkoz(ná)nak műanyag újrahasznosítással a közelünkben, a virágcserépből újra műanyag lehet(ne). Sovány vigasz (lenne)?




A műanyagon kívül számos anyag alkalmas virágtartó készítésére. A tavaszi palántaneveléskor sorra vett megoldások a legtöbb háztartásban előforduló anyagok újrahasznosításán alapulnak. Saját nevelésű palántával a szállítás okozta károkkal sem kell számolni, a saját gyűjtésből származó magokkal pedig hosszú távon az adott környezetben edződött, ellenálló fajták "nemesítése" valósulhat meg.

A kertészetekből, növénykereskedésekből származó növények azonban egyelőre mind műanyag tégelyben vannak. Pedig automatizált (ezt most nem bogozom) neveldében is alkalmazható a legtöbb biológiai úton lebomló virágcserép.




Már nálunk is beszerezhető tőzegből préselt szaporítótálca, ami csak a lebomlás feltételének felel meg. Azzal már nehéz azonosulni, hogy rohamosan kimerülő forrásból származik a "szelíd" nyersanyag. Helyette egyre gyakrabban használják a kókuszrostot. De vajon mennyire kimeríthetetlen forrás ez?




Újrahasznosított papírból, gabonaszárból, bambuszból, fenyőrostból, sőt érett marhatrágyából is préselnek virágcserepet.



Környezetünk kímélése mellett jó tulajdonságuk, hogy szemléletessé teszik, amikor eljött az ideje az átültetésnek, hiszen a növények szó szerint ki-növik az edényüket. A tartósabbak akár szobanövények nevelésére is alkalmasak, mert csak erősen nyirkos környezetben indulnak bomlásnak.




Előfordulnak biológiai úton lebomló műanyagok is, amelyek földbe, komposzthalomba kerülve vizet szívnak magukba és elbomlanak. Többek között készülhetnek kukorica- vagy búzakeményítőből, és tejsavból is.


Magyarországon egy bőnyi vállalkozás készít könnyen lebomló virágcserepet, legalábbis februárban elkezdték a próbagyártást.

A Growing a Greener World című műsor kertművelésből származó hulladékokkal foglalkozó epizódjából bővebben lehet tájékozódni.