A kertészeti ismeretek fontos és érdekes részének látom az oltást, az utóbbi időben szívesen olvasok róla, így nagy örömmel tölt el, hogy két - bizonyára szilvamagból kelt - csemete nevelkedik a kertemben, melyek jó alanyai lehetnek az első próbálkozásoknak. Oltóalanyokról olvasva döbbentem rá, hogy myrobalánt már kóstoltam egy börzsönyi kirándulás során. Azon kevesek közé tartozom, akik csak felnőttként ismerték meg ezt a gyümölcsöt - pedig gyerekkorom helyszínein is burjánzik vadon.
A Prunus cerasifera - myrobalán, mirobalán, mirabolán, cseresznyeszilva, paradicsomszilva, lotyószilva - számos termesztett szilva és kajszi alanyát adja, vélhetően a Prunus domestica egyik "szülője". Etimológiája az ókori görögig követhető, ahol a proumnon gyümölcsöt jelent, ám a latinban már "szilva" a prunum és "szilvafa" a prunus. A cerasifera szóösszetétel: kerasos a görög "cseresznye" vagy "cseresznyefa" jelentéssel - latin közvetítéssel - számos nyelvben megjelent a cseresznye szóban, valamint a latin ferus, azaz "vad" szavakból áll. A myrobalán vélhetően a görög murobalanos melynek jelentése: muron "kenőcs" és balanos "makk". Nem összekeverendő a mirabella szilvával, mely a Prunus domestica egyik változata, Lotaringia jellegzetes gyümölcse.
Az Ázsiában honos cseresznyeszilva a római korban terjedt el Európában, ma számos nemesített változata ismert díszfaként - igen korán kezdi a virágzást -, elhagyatott faiskolák és gyümölcsösök környékén pedig szerte nő a természet alkotta méret- és színváltozatokban.
Íze valahol a szilva és a kajszi között van, ám a belőle főzött lekvárban már semmi sem emlékeztet szilvára. Minden esetre a nagyobb, lédúsabb piros és a kisebb, krémesebb sárga gömbök magjából is tettem félre vetni valót.
Az Ázsiában honos cseresznyeszilva a római korban terjedt el Európában, ma számos nemesített változata ismert díszfaként - igen korán kezdi a virágzást -, elhagyatott faiskolák és gyümölcsösök környékén pedig szerte nő a természet alkotta méret- és színváltozatokban.
Íze valahol a szilva és a kajszi között van, ám a belőle főzött lekvárban már semmi sem emlékeztet szilvára. Minden esetre a nagyobb, lédúsabb piros és a kisebb, krémesebb sárga gömbök magjából is tettem félre vetni valót.
Gyerekkoromban a környékünkön (Erdélyben) szinte minden kertben volt legalább egy fa, sokat ettünk akkoriban. Azt most ide nem írom le, hogy mi hogy neveztük :)
VálaszTörlésKészült is a gyümölcsből valami vagy csak frissen csemegéztetek belőle?
VálaszTörlésSejtem, mi lehetett a neve - én is kihagytam a listából :-)
Már régóta szerettem volna kideríteni, hogy a kisfiammal miből lakmároztunk olyan jókat a szomszédos utcában... Hát köszi a megfejtést!
VálaszTörlésSajnos azóta kivágták, de most már tudom, hogy mit kérjek a kertészetben! :)
De én sem úgy fogom kérni, hogy ... szilva. :D
Pedig nagy eséllyel megértenék úgy is :-)
VálaszTörlésKedves Eszter!
VálaszTörlésKöszönet a leírásért! Bevallom többfelé összefutottam ezzel a növénnyel mostanság, de nem tudtam mi a neve egyetlen nyelven sem. :) Lehet így a jobb? Bár kíváncsivá tettetek így lehet utánaérdeklődök, aztán majd max. irulok pirulok... ;-) Többfelé láttam közterületekre ültetve is.
Mindenesetre tényleg finom, biztosan érdemes ültetni annak akinek megfelelő adottságú a kertje.
Kedves Nyöző, örülök, hogy hiánypótló a bejegyzés :-) Úgy tűnik nem voltam egyedül azzal, hogy nem tudtam, mi az, amit ismerek :-)
VálaszTörlésMost telepítünk egy hektárnyit :)
VálaszTörlésSzia! Milyen céllal telepítitek? Frissen találkoztam már mirobalánnal nagyáruházakban, de állítólag a pálinkája is nagyon finom.
Törlésdebrecenben - móra-bóra a neve ..
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés