Ehető

Elméletben kertészkedni lehet, de csak elméletben nem - és nem érdemes. Az utóbbi hónapokban az elméleti blogbejegyzést gyakoroltam, most visszatérek a gépelt-képfeltöltős módszerhez.

Tél végétől bőséggel adnak tejet a bocik a szomszédban, tejszínt, tejfölt, túrót készítünk leggyakrabban, a "melléktermék" savó pedig kenyér-, kuglóf-, pogácsatésztába - vagy a szőlő tövéhez - kerül. Hetek óta a kert is nyújt finom falatokat az elméleti kertészkedésre hajlamosak számára is, és amióta akkorák a kapor magoncok, hogy észrevehetők, elkezdődött a kaporszezon és a csodás reggelik sora.

Kapor és friss tejszín-tejföl krém.

A kapor szláv eredetű szavunk a honfoglalás körüli időkből. Botanikai neve, Anethum graveolens intenzív illatáról beszél, gravis = nehéz - esetleg - erős, oleo = szag, illat, az ókori görög aneson vagy aneton pedig az ánizzsal való rokonságot sejteti.

Az idén négyféle retket vetettem, mik között legnagyobb meglepetés a jégcsap volt. Nem jutott volna eszembe próbálkozni vele, de a szüleimtől kaptam magot. A március végi vetés óta varázslatos módon roppanós, lédús "répák" fejlődtek sorban. Másfél hónapra volt szükségük a megszokott méret eléréséhez - a szokatlanul száraz idő miatt naponta öntözte őket a Kedves.

(másfél)hónapos retkek

A nyári vagy Jánosnapi retek is szedhető már felváltva a kifutó hónaposakat.

A szláv eredetű "retek" szintén a honfoglalás körül jelent meg nyelvünkben. Botanikai neve, Raphanus sativus: a latin sativus = termesztett, a raphanus töve pedig ókori görög eredetű, jelentése: gyorsan megjelenő/felbukkanó.

Mi lehet finomabb egy szelet vajaskenyéren vékonyra gyalult retekkorongoknál? És a reteksaláta?

Fogyasztói szenvedély

A késő őszi fagyokat követő felmelegedéssel gyakran már decemberben előbújnak az elsők között is első pompás hóvirágok. Az idén január elején nyíltak a bimbók a Galanthus elwesiin vakmerő méheket csalogató illattal. A Magyarországon honos, védett (!) kikeleti hóvirágnál - Galanthus nivalis - nemcsak korábban nyílik, de nagyobb is.


A Kárpát-medencétől keletre honos pompás hóvirág változatainak száma egyre gyarapodik. Halványzöld bordás külső szírmaival a Galanthus elwesii 'Rosemary Burnham' szokatlansága szembetűnő. Ám a gyűjtőszenvedélytől hajtott kertészt nyilván nem a kerti séta során felfedezhető jellegzetességek vonzzák, hiszen jobbára alig látszanak. A galanthofil hajlandó bokrok alatt hasalva fotózni, hogy örömét másokkal megossza.


A digitális fényképezés elterjedésével tán gyarapodott a hóvirág-különlegességekhez hasonló apróságok rajongóinak száma is. Az egyre hétköznapibbnak számító makrófotózás által feltárult a falusi kertek virágainál nagyságrenddel kisebb mezei virágok - nem kevésbé a mohák és zuzmók - varázsa. Nem meglepő, ha a makrózásban rejlő lehetőségek és buktatók kertblogok témájává válnak, ahogyan nemrég Kata valamint Nyöző érdekes bejegyzésében is.

A hóvirág mánia évek óta rekordokat döntöget az Egyesült Királyságban mind az érdeklődők számát mind a ritkaságok aukcióján elért legmagasabb árat tekintve. A 80-as években Buckinghamshire-ben felfedezett Galanthus nivalis 'Flocon de Neige' egyetlen hagymájáért több, mint 200 fontot fizettek 2008-ban, a 150 fontos ár pedig szokványosnak mondható az újdonságokért.

Az Európában és Ázsiában honos közel 20 hóvirágfajtának számos természetes hibridje és 700 változata ismert. A tulipánnal ellentétben nagyüzemi termesztése kevésbé eredményes, így ipari méreteket öltött a vadon termők felszedése. Ennek a gyakorlatnak hivatott véget vetni a kikeleti hóvirág mint veszélyeztetett faj védelem alá vonása - többek között - Magyarországon.


Míg a XVII. századi holland tulipán mánia felsőbb társadalmi köröket ejtett rabul, a fehéraranynak becézett virág már a fogyasztói szenvedélynek nyújt terepet - nemcsak az Egyesült Királyságban.


A legnépszerűbb változatokról olvasnivaló és képek:

Miért lett védett a hóvirág?

Mad about Snowdrops

A Flurry of Snowdrops

Pacific Bulb Society

Bulb Society

Broadleigh Gardens

GAP Photos



A következő hóvirág aukció, Galanthus Gala 2011. február 12-én lesz Brackley-ben (Northamptonshire, UK).

Terülő évelők napon, félárnyékban

Nepeta - macskamenta

Arabis caucasica (compacta) "Snowcap" - kaukázusi ikravirág

Veronica petraea - kúszó veronika

Glechoma hederacea "Variegata"- kerek repkény

Ajuga reptans - indás ínfű

Euphorbia myrsinites - szürke kutyatej

Phlox subulata - árlevelű lángvirág

Tavasz

Virágcserép helyett

Felhalmozott virágcserép gyűjteményem valahányszor kevésnek bizonyul, amikor itt a palántanevelés ideje - balkonládák, tejfölös poharak, kivis kosarak, fagylaltos dobozok is bevettetnek. Fóliával takarva (ha szorosan rögzítjük, lyukasszuk át több helyen) gyorsabban csíráznak a magok. Igaz, az öntözés így kényelmetlenebb.

Vannak olyan növények, melyek nehezen viselik az átültetést, gyökereik sérülékenyebbek, ezért helybe szokás vetni őket. Azt hiszem, valamennyien előnevelhetők a kiültetés után elbomló "edényben". Ilyet sodorhatunk papírból (lehetőség szerint fehérítetlen, nem színes festékkel nyomott), alakíthatunk papírgurigából vagy papírtojástartóból (ez a legkevésbé tartós, egy-két hét alatt szétmállik). Petrezselymet tervezek így vetni a következő napokban.


How to Create Seed-Starting Pots From Newspapers -- powered by eHow.com

Rövid ideig maga a tojáshéj is jó szolgálatot tehet, kicsit megroppantva ültetőgödörbe kerülhet a kis palántával együtt. A mészkerülő növények csíráztatásához alkalmatlan.

A műanyag tojástartó tulajdonképpen üvegház. Bonbonos tálcát és műanyag palackot is félretettem a lakásban "kerteléshez". A következő hetekben több saját képet hozok.

Fanyarka II. - Tavasz

Virágba borultan lehet a legszebb az Amelanchier - kár lenne kihagyni bármilyen stílusú kertből.

A fanyarka elliptikus levelei kihajtáskor rózsaszínesek, majd ezüstzöldek. Egyes fajták esetében fűrészesebbek, a fonák pedig többnyire molyhos - mely lekophat -, ahogyan a vacok is.

Végálló fürtökben álló 2-3 cm-es, csillag alakú virágai a levelek előtt, április-májusban jelennek meg vékony kocsányon. Öt pirosas csészecimpa és 5 keskeny, fehér sziromlevél veszi körül a 20 porzót és az 5 bibeszálat. Virágzása 1-2 hétig tart.

A következő fajták és változataik fordulnak elő a legtöbb kereskedésben:

Az égerlevelű fanyarka, Amelanchier alnifolia (alnus + folium = éger levél) 1-5 m magas, díszalmák és -körték erősen törpésítő alanya, melyen a nemes korábban termőre fordul és jobb a talaj mésztartalmával szembeni toleranciája. Támaszt igényelhet. (Tóthné Batiz Eszter doktori értekezése alapján)

Az Amelanchier alnifolia var. semiintegrifolia (semi+integer+folium = félig csorbítatlan levél, hiszen a levélszél alig fogazott, inkább csak a levélcsúcs felé fűrészes) apróbb, későbben érő bogyókat terem. Az Amelanchier alnifolia 'Regent' talán a legtélállóbb változat, jól tűri a szárazságot is, de akkor kevesebbet terem. Kártevője gyakorlatilag nincsen - elérheti a 2 m magasságot és a 2,5 m szélességet. Az Amelanchier alnifolia "Obelisk" edényben is nevelhető oszlopos termetű fanyarka. Fává neveléshez nem nagyon szükséges metszeni. Kiültetve legalább 5x3 méteres bokorrá fejlődik.

Az Amelanchier alnifolia cusickii (William Cusick, a XIX-XX. században élt amerikai botanikus után) a legnagyobb virágú fanyarka. 3 m magasra nő, tarackol.

A termetes fanyarka, Amelanchier arborea (arboreus olyasmi mint fa-szerű) “Robin Hill” 10-15 m magasra nő. Ennek a képnek láttán ki ne szeretne fanyarkát a kertjébe?

A kanadai fanyarka, Amelanchier canadensis akár 7,5 m magasra is megnövő terebélyes bokor vagy többtörzsű fa. Nagyon jól bírja a nyirkos környezetet.

A pompás fanyarka, Amelanchier laevis (laevis jelentése sima, lásd az előző bejegyzést) talán a leggyorsabban növő és legrövidebb életű fajta. Könnyű egytörzses fácskát nevelni belőle rendszeres alakító metszés nélkül. 9 méternél magasabbra is nőhet.

A tarackos fanyarka, Amelanchier stolonifera (stolonifera azt jelenti tarackos) lassan terjedve sűrű bozótost hoz létre, 2 méternél ritkán nő magasabbra.

Rézvörös fanyarka vagy mézalmácska néven ismerhetjük az Amelanchier lamarckiit (Jean Baptiste Antoine Monet de Lamarck, XVIII. században élt francia botanikus után). Feltételezhető, hogy az Amelanchier laevis és az Amelanchier arborea, mások szerint az Amelanchier laevis és az Amelanchier canadensis spontán keresztezésével jött létre: Amelanchier x lamarckii. Kerti körülmények között 6 m fölé is nőhet és 4 m nél is szélesebb lehet, a legtöbb kertben 4x3 méteres sűrűn elágazó bokor. Fává nevelhető, ha a kétéves növény legvastagabb ágának oldalhajtásait eltávolítjuk olyan magasságban, ahol a koronát szeretnénk kialakítani, a tőből hajtó többi ágat pedig a talaj felszínén elmetsszük. A beavatkozáshoz legalkalmasabb a kora tavasz, amikor a bimbók megjelennek, mert olyankor legkisebb a vágás felületén keresztül történő fertőződés veszélye. Időnként alakító metszéssel igazítható, jóllehet a gondozást nem igénylő gyümölcsfák közé tartozhat, ha napos, meleg helyen nevelkedik. Sövénytelepítéshez méterenként 3 növényt szoktak ültetni. Ellenálló fajta, melyet a kártevők ritkán támadnak meg, a csapadékos és rendkívül hideg (akár -25 °C-os) időjárást bírja, a városi szennyezett környezetben is jól fejlődhet. Savas és alkalikus talajba egyaránt ültethető, bár a szélsőségesen meszes talajt sok növényhez hasonlóan nem bírja.

Az Amelanchier lamarckii “Ballerina” 4-5 m magas, a 70-es években Hollandiában szelektált változat viszonylag nagy virágokkal.

Az Amelanchier lamarckii “Princess Diana” alacsonyabb, elterülő bokor. Más díszfáknál hosszabb életű. Levelei sötétzöldek.

A következő bejegyzésben az Amelanchier nyári megjelenéséről írok majd.