2010. május 7., péntek

Talajtakaró évelők félárnyékban, árnyékban


A fenntarthatóságot körbejáró sorozat harmadik része még mindig a vízgazdálkodáshoz kapcsolódik. Gyomlálni, kapálni sem kell - nem is lehetséges - a talajtakaró növényekkel benépesített árnyas kertrészekben. Bokrok, fák tövében jótékonyan védik a talajfelszínt a kiszáradástól anélkül, hogy versenytársaikká válnának. Mulcsozni is csak az első egy-két évben szükséges, míg be nem terítik a talajt buja lombozatukkal. Nyáron át nyugalmas pihenőhely a cicáknak, és más árnyas búvóhelyre vágyó kerti lakók is hamar felfedezik.



Vályogos földben kevés öntözéssel beérik a legforróbb nyári napokon is, de lazább, köves vagy homokos talajon rendszeres locsolást igényelhetnek.

Néhány példa az év túlnyomó részében lombjával díszítő, örökzöld vagy áttelelő lombú növényekből:


Az illatos lombú Geranium - köznapi nevén gólyaorr, gólyaköröm, gémorr, gerely, daruláb, galambláb - nagyon hálás pára. Hegyvidéki fajtái és azok hibridjei párnaszerű telepeket hoznak létre - de nem terjednek erőszakosan - nyirkos, párás környezetben. Kövek között, rendkívül kötött, agyagos talajon is jól fejlődnek, ha némi mulcs segíti megtelepedésüket. A föld felszíne alatt és fölött fejlődő rizómákkal vagy magok elszórásával terjednek. A szárakat és a leveleket szőr borítja, lombja sűrű gömböt formáz, az egész növény csupa puhaság. Virágai a rózsaszín és kék árnyalataiban nyílnak, fehér és bordó változatai is léteznek. Kedvelem a levelei illatát.


A Geranium macrorrhizum (bolgár gólyaorrnak is nevezik, illóolajáért - mely a rózsaolajra hasonlít - Bulgáriában nagy területeken termesztik) egyik lila változata évek óta él a kertünkben. A legkeményebb teleinket is jól viseli. Az első fagyok után vöröses árnyalatokban színesednek levelei, enyhébb teleken pedig megmarad a lombja. Rizómáival könnyen szaporítható. 30 cm magas. Mélyárnyékban is fejlődik, noha ott kevesebb virágot hoz.


A Geranium x cantabrigiense "Biokovo" (angol gólyaorr) a Geranium dalmaticum és a Geranium macrorrhizum hibridje. Mintha alacsonyabb lenne, mint a bolgár, és jobban kedveli a félárnyékot, mint a teljes árnyat. Télálló mifelénk. Nem mérgező.


Egy zöldessárga virágú muskátli, mely a Pelargonium nemzetség
többi tagjához hasonlóan nem bírja a mi teleinket.

A gólyaorrfélék - Geraniaceae - nálunk is ismert nemzetségei a Geranium (gólyaorr), az Erodium (gémorr) és a Pelargonium (muskátli) . Az első kettőhöz sorolható fajok többnyire a mi éghajlatunkon is télállóak. A Pelargonium nemzetség fajai csak enyhe vagy semmilyen fagyot sem viselnek el, Dél-Afrikában honosak. A botanikai elnevezések a görögből eredeztethetőek: geranos = daru, erodos = gém, pelargos = gólya - mind hosszúcsőrű madarak, melyekre a termésükkel emlékeztetnek a növénycsalád tagjai.


Geranium és a rózsafélék -
Rosaceae - családjába tartozó Alchemilla



Az Alchemilla mollis (lágyszőrű palástfű) félárnyékban kövér lombot fejleszt. A leveleket sűrű szőr borítja, így a víz cseppekben áll össze rajtuk. A jelenségnek nagy szerepe volt az elnevezésben, alkimisták (a latin alchimia arabból átvett szó) a víz legtisztább formáját vélték felfedezni a cseppekben.

Talán nem terjed olyan gyorsan, mint a Geranium, szárazságban pedig - ahogyan télen is - megbarnulnak levelei, melyek helyett hamar újakat hoz, ha újra nedvesebbé válik környezete. Laza bogernyőben nyíló virágai üde zöldessárgák, rózsacsokorba kötve is csodásak. A növényből herbateát szoktak készíteni.


Vinca minor - a latinból:
vincire = megkötözni; körülvenni, bekeríteni, övezni
minus = kicsi


A meténgfélék - Apocynaceae - családjába tartozó Vinca minor (kismeténg, kis télizöld vagy télizöld meténg) kúszó hajtásain gyökereket fejlesztve mindenhol jól terjed. A félcserjét gyeppótlónak tartják, mert összefüggő szőnyeget képezhet erősen lejtős terepen is, de nem kifejezetten sétálásra való. Télen is zöld, naposabb helyen tömörebb telepet alkot, és ilyenkor kék, fehér vagy rózsaszínű - de bordó és barackszínűről is lehet olvasni - virágokkal díszít a fényes, sötétzöld levelek között. Ha már benőtte a rendelkezésére álló területet, néhány évente nyár végén érdemes lehet ifjító metszéssel igazítani - vízszintes terepen állítólag fűnyíróval megújulásra kényszeríthető. Ha évekig háborítatlanul fejlődik, terjedő kedve elharapózhat. Szárából kosarat fonnak. Nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgező.



Nyári talajtakaróként jó szolgálatot tehetnek azok az alacsony, terjedő növények is, melyek lombja az évnek csak egy - esetleg igen rövid - időszakában látható. Velük is tervezek egy bejegyzést a közeljövőben.



2010. május 4., kedd

Terülő évelők napon, félárnyékban



Nepeta - macskamenta




Arabis caucasica (compacta) "Snowcap" - kaukázusi ikravirág




Veronica petraea - kúszó veronika




Glechoma hederacea "Variegata"- kerek repkény




Ajuga reptans - indás ínfű




Euphorbia myrsinites - szürke kutyatej




Phlox subulata - árlevelű lángvirág

Tavasz



2010. április 22., csütörtök

Csicsóka



A Helianthus tuberosus a burgonyához hasonlít - a szegények krumplijának is nevezik (és persze csodagumónak is) -, noha a napraforgó rokona. Nálunk csak hosszú nyarak végén virágzik, de magot nem érlel. Akár 3 méter magasra is megnő miközben szerte gumókat fejleszt, melyeket egész évben szedhetünk amikor nem fagyos a talaj. Egyszerre nem érdemes többet felszedni, mint amennyit néhány napon belül elfogyasztunk, mert hamar megfonnyad (hűvös, nem záraz helyen tárolva tovább megőrizheti állagát). Ősztől tavaszig lehet a legszebb gumókat kiásni, melyeket nyersen, főzve és sütve is szokás asztalra tenni.


Etanol és pótkávé is készülhet a csicsóka gumójából, de cukorbetegek étrendjében is helye lehet.
Az íze édeskés, akár a borsóé vagy a sárgarépáé. Szerintem némi füstös íz is bujkál benne, ami sütve intenzívebbé válik. Ma kevés olíván pároltam vékonyra gyalult csicsókát és kicsit sóztam. Finom volt. Még keresem a hozzá illő fűszert (fokhagymával például érdekes lehet) - nem azért, mintha önmagában nem lenne különleges. Anyukám tócsnit (mackó, lepcsánka, lapcsánka vagy hlebcsánka) készített belőle, szerinte kicsit több sót "kíván", mint burgonyából sütve. Levesbe főzve és salátában is ízlett, legközelebb pedig rablóhús (vagy saslik) sütésekor fogom kipróbálni nyársra húzva.


Csicsóka gumója kiásva

Mivel évelő növény, azt gondolhatnánk, a gumók kiásásakor érdemes néhányat a földben hagyni a jövő évi termést biztosítandó. Erre azonban semmi szükség, ugyanis szinte lehetetlen az összes gumót felszedni, így bizonyosan kihajt valahol. Ha ezt nem alkalmas helyen teszi, egyszerűen át lehet ültetni - amíg minden évben betakarítjuk a termést, különben elburjánzik. Kártevők nem tizedelik.

2010. április 14., szerda

Fekete berkenye


Az Aronia melanocarpa (melan- = fekete, sötét; karpos = gyümölcs) sok tekintetben hasonlít az Amelanchier fajtáihoz, nem meglepő hát, hogy az elnevezésben is van átfedés. A fekete berkenye mellett a köznyelvben megjelenik a fanyarka, a fojtogató bogyó, de csodabogyó néven is emlegetik manapság. Az Aronia elnevezést a Sorbus aria (lisztes berkenye) második tagjából eredeztetik. Vajon a termés hasonlósága a névadás alapja?

A fanyarkával ellentétben nem honos Európában, egy évszázaddal ezelőtt telepítették be Észak-Amerikából főleg az Északi-tenger környékére. Magyarországon néhány évtizeddel ezelőtt indult meg a telepítése, és már a nyolcvanas években "kísérleti" bio berkenye lekvár bukkant fel mifelénk csinos szögletes üvegekben. Akkor még nem talált érdeklődésre, ezért fillérekért kínálták a finomságot, amiből a szüleim bevásároltak néhány kartonnal. Azt hiszem, azóta tudom, hogy fogok Aroniát ültetni a kertembe.

Mostanra saját kert is van, berkenye csemetét is könnyű beszerezni. Ilyen dobozban vettem gyökér-csomagoltan:


500-1000 Ft körüli áron számos áruházban kínálták az elmúlt hónapokban.

Talán az Aronia melanocarpa "Nero" változat az, ami ilyen módon számos kertbe bekerült. A "Viking" és a "Rubina" változat is elérhető már magyarországi kertészetekben.

A csomagoláson olvasható ismertető nyelvi
és tartalmi igénytelenségére nem lehet magyarázat az ár.
Tájékozódáshoz inkább ajánlom e bejegyzésben
kékkel kiemelt linkekkel elérhető tartalmakat.

Az Aronia arbutifolia (piros törpeberkenye vagy veres berkenye) fajtát kevésbé vonták nemesítésbe, nem is terjedt el Európában. A veres és a fekete berkenyének létezik hibridje: Aronia x prunifolia.

A fenntarthatóság igényével együtt népszerűsödő növényt nemrég sikerrel keresztezték a lisztes berkenyével (Sorbus aria x Aronia melanocarpa), és az így megszületett intergenerikus hibridet Sorbaroniának nevezték el. Nem ez az első célba ért kísérlet, melynek során különböző fajok keresztezésével próbálkoztak.

A rózsafélék családjába tartozó növényről sokat lehet olvasni magyar nyelven is, így nincs értelme újabb gyűjteményt létrehozni a termesztéséhez tudnivalókról. Ráadásul alig különbözik a fanyarkától - hasonlóképp "négy évszakos" növénynek tartják -, amiről négy bejegyzés található e naplóban.

A fekete berkenye virágzása és termésérése a fanyarkáét követi. A beérett almácskák ráaszalódhatnak a bokorra, akár télen át is rajta maradhatnak. Állítólag szívesebben tenyész enyhén savanyú talajokban, alkalikus közegben pedig sárgulnak a levelei. A málnához és a fekete ribiszkéhez szokás hasonlítani. Gondozást nem igénylő gyümölcsnek tartják.

Élettani hatásairól regényt lehetne írni. Ahol pedig szívesen látott vendégek a madarak és a méhek, onnan nem érdemes kihagyni.

Talán 4-5 év múlva szüretelhetünk a 2-3 méteresre megnövő bokorról.