2011. május 19., csütörtök

Ehető


Elméletben kertészkedni lehet, de csak elméletben nem - és nem érdemes. Az utóbbi hónapokban az elméleti blogbejegyzést gyakoroltam, most visszatérek a gépelt-képfeltöltős módszerhez.

Tél végétől bőséggel adnak tejet a bocik a szomszédban, tejszínt, tejfölt, túrót készítünk leggyakrabban, a "melléktermék" savó pedig kenyér-, kuglóf-, pogácsatésztába - vagy a szőlő tövéhez - kerül. Hetek óta a kert is nyújt finom falatokat az elméleti kertészkedésre hajlamosak számára is, és amióta akkorák a kapor magoncok, hogy észrevehetők, elkezdődött a kaporszezon és a csodás reggelik sora.

Kapor és friss tejszín-tejföl krém.

A kapor szláv eredetű szavunk a honfoglalás körüli időkből. Botanikai neve,
Anethum graveolens intenzív illatáról beszél, gravis = nehéz - esetleg - erős, oleo = szag, illat, az ókori görög aneson vagy aneton pedig az ánizzsal való rokonságot sejteti.

Az idén négyféle retket vetettem, mik között legnagyobb meglepetés a jégcsap volt. Nem jutott volna eszembe próbálkozni vele, de a szüleimtől kaptam magot. A március végi vetés óta varázslatos módon roppanós, lédús "répák" fejlődtek sorban. Másfél hónapra volt szükségük a megszokott méret eléréséhez - a szokatlanul száraz idő miatt naponta öntözte őket a Kedves.

(másfél)hónapos retkek


A nyári vagy Jánosnapi retek is szedhető már felváltva a kifutó hónaposakat.

A szláv eredetű "retek" szintén a honfoglalás körül jelent meg nyelvünkben. Botanikai neve,
Raphanus sativus: a latin sativus = termesztett, a raphanus töve pedig ókori görög eredetű, jelentése: gyorsan megjelenő/felbukkanó.

Mi lehet finomabb egy szelet vajaskenyéren vékonyra gyalult retekkorongoknál? És a reteksaláta?

4 megjegyzés:

  1. Kedves Eszter!
    Örülök, hogy előkerültél, a valós blogolás mezejére. Már hiányoztak a jó stílusú, igényes irásaid! :) Azt hiszem ha jól meggondolom, én még mindig csak virtuálisan kertészkedek, igazából csak bohóckodok a kertben... :(

    Jégcsapretket mi is ültettünk, de még vékonykák -- bár karakteres csípős retekíze van. Igaz azt hiszem rájöttem miért volt olyan nyögvenyelős tavaly is a konyhakert, meg hogy miért nem lesz az egyszerű mifelénk. Nagyon vékony a hasznos talajrétegünk, utána már nagy arányban keveredik közé kő, hogy a legtöbb zöldségnek az már komoly akadály. Így szerintem a jégcsapretek se lesz az igazi.

    Ez a reteksaláta nagyon jól néz ki, bár nálam ritkán jut el eddig, hamarabb elrágom nyersen. :)

    VálaszTörlés
  2. Kedves Nyöző! Sokat jelent nekem, hogy növényes lelkesedésem értő emberekkel meg tudom osztani, és jólesnek a dicsérő szavaid. Éppen a napokban csodálkoztam rá, milyen ellentmondásos, amit a gondos kertészről tartunk - mi emberek együtt. Egyrészt takarosnak számít, ha gyommentes, frissen kapált a veteményes, másrészt tudjuk, hogy Japánban mesterfokon művelik az ún. gyomkertészetet. A komposzt sokak szemében szemét, látványa az elhanyagoltság benyomását kelti, néhányan a kert lelkének, motorjának tartjuk. Vajon mi számít bohóckodásnak?

    Szerintem nagyon komoly, felelős módon kertészkedtek - valahányszor olvaslak, megemelem virtuális kalapom!

    Van olyan, hogy a répa nem érti, mit keres ott, ahová vetették. Nálunk a savanyú talajt igénylők és a homoki növények nem éreznék jól magukat. Olyan erdei kertet különben elég nehéz rittyenteni, amilyen nektek van :-)

    VálaszTörlés
  3. I have missed your window into Hungary. Especially since Edith Hope is no longer blogging.

    VálaszTörlés
  4. Thank you, Diana! Your words means a lot to me.

    VálaszTörlés