Fekete berkenye

Az Aronia melanocarpa (melan- = fekete, sötét; karpos = gyümölcs) sok tekintetben hasonlít az Amelanchier fajtáihoz, nem meglepő hát, hogy az elnevezésben is van átfedés. A fekete berkenye mellett a köznyelvben megjelenik a fanyarka, a fojtogató bogyó, de csodabogyó néven is emlegetik manapság. Az Aronia elnevezést a Sorbus aria (lisztes berkenye) második tagjából eredeztetik. Vajon a termés hasonlósága a névadás alapja?

A fanyarkával ellentétben nem honos Európában, egy évszázaddal ezelőtt telepítették be Észak-Amerikából főleg az Északi-tenger környékére. Magyarországon néhány évtizeddel ezelőtt indult meg a telepítése, és már a nyolcvanas években "kísérleti" bio berkenye lekvár bukkant fel mifelénk csinos szögletes üvegekben. Akkor még nem talált érdeklődésre, ezért fillérekért kínálták a finomságot, amiből a szüleim bevásároltak néhány kartonnal. Azt hiszem, azóta tudom, hogy fogok Aroniát ültetni a kertembe.

Mostanra saját kert is van, berkenye csemetét is könnyű beszerezni. Ilyen dobozban vettem gyökér-csomagoltan:

500-1000 Ft körüli áron számos áruházban kínálták az elmúlt hónapokban.

Talán az Aronia melanocarpa "Nero" változat az, ami ilyen módon számos kertbe bekerült. A "Viking" és a "Rubina" változat is elérhető már magyarországi kertészetekben.

A csomagoláson olvasható ismertető nyelvi
és tartalmi igénytelenségére nem lehet magyarázat az ár.
Tájékozódáshoz inkább ajánlom e bejegyzésben
kékkel kiemelt linkekkel elérhető tartalmakat.

Az Aronia arbutifolia (piros törpeberkenye vagy veres berkenye) fajtát kevésbé vonták nemesítésbe, nem is terjedt el Európában. A veres és a fekete berkenyének létezik hibridje: Aronia x prunifolia.

A fenntarthatóság igényével együtt népszerűsödő növényt nemrég sikerrel keresztezték a lisztes berkenyével (Sorbus aria x Aronia melanocarpa), és az így megszületett intergenerikus hibridet Sorbaroniának nevezték el. Nem ez az első célba ért kísérlet, melynek során különböző fajok keresztezésével próbálkoztak.

A rózsafélék családjába tartozó növényről sokat lehet olvasni magyar nyelven is, így nincs értelme újabb gyűjteményt létrehozni a termesztéséhez tudnivalókról. Ráadásul alig különbözik a fanyarkától - hasonlóképp "négy évszakos" növénynek tartják -, amiről négy bejegyzés található e naplóban.

A fekete berkenye virágzása és termésérése a fanyarkáét követi. A beérett almácskák ráaszalódhatnak a bokorra, akár télen át is rajta maradhatnak. Állítólag szívesebben tenyész enyhén savanyú talajokban, alkalikus közegben pedig sárgulnak a levelei. A málnához és a fekete ribiszkéhez szokás hasonlítani. Gondozást nem igénylő gyümölcsnek tartják.

Élettani hatásairól regényt lehetne írni. Ahol pedig szívesen látott vendégek a madarak és a méhek, onnan nem érdemes kihagyni.

Talán 4-5 év múlva szüretelhetünk a 2-3 méteresre megnövő bokorról.

Fanyarka IV. - Ősz

Pompás fanyarka - Amelanchier laevis

Ősszel lángoló vörös és narancs árnyalatokkal gazdagítja a nyári virágokban fogyatkozó kertet az Amelanchier lombhullató cserjéje. Ha fokozatosan hűl téliesre az idő, a fanyarka hosszan megtartja színes lombját. Falusi és tájképi kertekből kár lenne nélkülözni azt a gazdagságot, amit egész évben megjelenésével nyújt.

Kanadai fanyarka - Amelanchier canadensis

Az Egyesült Királyságban a Royal Horticultural Society (Királyi Kertészeti Társaság) Award of Garden Merit (Kerti Érdem) kitüntetéssel ajánlja a rézvörös fanyarkát 1993 óta. Ennek egyik feltétele, hogy különösebb szakértelem nélkül kiskertekben is gondozható, továbbá ellenálló és könnyen beszerezhető növény legyen, melynek egyre több termesztett Amelanchier változat felel meg.

Naomi Sachs fényképén
égerlevelű fanyarka, Amelanchier alnifolia látható.

A fanyarka fája kevés füsttel ég, ezért előszeretettel fűtöttek vele indiánsátrakat.

Kereklevelű fanyarka - Amelanchier ovalis

Szerszámkészítéshez kellőképp tömör a fája, így régen fésű és ásónyél is készült belőle.

Termetes fanyarka - Amelanchier arborea

Mindazt, ami a fanyarkáról az utóbbi bejegyzésekben olvasható, mások leírt személyes tapasztalatai és oktatási intézmények kutatási beszámolói, adatbázisa alapján írtam, az Amelanchiert illető saját tapasztalattal egyelőre nem rendelkezem, megítélni nem tudom, mennyire érvényesek az egyes megállapítások a mi környezeti adottságaink közepette. Csak remélem, hogy a "gyűjtemény" másnak is kedvet csinál ahhoz, hogy próbálkozzon a fenntartható kertműveléshez is illeszkedő növény megtelepítésével otthonában, és egyben bátorítani szeretnék minden kertfüggőt, ossza meg tudását, tapasztalatait másokkal!

A fenntartható kertműveléssel szeretnék továbblépni, mert nagyon izgalmas, szép kertek születnek nap mint nap, amelyekből érdemes ötleteket meríteni.