Katicavirág

Első utam minden áruházban a vetőmagos tasakokhoz vezet, ahol hosszan legeltetem a szemem meghányva-vetve a vetőmagbeszerzés gondolatát, ami tél derekán könnyen megszállja a kertészt.  Az évek során létrehozott saját készletet mindössze egy-két rég vágyott vagy szokatlan vetőmaggal tervezem gyarapítani. Korántsem egyszerű az ágyásokat az időjárással (a hold ciklusaira már gondolni sem merek) összhangban úgy előkészíteni, hogy a kertművelés izgalma ne torkolljon kapkodásba. A saját nevelésű palánták elhelyezésének örömét sem érdemes fejtörésre cserélni - tudja miről beszélek, aki maszatolt már március-áprilisban az ablakpárkányra zsúfolt, magoncokkal és palántákkal teli tálcákkal. Hogy a jövő évi palántanapoztatást ne komplikáljam, próbáltam évelőkre szűkíteni a választást - hiába.

A Boglárkafélék  (Ranunculaceae) családjába tartozó Nigella orientalis “Transformer” mellett döntöttem két hasonlóan mezei virágos egyszerűség mellett. Jóllehet a csomagoláson olvasható ismertető szerint évelő, minden kétséget kizáróan egynyári. Egyelőre nem sikerült a tasakon feltüntetett “borzacska” elnevezésnél jobbra bukkannom, mely segítene megkülönböztetni a rokonaitól. Sőt a Nigellák magyar nyelvű elnevezése körül nem csekély zavart találtam.

Mezei vagy vetési katicavirág, továbbá kandilla néven emlegetik a Nigella arvensist (arvensis annyit tesz, mezei). Csak szárlevelei vannak, melyek két-háromszorosan szárnyasan összetettek, kékeszöld színűek. A levélcimpák legfeljebb 1 mm szélesek csak röviden kihegyezettek. Csúcsálló magányos virágai öt halványkék lepellevélből állnak, melyek széles elliptikus vagy kerekded alakúak, erezetük zöld, hosszú körömbe keskenyednek el, csúcsuk gyakran röviden kihegyezett. A mézelő levelek mintegy negyed olyan hosszúak, mint a lepellevelek, széles alsó ajakkal, kétrészes, elszórtan pillás és valamivel nagyobb felső ajakkal. A számos porzólevélen szálkaszerű nyúlvány van. A termőlevelek egymással a közepükig összenőttek. Rovarok - főként méhek - porozzák meg. (J. D. Godet, Európa virágai alapján)

Kerti katicavirág, szőrös katicavirág vagy szőrös kandilla a Nigella sativa (sativa azt jelenti, termesztett). Ez kerül a konyhába - kipróbálásához a Chili és Vanilián kínál ígéretes receptet Mautner Zsófia, népszerű gasztroblogger -, ám ott már külleme, feltételezett élettani hatása és esetleg más fűszerekre emlékeztető íze alapján nevezik többek között feketécskének, fekete kuminnak, köményvirágnak, köménymáknak, hályogfűnek, mezei koriandromnak, parasztborsnak, de még fekete hagymamagnak is, amiből nem kevés félreértés adódhat.


Borzaskata, borzaska, kék vagy kerti katicavirág, kék kandilla, "a puszták szüze" a Nigella damascena (damascena = damaszkuszi), melynek számos változata ismert díszkertekből. Éveken át újra veti magát, míg lassan ki nem kopik a virágágyásból. Magja fűszerként is megállja a helyét, a belőle desztillációval nyert esszenciális olaj pedig a kozmetikai ipar alapanyaga. 

 

Nigella damascena "Miss Jekyll"

A Carmel hegyen honos a Nigella ciliaris (ciliaris olyasmit jelent, mint pillás; esetleg lehet pillás katicavirág - persze nem tisztem nevet kitalálni neki). 

 

Kép Gila's Nature Walks blogjából 

A Nigella számos fajtája listába gyűjtve megtalálható az Arctos adatbázisában. 


A Földközi-tenger mellékéről származik - ott gabonatáblák gyomnövénye - a napimádó keleti katicavirág, a Nigella orientalis (orientalis = keleti). A Plants For A Future szerint ehető magokat érlel, melyek csírázóképességüket hosszan megőrzik.  Az ízét nyár derekán megismerhetem. 

A magjából vízgőz-desztillációval nyert illóolajat gázkromatográffal kapcsolt tömegspektrometria (GC-MS) technikával elemezték, melynek során 18 komponenst azonosítottak - közöttük a legfőbb összetevők: 68,8% β elemén, 5,2 % δ kadinén, 4,3% β szelinén és 3,3% α szelinén. Az illóolaj fitokémiai vizsgálata a szeszkviterpén szénhidrogének túlsúlyát (90,3%) mutatta. 

A legmagasabbra növő (várhatóan 40-60 cm) Nigella  talajban nem válogat.  A mi éghajlatunkon is könnyen csírázik, ezért szabadföldbe helyrevetéssel szaporítják - érdemes lehet szakaszos vetéssel próbálkozni -, én palántanevelésre készülök, amihez papírtégelyeket használok majd. Számos forrás szerint 20 °C-on csírázik, hűvös, csapadékos tavasz után pedig korábban bont virágot rövidebb száron.

A Plant Systematics oldalán nagyfelbontású képek segítik a további tájékozódást. 

Vajon a "borzacska" a - zárt vagy már felpattant magtokjainak látványos formája miatt - szárazvirágként is kedvelt növény legtalálóbb neve?