Szótlan szerda - Viszlát tél! - Sonja Hinrichsen hórajza

Snow Circles from Beauregard, Steamboat Aerials on Vimeo.

Nem találni rá szavakat!

Vetőburgonya

A tavalyi mulcsos burgonyakísérletem eredményeként van annyi vetőgumónk, hogy az idén is “leadhatom a rendelést” a természetnek 3-4 zsák krumplira. Szívesen bővíteném azonban a választékot, ezért utánanéztem, milyen fajtákat egyszerű és érdemes beszerezni. 

A burgonya számos jellemző kórokozójával (PVY, PVX, PVA, PVS, PLRV, lombfitoftóra, gumóvarasodás, burgonya fonálféreg Ro1, burgonya fonálféreg Ro4 , burgonyarák 1-es patotípus) szemben magas rezisztenciával bíró fajták közül válogattam a keszthelyi Burgonyakutatási Központ kínálatában, melyek beltartalmi jellemzői alapján az is kiderül, milyen felhasználásra alkalmas leginkább egy-egy fajta. A magas szárazanyag- és keményítő tartalom együtt jár a magas nyersfehérjetartalommal, és alacsony redukáló cukortartalmat garantál, azaz sárga hasábburgonya süthető az ilyen termésből, nem barnul és keseredik meg mielőtt átsülne. A redukáló cukortartalom egyébként növekszik, ha 5 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten tároljuk a burgonyát. “Az alacsony hőmérséklet okozta édesedés nagyjából visszafordítható a hőmérséklet 15–20 °C fokra való növelésével.” (Zsom Eszter) A gumók keményítőtartalma azonban egyenetlen vízellátás hatására is redukáló cukorrá alakul, amit nagy eséllyel mulcsozással megelőzhetünk, hiszen a talaj nedvességtartalma kiegyenlített a takaró alatt.

A kiválasztott keszthelyi fajták pedig a következők: 

A Démon egyik szülője a holland nemesítésű Kuroda. 

Katica - magyar és holland nemesítésű fajtákból 

White Lady - termésátlaga kimagasló, virágai pedig illatosak, ami plusz pontokat jelentett a mérlegeléskor 

A korábban idézett Zsom Eszter arra jutott három holland és hat magyar nemesítésű fajtára kiterjedő vizsgálatában, hogy a “...White Lady megítélése mind minőségi, mind mennyiségi paraméterei alapján kedvező. Öntözés nélkül 30 t/ha feletti volt a hozama, az öntözésre jól reagált, hatására termésmennyisége jelentősen nőtt. A kísérleti területre jellemző tájegységben vizsgálataink eredménye alapján étkezési célra ez a fajta adaptálható a legjobban a vizsgált fajták közül.” 

Öntözéssel - amit az idén is talajtakarással tervezek helyettesíteni - akár 50 % fölötti termésnövekedése is elérhető. Az öntözés a termés mennyisége mellett a gumóméretet is kedvezően befolyásolja míg az egyes fajták beltartalmi jellemzőin alapvetően nem változtat. Ilyen módon nem befolyásolja számottevően a burgonyában felhalmozódó kálium, foszfor, kalcium, magnézium, kén, mangán, réz, cink vagy vas mennyiségét sem. 

A mulcsban játszik Bobó cica miután fölszedtem a termést.

Kiegyenlítetlen - rosszul időzített, nitrogéntúlsúlyos - trágyázás mellett csökken a gumók keményítőtartalma, mely rontja a burgonya eltarthatóságát. Nem elhanyagolható az sem, hogy a “... burgonyanövényben a szervesanyagfelhalmozódás a virágzást megelőző 10-15 napon, valamint az elvirágzást követő 15-20 napos időszakban a legnagyobb. Ez az időszak hazai körülmények között általában száraz, így a növény nem tudja felvenni a szükséges tápanyagot, még abban az esetben sem, ha a talajban jelen vannak.” Újra csak arra a következtetésre jutok, hogy a komposzttal, fűnyesedékkel takarás a legüdvözítőbb, ha jó minőségű és bőséges termést szeretnék betakarítani. 

Összehasonlításképp egy népszerű fajtáról született megállapítás ugyanebben a tanulmányban: “A kísérlet során a Desirée termésmennyisége öntözés hatására jelentősen megnőtt, de a minőségi paraméterek tekintetében többnyire alulmaradt a hazai nemesítésű fajtákkal szemben. A szárazanyagtartalma öntözés esetén is alacsony volt, mindemellett rezisztencia-tulajdonságai is kedvezőtlenek.”

A kísérlet löszön képződött mély humuszrétegű, közepes tápanyagtartalmú, mészlepedékes csernozjom talajon folyt. Homoktalajon 8-10 cm, kötött talajon - amilyen a kertünkre is jellemző - 5-6 cm a burgonya vetésmélysége.

Tavaly egy egyesült királyságbeli vetőmag katalógus adta a végső impulzust, hogy krumpliföldet hasítsak ki a kertünkből. Talán Magyarországon is egyre népszerűbb az 1855-től növények és vetőmagok csomagküldésével foglalkozó cég, melynek egyik füzetében bukkantam Magyarországon nemesített burgonya fajtákra. A Sarpo sorozat tagjairól tekintélyes “irodalom” lelhető fel szerte az Interneten nagyszámú híveinek köszönhetően. Miután elolvastam számos - egyöntetűen elismerő - véleményt, utánanéztem, hol szerezhetők be Sarpo fajták Magyarországon. Kereskedelmi forgalomban egyikük sem  volt kapható, mert állami minősítéssel nem rendelkeztek. Informális forrásból azonban lehetséges Sarpo Mirának mondott fajtát beszerezni, noha a termesztés módjáról - legfőképpen a növényvédelemre gondolok - nem tudtam meg részleteket. Figyelemreméltó azonban az Agroinformban 2011-ben megjelent írás, mely Sarpo Mira vetőburgonya magyarországi termesztéséről szól. 

A gumók maradéktalanul kikeltek, ám a lombozat, virágzat és a termés sokféleségéből következően sem állíthatom, hogy Sarpo Mirát termesztettem. Talán más Sarpo fajták is keveredtek a csomagba, ami kedvemre való feltételezés. A betakarításkor igyekeztem szín szerint elkülöníteni a fajtákat, de azt hiszem többéves játéknak nézek elébe, hiszen héj alapján nem lehetséges egyértelműen megkülönböztetni a fajtákat. A termesztésével kapcsolatos tapasztalataimat itt osztottam meg.  

Az idén az Agrogalgakertől rendeltem vetőgumókat, melyek szuperelit szaporítási fokozatból származnak, azaz a “...nemesített növényfajta fajtafenntartójának közvetlen irányításával előállított, a tenyészkerti törzsek keverékéből származó, továbbszaporításra kiadott...” vetőmagok. Nyilvánvaló, hogy a Démon, a Katica és a White Lady előállítása során a Burgonyakutatási Központ telephelyein a nagyüzemi mezőgazdaságban szokásos növényvédelmet alkalmazzák, melynek része a közvetlen környezet gyomirtása is. Keszthelyen egyébként folynak burgonyafajták genetikai módosításával kapcsolatos kutatások is. 

Nyíregyházán is folyik burgonyanemesítés. Piros héjú fajták létrehozása mellett tájfajták génmegőrzésével és ismételt termesztésbe vonásával foglalkoznak.

A közelmúltban kibővített tápiószelei Növényi Diverzitás Központban ugyancsak beszerezhetők Magyarországon nemesített illetve tájfajták, ám a természetes vegetáció génkészletének megőrzése is a központ küldetései közé tartozik - a napokban folyó Flóra Konferencia témája éppen ez utóbbi tevékenységéhez, a Pannon Magbankhoz kapcsolódik. A burgonyatermesztés magyarországi történetének tükrében egészen megdöbbentő, ha Tápiószelén tárolnak olyan tájfajtákat, melyek elkerülték a XX. században tapasztalt nagymértékű leromlást. 

Burgonya

A burgonyatermesztéshez ideális tenyészidőszak hasonlít az ideire a meleg tavasszal, a csapadékos június-júliussal, majd szárazabb augusztussal és az egészen napos szeptemberrel. Máskülönben a Kárpát-medence a viszonylag száraz, forró nyaraival nem számít optimálisnak a burgonya termesztéséhez, hiszen 26 ℃ fölött már leáll a gumóképződés. A tenyészidőszakban hulló csapadék mennyisége pedig sokkal meghatározóbb tényező a termés alakulásában, mint a talaj tápanyag-ellátottsága (Zsom Eszter tanulmánya). A talaj kémhatásával szemben nem különösebben igényes burgonya gumóinak fejlődéséhez a középkötött talaj - homokos vályog vagy vályogos homoktalaj - felel meg, a rögös földben a gumók rosszul fejlődnek, erősen sérülnek.  

A termesztés szempontjából viszonylag kedvező klimatikus viszonyokkal rendelkező Északi-középhegységben, vályogos talajon fogtam krumplitermesztésbe miután a Ruth Stout inspirálta gondolat elhatározássá ért. Stout termesztési módszerének alapvető eleme a mulcsozás szalmával, friss növényi nyesedékkel, komposzttal. A Kitchen Garden márciusi számában éppen a megrendelt vetőburgonyával kapcsolatos tesztről olvastam - többek között szalma alatt termesztésről. Az Organic Gardening áprilisi száma pedig hétféle termesztési mód között veszi számba a szalma alatt termesztés előnyeit és hátrányait - ami alapján némileg kevesebb termésre számítottam, mint bakháttal várható.

Áprilisban szereztünk be 120 vetőgumót, melyeket két hétig előhajtattam. Ez idő alatt a Kedves kapálógéppel feltört (dicséretként meg kell jegyeznem, hogy annak ellenére megtette, hogy számára nem öröm a kerti tevés-vevés) egy évek óta pihentetett kertrészt, ami rengeteg napot kap. Hosszan tisztogattam, gereblyéztem az új ágyást, és bevallom, közben többször elfogott a kétségbeesés, vajon győzöm-e majd, amibe belefogtam. Későnek számító időpontban - éppen fogyó hold volt - 35 cm-es gumó- és 90 cm-es sortávolságra, 5-10 cm mélyre elvetettem a kis krumplikat.  

A három vetőárkot előzőleg beöntöztem, a gumók köré pedig Dudaritot szórtam, majd pár cm-es bakháttal jelöltem a bevetett sorokat és fűnyesedéket raktam rájuk, hogy a cicák  ne a gumók fölött ássanak.  Fűnyíráskor - nagyjából háromhetente - valahányszor újabb réteget kaptak és a sorközöket is így mulcsoztam. Három héttel később már ilyen csinosak voltak a bokrok, melyeket a nyár közepéig csak fűnyesedékkel takartam.  

Júliusban komposztot bontottunk és az érett-félérett felét kihordtam a krumpli alá. Szeptemberig további fűnyesedék rétegek kerültek a halmokra.  

Mulcsozatlan sorköz

Mulcsozott sorköz

Valamikor júniusban kérdezték a szomszédok, van-e egyáltalán krumpli a hatalmasra nőtt lombok alatt. Akkor  végigtapogattam egy sort a mulcs alatt és nagyon elcsodálkoztam azon, amit találtam. A tenyeremet kitöltötte egy-egy gumó számos tő alatt, így kitett néhány kilót az első újkrumpli szüret. Attól fogva nem vettünk krumplit boltban, csak fogtam a kosaram és kiherélem egy-egy bokrot - így mondják arrafelé, ahol születtem, ha csak pár gumót szednek föl egy tő alól. 

 A burgonyabetegségekkel szemben semmiféle szerrel nem kezeltem az ültetvényt, kivéve a krumplibogár/kolorádóborgár (Leptinotarsa decemlineata) elleni négyszeri permetezést Dipellel, amikor megjelentek a lárvák a leveleken - határozottan gyérítette a számukat. Amikor augusztusban a faluban mindenfelé elszáradtak a krumplilevelek és legtöbben kiásták a termést, a kertünkben még mindig harsogó zöld volt a lomb és erősek a szárak. Akkor kezdődött a csíkoshátúak inváziója! Egészen szeptember végéig - amikor elszáradtak a szárak - gumikesztyűvel felszerelkezve indultam krumplit szedni hetente egyszer-kétszer-háromszor - akkor már mindenféle formájával nagy számban jelen volt a krumplibogár.

A vetéstől eltekintve egyetlen egyszer sem öntöztem a három sorban nevelt krumplit, mégis egyenletesen nyirkos volt valahányszor kutakodtam a mulcs alatt. Fölszedéskor, szeptember utolsó napjainak egyikén nagy öröm volt, hogy ásó nélkül könnyedén össze lehetett szedni a termést. Mivel szerszám volt nálam, hát fölástam a helyét és visszahúztam az ágyás tetejére a megmaradt mulcsot. 

Soronként 30 szem gumót vetettem, három zsáknyi termett az ágyásban, ami alapján azt mondhatom, egy kiló egészséges krumpli termett egy vetőgumóból - 2 szemet rágott meg cserebogár pajor a termésből.

Ha valaki utánaszámolt volna, mondhatná, hogy 3x30 szem csak 90, pedig 120 vetőburgonyáról írtam az elején. Elárulom, hogy a kertünk egy másik részén elvetettem a megmaradt 30 szemet hagyományos bakháttal takarva aztán. Nagyon jó döntésnek bizonyult, hogy kontrollcsoportot is neveltem, mert tapasztalat híján másként nem tudnám felmérni a komposztos termesztés előnyeit és hátrányait.

Az összehasonlítás tehát így mutat:

Kevéssel több termett tehát a bakhátas soron, de legalább annyi sérült is volt a gumók között. Az igazi csoda - azon túl, hogy egyáltalán termett krumpli -, hogy öntözés nélkül egészséges, nagy gumókat fejlesztett a komposztos “társaság”. A talajban megtartani a nedvességet sokkal gazdaságosabb (ökologikusabb), mint öntözni. Cicák nagyokat aludtak a mulccsal takart sorközökben a krumpli lombjának árnyékában, és ez ugyanolyan mosolyfakasztó, mint a gyönyörű termés látványa. 

Amint írtam, valamennyi fűnyíráskor kiszórtam a nyesedéket az ágyásra, amire a tő takarásán kívül azért is szükség volt, mert a mulcs összeesik egy idő után, a nagy lomb pedig eldőlhet olyankor. Nem nevezném ezért lusták módszerének a mulcsozást - ahogy azt tarják néhányan -, de megtérül a fáradozás a betakarításkor. 

Barsy Sarolta

Fajtákról, rezisztenciáról legközelebb írnék, most szeretnék azzal búcsúzni, hogy ezt a bejegyzést Barsy Sarolta emlékének ajánlom. 108 évvel ezelőtt ezen a napon született az Óvári Mezőgazdasági Akadémia első női hallgatója, Kossuth-díjas növénynemesítő, de munkáját 1973-ban Fleischmann Rudolf emlékéremmel is elismerték. Számos somogyi burgonyafajta létrehozása fűződik nevéhez: Somogyi sárga, korai, sárga kifli, Somogy gyöngye.

Gyomnövényeink eredete, termőhelye és védelme

Miközben a manapság elvárt szinte teljesen gyommentes vetésekről alig takarítható be több termés, mint a XX század közepének enyhén gyomos vetéseiről, a gyomirtó szerek egyre szélesebb körű használata a gyomok változatosságának beszűküléséhez, génkészletük elszegényedéséhez vezetett, a gyomirtó szereknek ellenálló transzgénikus (genetikailag módosított) kultúrnövények termesztése pedig továbbszegényedésüket valószínűsíti.

Magyar táj a XX. sz. elején (Fortepan) 
 

Fenntartható fejlődésről gondolkodva a mainál - amikor számos gyomfaj vörös listán van - bizonyosan kedvezőbb környezeti állapotot képzelünk el megtartani. De vajon visszafordítható-e környezetünk romlása pusztán azáltal, hogy képessé válunk elszakadni a teljesen gyommentes gabonatáblák vágyától?

 Magyar táj a XX. sz. közepén (Fortepan) 

Visszatér-e egy társulás vagy annak valamely veszélyeztetett faja, ha teret hagyunk számára? Tudunk-e eleget ahhoz, hogy “ápoljuk a beteget”?

Pinke Gyula és Pál Róbert Gyomnövényeink eredete, termőhelye és védelme című könyve alapján úgy tűnik, az elővigyázatosság elvét érdemes lenne fontolóra venni.

Nem nehéz belátni, hogy a nagyüzemi körülmények között termesztett gyomvetőmagok felhasználása súlyosbítja a géneróziót.

Magára hagyott szőlőskert

A növénytársulások változása az erdő kialakulása felé mutat - és ez a megállapítás érthető akkor is, ha tengerre, óceánra, magas hegycsúcsra vagy zord északi tájra gondolunk, ahol semmiféle erdő ki nem alakulhat. A növényi szukcesszió zavaró tényezője az emberi tevékenység, melynek hatásai a befolyásolt rendszer bonyolultságával mérhetők. Kultúra és természet kölcsönhatásának számos mozzanatát mutatja be a 2005-ben megjelent botanikai munka. 

Szántás ökrökkel a XX. sz. elején Magyarországon (Fortepan)

Ez az írás nemcsak azért könyv, mert könyvesboltban árulják, van borítója és lapjai, de világosan kiolvasható a mondanivalója is. Aki kinyitja szokatlanul jó minőségű képeket láthat, melyek könnyen felismerhetően ábrázolják a tárgyalt növényeket, társulásokat, vagy akár a növénytermesztési munkák közül is számosat. Legfőbb értéke azonban az, hogy közérthető megállapításai magyarországi szántóföldek és szőlőültetvények gyomvegetációjának vizsgálatán alapulnak. Környezeti viszonyaink alakulásának megértéséhez egy európai történelmi vonatkozású fejezet is hozzájárul. Érdekes részlet például, hogy már az ókorban meglehetősen hatékonyan védekeztek a gyomok ellen ott, ahol acélszerszámokkal művelték a földet. Meg kell jegyeznem, a szomszédaim szerint is a kapa a legjobb gyomirtó.

A szerzők célja a gyomnövények megítélésében kívánatos szemléletváltozáshoz hozzájárulni. De vajon lehetséges-e örvendezni egy nem szívesen látott “vendég”, valamely gyom felbukkanása fölött? Legalábbis meg lehet tanulni, ha elfogadjuk, hogy a világnak része, nem pedig célja vagyunk. A mulcsozott ágyásokon domináns folyókáról vagy mezei szulákról (Convolvulus arvensis) például érdemes megjegyezni, hogy hosszú gyökerével mélyebb talajrétegekből hoz felszínre tápanyagokat, nagyban gazdagítva a komposztot.

Munkács vára a XX. sz. közepén (Fortepan)

Micsoda művelt lejtők!

A könyv olvasása közben döbbentem rá arra is, hogy a talajszerkezet olyan lényeges tényező a hőmérséklet alakulásában, hogy képes az egyébként kedvező domborzati adottságokat is ellensúlyozni. Az Ulánbátorral közel azonos szélességi körön épülő vályogos kertemben a növények fejlődése akár két héttel is elmarad hasonló fekvésű kertekkel összehasonlítva.

Aratás a XX. sz. közepén Magyarországon (Fortepan)

“Ha a kétszeres egymás után 4-5 idén elvettetik: egésszen Rozzsá válik, és a’ Búza belőle eltűnik. Innen minden Szántóvető azt állítja, hogy a’ Búza Rozzsá, a’ Rozs Toklátztzá vagy vadotztzá, és konkollyá el szokott változni.” (Nagyváthy J., Magyar practicus termesztő, 1821.) Aki kíváncsi a hajmeresztő veszedelem korszerű olvasatára, és arról is szívesen olvasna, hogyan válhatott a vadrozs - az árpa és a búza gyomnövénye - termesztett gabonává a gazdálkodás módszereinek - legfőképp a betakarítás módjának - változásával és a szükség kényszerével, tegyen szert a jól szerkesztett botanikai tankönyvre.

 Már 1 000 Ft-ért is kapható.

Mirobalán

A kertészeti ismeretek fontos és érdekes részének látom az oltást, az utóbbi időben szívesen olvasok róla, így nagy örömmel tölt el, hogy két - bizonyára szilvamagból kelt - csemete nevelkedik a kertemben, melyek jó alanyai lehetnek az első próbálkozásoknak. Oltóalanyokról olvasva döbbentem rá, hogy myrobalánt már kóstoltam egy börzsönyi kirándulás során. Azon kevesek közé tartozom, akik csak felnőttként ismerték meg ezt a gyümölcsöt - pedig gyerekkorom helyszínein is burjánzik vadon.

Sárga mirobalán

A Prunus cerasifera - myrobalán, mirobalán, mirabolán, cseresznyeszilva, paradicsomszilva, lotyószilva - számos termesztett szilva és kajszi alanyát adja, vélhetően a Prunus domestica egyik "szülője". Etimológiája az ókori görögig követhető, ahol a proumnon gyümölcsöt jelent, ám a latinban már "szilva" a prunum és "szilvafa" a prunus. A cerasifera szóösszetétel: kerasos a görög "cseresznye" vagy "cseresznyefa" jelentéssel - latin közvetítéssel - számos nyelvben megjelent a cseresznye szóban, valamint a latin ferus, azaz "vad" szavakból áll. A myrobalán vélhetően a görög murobalanos melynek jelentése: muron "kenőcs" és balanos "makk". Nem összekeverendő a mirabella szilvával, mely a Prunus domestica egyik változata, Lotaringia jellegzetes gyümölcse.

Vörös mirobalán

Az Ázsiában honos cseresznyeszilva a római korban terjedt el Európában, ma számos nemesített változata ismert díszfaként - igen korán kezdi a virágzást -, elhagyatott faiskolák és gyümölcsösök környékén pedig szerte nő a természet alkotta méret- és színváltozatokban.

Mirobalán a fazékban

Íze valahol a szilva és a kajszi között van, ám a belőle főzött lekvárban már semmi sem emlékeztet szilvára. Minden esetre a nagyobb, lédúsabb piros és a kisebb, krémesebb sárga gömbök magjából is tettem félre vetni valót.

Mirobalán lekvár