2010. július 31., szombat

Szilkesark






Az egynyári Nicandra physaloides (a fajt Kolophoni Nikander, a görög költő, orvos tiszteletére nevezte el Michel Adanson a XVIII. században; a fajtanevet Rudolf Boehmer, német orvos, botanikus adta: Physalishoz, azaz földicseresznyéhez hasonlítót jelent) , a paradicsom és a padlizsán rokona, a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik. Közép- és Dél-Amerikában honos, egyik köznapi neve - perui alma - is erre utal. Állítólag fehérlégy-űző hatása van - angolul shoo-fly plant: fehérlégy növény -, biokertészetekben elterjedt segítő növény (mellette a méhek is jó szolgálatot tesznek, hiszen a fehérlégy lárváiba rakják petéiket).




Az egynyári virágok legtöbbjéhez hasonlóan helybe vethető, vagy az előnevelt palánták a májusi fagyok után ültethetők. Elszórt, évekig csíraképes magjaiból - melyek akár madáreleségből is származhatnak - magától is kel a következő évben, a "fölösleges" magoncoktól pedig a törökszegfűhöz és az őszirózsához hasonlóan kapával, gyomlálással meg lehet szabadulni.




Gyorsan fejlődik - egy méter körüli magasságra - és bármilyen kerti talajban megél napon vagy félárnyékban. Virágait kora nyártól a fagyok beköszöntéig hozza, ám az egyes harangok mindössze egy napig nyílnak, estére becsukódnak.




A rovarok szinte elvesznek a virágkehelyben, melyeket körülvevő csészelevelek továbbfejlődésével lampion-szerű terméstokok fejlődnek bennük sötét bogyókkal. A földicseresznye terméséhez hasonló "léggömbök" a virágkötészetben is használatosak.




Ódivatú kertek virágának tartják, minden esetre régi kertekben előfordulhat kivadultan.




A növény egyetlen részét sem tanácsos megenni, noha kis mennyiségben orvosságként használatos.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése