Fekete berkenye

Az Aronia melanocarpa (melan- = fekete, sötét; karpos = gyümölcs) sok tekintetben hasonlít az Amelanchier fajtáihoz, nem meglepő hát, hogy az elnevezésben is van átfedés. A fekete berkenye mellett a köznyelvben megjelenik a fanyarka, a fojtogató bogyó, de csodabogyó néven is emlegetik manapság. Az Aronia elnevezést a Sorbus aria (lisztes berkenye) második tagjából eredeztetik. Vajon a termés hasonlósága a névadás alapja?

A fanyarkával ellentétben nem honos Európában, egy évszázaddal ezelőtt telepítették be Észak-Amerikából főleg az Északi-tenger környékére. Magyarországon néhány évtizeddel ezelőtt indult meg a telepítése, és már a nyolcvanas években "kísérleti" bio berkenye lekvár bukkant fel mifelénk csinos szögletes üvegekben. Akkor még nem talált érdeklődésre, ezért fillérekért kínálták a finomságot, amiből a szüleim bevásároltak néhány kartonnal. Azt hiszem, azóta tudom, hogy fogok Aroniát ültetni a kertembe.

Mostanra saját kert is van, berkenye csemetét is könnyű beszerezni. Ilyen dobozban vettem gyökér-csomagoltan:

500-1000 Ft körüli áron számos áruházban kínálták az elmúlt hónapokban.

Talán az Aronia melanocarpa "Nero" változat az, ami ilyen módon számos kertbe bekerült. A "Viking" és a "Rubina" változat is elérhető már magyarországi kertészetekben.

A csomagoláson olvasható ismertető nyelvi
és tartalmi igénytelenségére nem lehet magyarázat az ár.
Tájékozódáshoz inkább ajánlom e bejegyzésben
kékkel kiemelt linkekkel elérhető tartalmakat.

Az Aronia arbutifolia (piros törpeberkenye vagy veres berkenye) fajtát kevésbé vonták nemesítésbe, nem is terjedt el Európában. A veres és a fekete berkenyének létezik hibridje: Aronia x prunifolia.

A fenntarthatóság igényével együtt népszerűsödő növényt nemrég sikerrel keresztezték a lisztes berkenyével (Sorbus aria x Aronia melanocarpa), és az így megszületett intergenerikus hibridet Sorbaroniának nevezték el. Nem ez az első célba ért kísérlet, melynek során különböző fajok keresztezésével próbálkoztak.

A rózsafélék családjába tartozó növényről sokat lehet olvasni magyar nyelven is, így nincs értelme újabb gyűjteményt létrehozni a termesztéséhez tudnivalókról. Ráadásul alig különbözik a fanyarkától - hasonlóképp "négy évszakos" növénynek tartják -, amiről négy bejegyzés található e naplóban.

A fekete berkenye virágzása és termésérése a fanyarkáét követi. A beérett almácskák ráaszalódhatnak a bokorra, akár télen át is rajta maradhatnak. Állítólag szívesebben tenyész enyhén savanyú talajokban, alkalikus közegben pedig sárgulnak a levelei. A málnához és a fekete ribiszkéhez szokás hasonlítani. Gondozást nem igénylő gyümölcsnek tartják.

Élettani hatásairól regényt lehetne írni. Ahol pedig szívesen látott vendégek a madarak és a méhek, onnan nem érdemes kihagyni.

Talán 4-5 év múlva szüretelhetünk a 2-3 méteresre megnövő bokorról.

Fanyarka III. - Nyár

Az öntermékeny cserje bogyója valójában almatermés (pomum). Édes zamata sokakat az alma de az áfonya ízére is emlékeztet, éretten csöppet sem fanyar. Magam kíváncsian várom, hogy megkóstolhassam - a saját termésre még legalább 2-3 évet várni kell. Délebbi tájakon júniusban, felénk talán későbben érik. Nagyjából három héten keresztül szüretelhetünk egy kifejlett cserjéről (fáról).

Kanadai fanyarka, Amelanchier canadensis
a Home Orchard Society oldaláról

Ha a madarak éretlen pirosasan meg nem eszik, a legtöbb fajta esetében bíborból hamvas feketébe hajlik a vacokból kialakult, apró magvakat tartalmazó termés színe. Az almácskák átmérője 0,5-1 cm de elérheti a 1,5 cm-t is. A naspolyához hasonlóan csészecimpái nem hullanak le.

Akinek mindkettő terem a kertjében, azt tapasztalta, hogy a madarak kevésbé szeretik a pompás fanyarka, Amelanchier laevis termését - mely éretten is piros -, mint a rézvörös fanyarkáét, az Amelanchier lamarckiiét.

Az Amelanchier lamarckii “Ballerina” nagyon ízletes, feketeribiszke méretű bogyókat nevel, az Amelanchier lamarckii “Princess Diana” termése 1 cm átmérőjű.

A tarackos fanyarka, Amelanchier stolonifera
almája nagy és különösen édes.

Napos, meleg helyen bőven teremhet, a talajjal szemben csekély igényei ellenére jót tesz, ha rendszeresen, ám mértékkel öntözzük - kivált amíg kicsi. Árnyasabb fekvésben nemcsak lassabban fejlődik - és nagyobb eséllyel telepednek meg rajta kártevők -, de kevesebbet is terem. Termését a madarak annyira szeretik, hogy előfordulhat, hálóval szükséges védeni, ha enni szeretnénk belőle.

A termetes fanyarka, Amelanchier arborea és a kanadai fanyarka, Amelanchier canadensis gyümölcsének fitokémiai vizsgálata gyulladásgátló hatású összetevők jelenlétét igazolta. Többek között vasat, rezet, magnéziumot és sok C vitamint tartalmaz. Magas pektin tartalma miatt ideális lekvár főzéséhez, de leves, csatni, ecet is készülhet belőle, és édestésztákba, joghurtba is keverhető akár frissen vagy szárítva. Fagyasztva is tartósítható.

Clotilde Dusoulier fanyarkatortája a következő hozzávalókból készül:

Tészta
8,5 dkg cukor
8,5 dkg fagyos vaj (enyhén sózott)
17 dkg liszt
1 tk fehérbor ecet
1 ek hideg tej (esetleg még egy ek, ha nagyon száraznak tűnik a tészta)

Töltelék
50 dkg fanyarka (keverhetjük a különböző bogyósokat) akár fagyasztva (!)
2,5 dkg mandulaliszt
2,5 dkg cukor (Dusoulier juharcukrot ajánl)
1 egész tojás
6 dl habtejszín

180 °C-ra melegített sütő, 28 cm átmérőjű, alacsony falú tortaforma kivajazva

A vajat, a cukrot és a lisztet morzsalékosra keverjük, beletesszük az ecetet és a tejet, röviden tovább dolgozzuk, de teljesen összeállnia nem szabad. Terítsük el egyenletesen a tortaformában kis falat képezve körben. 15 percre tegyük sütőbe - ennyi idő alatt kezd aranyszínűvé válni a pereme.

Közben összekeverjük a gyümölcsöt (ha fagyasztott sem kell kiolvasztani, csak kicsit megnövekszik a sütési idő, nagyjából 3 perccel) a cukorral és a mandulaliszttel. Beleöntjük a tésztába kis szegélyt hagyva a pereme mellett, és újabb 15 percig sütjük.

Felverjük a tojást a tejszínnel és a gyümölcs tetejére öntjük, készre sütjük újabb 15 perc alatt. Rácson hagyjuk kihűlni.

Még nem próbáltam ki a receptet, de azt hiszem bármilyen vajas tészta jó lehet, amit gyümölcstortához, kosárkákhoz ismerünk, a töltelékbe pedig kerülhet krémsajt (akkor a mandulát és a tojásos tejszínt kihagynám) -, talán a fanyarka alá tenném.

Eileen Brown fényképe az égerlevelű fanyarka,
Amelanchier alnifolia terméséről

A fanyarkás bivalyragu fűszeres tejszínnel 2 személyre Roary Macpherson receptje:

35 dkg kicsontozott bivaly (talán marhalábszárral helyettesíthető)

1 tk frissen facsart citromlé

1 ek liszt

2 ek sózatlan vaj

1 kisebb hagyma vékony karikára vágva

20-25 dkg gomba cikkekre vágva

fél dl száraz vörösbor

1 dl alaplé

1 tk édes fűszerpaprika

1 dl fanyarkabogyó

só, bors

Forgassuk össze a kockára vágott húst a citromlével, majd szórjuk rá a lisztet és forgassuk össze azzal is. Hevítsük a vajat habzásig, majd tegyük bele a húst és pirítsuk barnára. Vegyük ki a húst a serpenyőből míg elkészítjük benne a hagymát a gombával alacsony fokozaton kevergetve. Öntsük bele a bort, keverjük össze, pároljuk 1 percig, majd jöhet az alaplé, a fanyarka és a fűszerek, 20 percig kevergessük. Akkor beletesszük a húst és az idő közben belőle kifolyt húslét. Fedő alatt készre pároljuk.

A fűszeres tejszínhez

2 dl tejföl

1 dl habbá vert tejszín

4 tk citromlé

ízlés szerint só, bors

2 ek apróravágott friss fűszer

Keverjük össze a hozzávalókat, majd hagyjuk állni 2 órán át szobahőmérsékleten, aztán hűtőszekrényben. A ragura halmozva tálaljuk.


Legizgalmasabbnak talán a következő koktél tűnik - igaz az eredeti eperrel készül -, kipróbálnám fanyarkával. Fergeteges lehet!


Vodka:
How To Make A Basil Berry Martini Cocktail

Az Amelanchier gyümölcse gyermekek és felnőttek számára is veszélytelenül fogyasztható. Az almatermésűekhez (alma, körte, naspolya) tartozóként magja néhány tized százalékban amigdalint tartalmaz, mely a rostok sérülésekor hidrogén-cianiddá bomlik, ami a növényi védekezőrendszer részének tűnik. Mérgezéshez olyan nagy mennyiségű mag rövid időn belül történő elfogyasztása vezethet, ami nem életszerű. Ugyanez a glikozid található a csonthéjasok (cseresznye, meggy, szilva, sárgabarack, mandula) magjában is, amely a marcipán kellemes ízét is adja. Nem szerencsés azonban, ha a legelőn fanyarka terem, mert a kérődző állatok számára - emésztésük sajátossága folytán - veszélyes az amigdalin tartalmú levelek, termések fogyasztása.

Amélie Rousseau fotóján égerlevelű fanyarka,
Amelanchier alnifolia látható -
részletek az E-Flora oldalán

Van még hely egy (két, három...) fanyarkabokor számára a gyümölcsösben vagy a teraszon egy dézsában?

A következő bejegyzésben beköszönt az ősz.