Az ókori olimpiákon olajágat nyújtottak át a győzteseknek, ma virágcsokor jár az érem mellé. A vancouveri téli olimpiára megrendelt 1800 virágcsokor pókvirágú zöld krizantémmal (Chrysanthemum - talán 'Shamrock'; az egyik legtartósabb vágott virág, akár egész álló nap kibírja víz nélkül, és vázába kerülve egy hétnél tovább is szép maradhat), zöld orbáncfű (Hypericum) terméssel, páfránnyal (Rumohra adiantiformis), gyepliliommal (Liriope) és kukoricalevéllel (Aspidistra) készült.
A környezeti fenntarthatóság kívánalmának megfelelően a növények biotermesztésből valók, klórmentes papírba csomagolva, alacsony fogyasztású járműveken érkeztek a játékok helyszíneire. A technikai és protokoll szabályok szerint nem szúrós, illatmentes, kevés pollent tartalmazó virágok jöhettek szóba, melyek kis eséllyel okoznak allergiás tüneteket és British Columbia területén termeszthetők. Ez utóbbi szempont csupán elvi kritériumnak bizonyult, hiszen februárban korlátozott lehetőségek kínálkoznak vágott virág beszerzéséhez, így kanadai mellett ecuadori termesztők - akik tisztességes munkafeltételeket nyújtanak - biztosíthatták a csokrok alapanyagát.
A virágkötőket pályázók tucatjai közül választotta ki a rendezőbizottság. A két nyertes szakember, June Strandberg és Margitta Schulz a közös munka mellett döntött. Javaslatuk szerint a Kanadában télen is könnyen fellelhető teacsarab (Gaultheria) és puszpáng (Buxus) adta volna a csokrok zöld levelét, de a rendezőbizottságnak nem tetszett az ötlet - Strandberg és Schultz szomorúnak tartja, hogy egyetlen honos örökzöld sem felelt meg a VANOC döntéshozóinak, akik között nem volt virágokhoz értő szakember.
Az olimpiai megbízás olyan embereknek kellett munkalehetőséget biztosítson, akik máskülönben nem részesülhettek volna az olimpiai játékok nyújtotta előnyökből. Strandberg és Schultz irányításával több, mint húsz bántalmazott, prostitúció áldozatává vált, börtönviselt vagy drogfüggésből menekülő nő kötötte a csokrokat - naponta 80-150 darabot. Valamennyien a 2006-ban bejegyzett nonprofit szervezet, a Just Beginnings Flowers Society (új kezdetek virágai társaság) virágkötő iskolájában tanultak. A szervezet küldetése, hogy az egészségi állapotuk vagy társadalmi kirekesztettségük okán a munkaerőpiacról kiszorult embereket támogassa szakmához és álláshoz segítve őket. A Just Beginnings üzleti tevékenységéből származó nyereségét a virágkötő iskola fenntartására és a pártfogoltak támogatására fordítja.
Dan Ferguson interjúja a Surrey Leaderben
Strandberg, a szervezet ügyvivője évtizedek óta foglalkozik elítélt nők képzésével. 1984-ben nyitotta virágkötő iskoláját, ahol azzal keresték meg, fogadjon be két feltételesen szabadlábra helyezett nőt a képzési programba. Az első, reménytelennek tűnő hét után majdnem feladta, majd leült beszélgetni az addig zárkózott tanulókkal, akik végül lelkesen vettek részt a közös munkában. Nemcsak szakképzettséget szereztek, ahogy megnyíltak tehetségesnek is bizonyultak. Azóta egyikük egy bevásárlóközpont virágboltját vezeti, másikuk pedig saját virágboltot nyitott. Strandberg elhatározta, hogy elítélt nőkkel szeretne dolgozni, sikerült is meggyőznie egy éppen akkor nyílt intézmény vezetését a képzés hasznáról, és 1991-ben virágboltot is nyitottak Beginnings (kezdések, kezdetek) névvel a börtön épületében. Noha tanítványaival rendszeresen részt vett virágkötő versenyeken, eleinte nehéz volt állást találni a börtönből szabadult képzett virágkötőknek, mire Strandberg meghívta a Northwest Florists’ Assosiation (virágkötők helyi szakmai szervezete) tagjait a börtönműhelybe. Nagy sikert aratott a bemutató, így megnyíltak a kapuk a képzést sikerrel végzők számára - harmaduk új szakmájában talált állást. 2003-ban a börtön bezárásával a program leállt, a Young Women's Christian Association (fiatal nők keresztény szövetsége) Woman of Dinstinction (kiváló asszony) díjával jutalmazott virágkötő azonban nem. June Strandberg megalapította a Just Beginnings Flowers Societyt, mely tanulási lehetőséget és munkahelyi tapasztalatot biztosít a társadalom peremére szorult nőknek.
Strandberg, a szervezet ügyvivője évtizedek óta foglalkozik elítélt nők képzésével. 1984-ben nyitotta virágkötő iskoláját, ahol azzal keresték meg, fogadjon be két feltételesen szabadlábra helyezett nőt a képzési programba. Az első, reménytelennek tűnő hét után majdnem feladta, majd leült beszélgetni az addig zárkózott tanulókkal, akik végül lelkesen vettek részt a közös munkában. Nemcsak szakképzettséget szereztek, ahogy megnyíltak tehetségesnek is bizonyultak. Azóta egyikük egy bevásárlóközpont virágboltját vezeti, másikuk pedig saját virágboltot nyitott. Strandberg elhatározta, hogy elítélt nőkkel szeretne dolgozni, sikerült is meggyőznie egy éppen akkor nyílt intézmény vezetését a képzés hasznáról, és 1991-ben virágboltot is nyitottak Beginnings (kezdések, kezdetek) névvel a börtön épületében. Noha tanítványaival rendszeresen részt vett virágkötő versenyeken, eleinte nehéz volt állást találni a börtönből szabadult képzett virágkötőknek, mire Strandberg meghívta a Northwest Florists’ Assosiation (virágkötők helyi szakmai szervezete) tagjait a börtönműhelybe. Nagy sikert aratott a bemutató, így megnyíltak a kapuk a képzést sikerrel végzők számára - harmaduk új szakmájában talált állást. 2003-ban a börtön bezárásával a program leállt, a Young Women's Christian Association (fiatal nők keresztény szövetsége) Woman of Dinstinction (kiváló asszony) díjával jutalmazott virágkötő azonban nem. June Strandberg megalapította a Just Beginnings Flowers Societyt, mely tanulási lehetőséget és munkahelyi tapasztalatot biztosít a társadalom peremére szorult nőknek.
Strandbergék dizájn-csokrait kapják a 2010. március 12-én kezdődő paralimpia győztesei is. Ki tudja, mi értelme ilyen módon elkülöníteni sportolókat - kirekesztve őket a nagy érdeklődést vonzó olimpiai játékokból?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése