Talajtakaró évelők félárnyékban, árnyékban

A fenntarthatóságot körbejáró sorozat harmadik része még mindig a vízgazdálkodáshoz kapcsolódik. Gyomlálni, kapálni sem kell - nem is lehetséges - a talajtakaró növényekkel benépesített árnyas kertrészekben. Bokrok, fák tövében jótékonyan védik a talajfelszínt a kiszáradástól anélkül, hogy versenytársaikká válnának. Mulcsozni is csak az első egy-két évben szükséges, míg be nem terítik a talajt buja lombozatukkal. Nyáron át nyugalmas pihenőhely a cicáknak, és más árnyas búvóhelyre vágyó kerti lakók is hamar felfedezik.

Vályogos földben kevés öntözéssel beérik a legforróbb nyári napokon is, de lazább, köves vagy homokos talajon rendszeres locsolást igényelhetnek.

Néhány példa az év túlnyomó részében lombjával díszítő, örökzöld vagy áttelelő lombú növényekből:

Az illatos lombú Geranium - köznapi nevén gólyaorr, gólyaköröm, gémorr, gerely, daruláb, galambláb - nagyon hálás pára. Hegyvidéki fajtái és azok hibridjei párnaszerű telepeket hoznak létre - de nem terjednek erőszakosan - nyirkos, párás környezetben. Kövek között, rendkívül kötött, agyagos talajon is jól fejlődnek, ha némi mulcs segíti megtelepedésüket. A föld felszíne alatt és fölött fejlődő rizómákkal vagy magok elszórásával terjednek. A szárakat és a leveleket szőr borítja, lombja sűrű gömböt formáz, az egész növény csupa puhaság. Virágai a rózsaszín és kék árnyalataiban nyílnak, fehér és bordó változatai is léteznek. Kedvelem a levelei illatát.

A Geranium macrorrhizum (bolgár gólyaorrnak is nevezik, illóolajáért - mely a rózsaolajra hasonlít - Bulgáriában nagy területeken termesztik) egyik lila változata évek óta él a kertünkben. A legkeményebb teleinket is jól viseli. Az első fagyok után vöröses árnyalatokban színesednek levelei, enyhébb teleken pedig megmarad a lombja. Rizómáival könnyen szaporítható. 30 cm magas. Mélyárnyékban is fejlődik, noha ott kevesebb virágot hoz.

A Geranium x cantabrigiense "Biokovo" (angol gólyaorr) a Geranium dalmaticum és a Geranium macrorrhizum hibridje. Mintha alacsonyabb lenne, mint a bolgár, és jobban kedveli a félárnyékot, mint a teljes árnyat. Télálló mifelénk. Nem mérgező.

Egy zöldessárga virágú muskátli, mely a Pelargonium nemzetség

többi tagjához hasonlóan nem bírja a mi teleinket.

A gólyaorrfélék - Geraniaceae - nálunk is ismert nemzetségei a Geranium (gólyaorr), az Erodium (gémorr) és a Pelargonium (muskátli) . Az első kettőhöz sorolható fajok többnyire a mi éghajlatunkon is télállóak. A Pelargonium nemzetség fajai csak enyhe vagy semmilyen fagyot sem viselnek el, Dél-Afrikában honosak. A botanikai elnevezések a görögből eredeztethetőek: geranos = daru, erodos = gém, pelargos = gólya - mind hosszúcsőrű madarak, melyekre a termésükkel emlékeztetnek a növénycsalád tagjai.

Geranium és a rózsafélék -
Rosaceae - családjába tartozó Alchemilla

Az Alchemilla mollis (lágyszőrű palástfű) félárnyékban kövér lombot fejleszt. A leveleket sűrű szőr borítja, így a víz cseppekben áll össze rajtuk. A jelenségnek nagy szerepe volt az elnevezésben, alkimisták (a latin alchimia arabból átvett szó) a víz legtisztább formáját vélték felfedezni a cseppekben.

Talán nem terjed olyan gyorsan, mint a Geranium, szárazságban pedig - ahogyan télen is - megbarnulnak levelei, melyek helyett hamar újakat hoz, ha újra nedvesebbé válik környezete. Laza bogernyőben nyíló virágai üde zöldessárgák, rózsacsokorba kötve is csodásak. A növényből herbateát szoktak készíteni.

Vinca minor - a latinból:
vincire = megkötözni; körülvenni, bekeríteni, övezni
minus = kicsi

A meténgfélék - Apocynaceae - családjába tartozó Vinca minor (kismeténg, kis télizöld vagy télizöld meténg) kúszó hajtásain gyökereket fejlesztve mindenhol jól terjed. A félcserjét gyeppótlónak tartják, mert összefüggő szőnyeget képezhet erősen lejtős terepen is, de nem kifejezetten sétálásra való. Télen is zöld, naposabb helyen tömörebb telepet alkot, és ilyenkor kék, fehér vagy rózsaszínű - de bordó és barackszínűről is lehet olvasni - virágokkal díszít a fényes, sötétzöld levelek között. Ha már benőtte a rendelkezésére álló területet, néhány évente nyár végén érdemes lehet ifjító metszéssel igazítani - vízszintes terepen állítólag fűnyíróval megújulásra kényszeríthető. Ha évekig háborítatlanul fejlődik, terjedő kedve elharapózhat. Szárából kosarat fonnak. Nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgező.



Nyári talajtakaróként jó szolgálatot tehetnek azok az alacsony, terjedő növények is, melyek lombja az évnek csak egy - esetleg igen rövid - időszakában látható. Velük is tervezek egy bejegyzést a közeljövőben.