2010. június 28., hétfő

Bodzalevelű macskagyökér






A macskagyökérfélékhez tartozó Valeriana officinalis ssp. sambucifolia andezithegységek szurdokerdőinek jégkorszaki maradványfaja. Nem messze kertünktől, a Börzsönyben vadon is nő - az Északi-középhegység védett (!) növénye.




Levelei a Valeriana officinalisénál szélesebbek, a bodzáéhoz hasonlítanak. Magyar nevei jórészt gyökerének macskákat megigéző illatára utalnak: macskagyökérfű, macskagyökönke, gyökénke, gyökönke, mezei vagy orvosi macskagyökér. A baldrián, bádián, baldiánfű és hodolán elnevezések módosulhattak a valerianból, vagy a fény istene, Baldur nevéből alakulhattak és német közvetítéssel kerültek nyelvünkbe. Találkozni még terjékfű (talán gyógyító fű), fordulófű, mezei nárdus (Dioscoridesnél nard) és Szent Magdolna-füve nevekkel is. Botanikai nevét a latin valere ( jó erőben lenni) szóig vezetik vissza, ám lehetséges, hogy közvetlenül Pannonia - Diocletianus idején létrehozott - északkeleti közigazgatási egysége, Valeria (a mai Magyarország és Horvátország területén - központja Sopianae - ma Pécs) után kapta.




Nemcsak a cicákat ejtheti bűvöletbe, a borkóróhoz hasonlóan illatos virágai vonzzák a rovarokat.




Gyökere mellett valamennyi részét használják orvoslásra legalább az ókortól. Idegnyugtató hatása közismert, ahogyan az is, hogy túlzott fogyasztása veszélyeket rejthet.




Fenntartható kertek erdőszéli kiültetéseiben jól megtelepedhet, ám sudár termetével, érdekes leveleivel és ernyőkben bogas virágaival városi kertekben is izgalmas látványt nyújthat, ha nyirkos, üde talajban fejlődik - meghálálja a mulcsot. Napon halvány rózsaszínű, a szőlőlugas mögötti árnyasban spontán kelt tő virága pedig fehér. Kertünk vályogtalaján 2 m fölé nő, ám az idei esős nyárban már 2,5 m fölött van valamivel, mégis ellenáll az erős szeleknek. Magról és tarackról szaporodik - ez utóbbit nálunk nem teszi magától. Augusztusban és szeptemberben érdemes magját elvetni.




Már nem emlékszem, hol, mikor vettem. Egyszer csak megnőtt és felhívta magára a figyelmet, a következő évben magonca kelt néhány méterre tőle, aztán még egy a rákövetkező évben. Heteken át bontja habszerű bogokban virágait, melyeket rózsacsokorba szoktam kötni.





2010. június 25., péntek

Múzeum


Mától ismét közelebb van az idei Karácsony, mint amilyen távol vagyunk a tavalyitól, hiszen - ha lassan is - elkezdenek rövidülni a nappalok. Ezekben a hetekben nemcsak Skandináviában ünneplik a nyarat, kerti mulatságokat, sőt kertészeti eseményeket rendeznek a rövid - vagy akár fehér - éjszakák örömére szerte a világon.



Egy svájci múzeum is a nyári napforduló havában tárta gyűjteményét először a látogatók elé a 2007-ben egyesült Rapperswil-Jona középkori kolostorának csodás kertjében. A 10 hektáron kiállított mintegy 2000 darabból álló gyűjtemény merőben szokatlan - az egyes darabok 50-130 évesek és 17 év gyűjtőmunkájának eredményeként álltak össze.


Kép az ArchDaily oldaláról


A világ első élőfa múzeumát hozta létre Enzo Enea tájépítész. A pályája során megépített több száz kert kialakítása számos koros fa eltávolításával járt, melyeket nem vágtak ki, inkább megpróbáltak átültetni. A megmentett növények között felállított homokkő tömbök hivatottak kiemelni a fák szépségét, a változatos formákat. A 22 fafajt bemutató arborétumban Közép-Európából költöztetett Pinus sylvestris (erdeifenyő) is él.



Video a DW-TV Euromaxx magazinjából


A családi vállalkozásból kinőtt cég termékei - díszítő elemek, kerti bútorok - számára is kiállítótérként szolgál a park, valamint ide tervezték az új tájépítész irodát, mely bemutatóterem, iskola és alkotóműhely is lesz egyben. Enea elképzeléseit Chad Oppenheim építész értelmezte a fenntarthatóságot szem előtt tartó megoldásokkal, amilyen a geotermikus fűtő- és hűtőrendszer, a zöldtető vagy a helyi - akár újrahasznosított - nyersanyagok használata.

A fertődi Esterházy kastély kertjében fölöslegessé vált Taxusoknak milyen esélye van arra, hogy megmentsük őket saját magunktól?

2010. június 2., szerda

Erdei borkóró






Mérsékelt övi erdők és erdőszélek lágyszárú növénye a boglárkafélék családjába tartozó Thalictrum aquilegiifolium. A görög thaliktron olyasmit jelent: osztott levelű; aquilegiifolium: aquilegia (harangláb) levelű. Magyarul a borkóró mellett elterjedt a (cámolyalevelű) virnánc, a galamblevelű virnác és a ruta is - bár nem áll közeli rokonságban a rutákkal.




Sokporzós virágai bodzaillatúak, hamvaszöld levelei pedig valóban hasonlítanak a haranglábéhoz - könnyedek, madártollszerűek, a harmat és az esőcseppek gyöngyként ülnek meg rajta. Minden része - a gyökere különösen - mérgező, ezzel együtt gyógyszer készül belőle és kis mennyiségben gyógyteába is keverik.





A szél mellett a rovarok is hozzájárulnak beporzásához. Aszmagtermését érdemes közvetlenül beérés után elvetni - én tavasszal próbáltam, nem indult már csírázásnak, de lehetséges, hogy a meleg-, majd hideghatás hiányzott hozzá. 3 mm mélyre vetve legalább 12 °C szükséges a csírázásához. Hibridjeit a mályva árnyalataiban kínálják.






Fenntartható kertek növénye. Ha a nap egy rövid részében árnyék vetődik rá, máris jól érzi magát, kártevők ritkán támadják meg, -25 °C-ig bizonyosan télálló. Buja növekedéssel hálálja meg a töve köré terített mulcsot, az üde talajt.




A PFAF szerint nem tanácsos hüvelyesek közvetlen szomszédságába ültetni, mert gátolja növekedésüket. Nem terjed erőszakosan - nálunk évek óta fél méter körüli a szélessége és egy méter magasra nő. A Kárpát-medence honos növénye számos Thalictrum fajta mellett.
Védettek!



Egy hagyomány szerint az újszülöttet borkóróval kitömött párnára fektetik, hogy sikeres életet biztosítsanak számára. Legalábbis örömteli pillanatokra számíthat, aki kertjében nevel belőle, mert a levelei a néhány hétig tartó virágzást követően is szépek.




2010. május 31., hétfő

Olló





Virágszedés idején nagy hasznát venni a szép felülettel vágó ollónak, mert a csokor is tartósabb lehet és a virágtőn is elkerülhető vele a roncsolás.




Öt éve használom - a képen látható kopásokból is gyaníthatóan - rendszeresen a névnapi meglepetésként kapott virágszedő ollót. Tulipánt ugyanúgy vágok vele, ahogy vékonyabb vesszejű rózsát vagy hervadt virágfejeket.








A fényképezés okán alaposan megtisztítottam, egyébként csak leöblítem, ha nagyon koszos. A támasztó redőiben összegyűlhet némi ragacs, amit nem könnyű kivakargatni, ha már beleszáradt.







Elsőre tán nem különösebben izgalmas, ám annál hasznosabb szerszám.



2010. május 16., vasárnap

Materia Medica




A Juliana Anicia Kódex (Codex Aniciae Julianae, Codex Constantinopolitanus, Codex C., Codex Byzantinus, Codex Vindobonensis vagy Vienna Dioscorides) a legrégebb óta fennmaradt gazdagon díszített, majdnem hiánytalan kézirat, orvosbotanikai mű - ma gyógyszerkönyvnek neveznénk. A Justinianus előtti Constantinapolis legelőkelőbb és leggazdagabb asszonya, a templomépítésről is nevezetes Juliana Anicia (462 - 527/528) hercegnő megbízásából készítették 512 körül. A tudományos szövegek fontos és ritka példája.




Mint minden fényűző háztartás fölött rendelkező arisztokrata asszony, a patrónus nő is foglalkozott orvoslással, melynek kereteit a társadalmi státusz alapvetően meghatározta. A gyógyításhoz a korabeli orvostudomány ismereteit összefoglaló pazar kivonat állt rendelkezésére, melyet többek között az anazarbai görög orvos, Pedanius Dioscorides De Materia Medica Libri Quinque (Orvosságokról öt kötetben) című, i. e. 65 körül írt műve alapján készítettek.




Dioscorides célja a szerek emberi szervezetre gyakorolt hatásuk szerinti rendszerezése és pontos leírása lehetett. Feltételezések szerint 500 növény leírása mellett művében számos állati eredetű és ásványi szer is szerepelt. Plinius az i. e. I. században ismert botanikai vagy herbalista könyveknek felrótta, hogy a növényeket egyetlen életszakaszukat kiragadva ábrázolták nem segítve felismerhetőségüket, azonosításukat a különböző évszakokban. Dioscorides materia medicája az időszámításunk szerinti XVI. századig lehetett használatban.




A fennmaradt bizánci másolat címoldalán a patrónus nő, Juliana Anicia portréja látható, mely az építészet ünnepelt támogatójaként ábrázolja oldalán a nagylelkűség és okosság allegóriáival ahogyan az előtte térdelő művészetek hálája alakjának hódolatát fogadja, egy puttó pedig könyvet nyújt át neki. Az asszonyt méltató leírás - mely a támogató rangját és adományozói státuszát hivatott jelezni - túlmutat az ábrázolás bevett szokásain. Többek között ezért feltételezhető, hogy Anicia közvetlenül részt vett a tartalom - építészet esetében talán ugyanúgy a stílus - meghatározásában.




A 491 pergamenlapból álló pazar gyógynövénytár 383 - majd minden esetben - egész oldalt kitöltő színes botanikai illusztrációval készült. Egyik oldalán híres orvosokat ábrázoló képek láthatók. A De Materia Medicát további - például ornitológiai - írásokkal bővítették, fejezeteit átszerkesztették, a növényeket pedig ábécé szerint rendezték, melyek leírását korabeli megfigyelésekkel egészítették ki. A mű elején egy miniatúrával díszített növény lista áll, a végén pedig 24 madárfaj négyzethálóban elrendezett kivételesen részletgazdag rajza látható.




A Trákiában és Anatóliában honos növényekről botanikai igényű képek készültek, ám a bizánci művészettől oly távol álló hellenisztikus realizmus részletgazdag ábrázolásmódja vagy a helyenként megjelenő sematikus rajzok arra engednek következtetni, hogy a képek mintegy fele sokkal korábbi herbáriumgyűjteményből származó másolat. Plinius aggályaival mit sem törődtek, de a kiadványnak mintha nem is az lett volna a célja, hogy akkurátus gyűjteményként szolgáljon. Az Anicia Kódex nem kézikönyv, sokkal inkább egy fényűző ajándék, mely a kor meglévő tudásának enciklopédikus törekvéssel készült kivonata.




Későbbi tulajdonosai görög, arab, perzsa, majd - Konstantinápoly 1453-as török kézre kerülését követően - török, Nagy Szulejmán zsidó orvosa révén pedig héber növény nevekkel egészítették ki. Egy kelet-francia dialektusra utaló megjegyzést - “ginestre” vagyis zanót - is tartalmaz a negyedik keresztes háború idejéből, vélhetően a Konstantinápoly 1204-es kifosztását követő évekből.




1562-ben már nagyon rossz állapotban látták a könyvet. I. Ferdinánd német-római császár diplomatája, Ogier Ghiselin de Busbecq szerint annyira molyrágta volt, hogy “az utca porában meglátva nem valószínű, hogy bárkinek is eszébe jutott volna lehajolni érte” (Török levelek). Neki még nem sikerült megvásárolnia, azonban a kor előkelőségei körében népszerű - a reprezentációt is szolgáló - gyűjtőszenvedélynek köszönhetően 1569-ben II. Miksa császári könyvtárába került, ma pedig az Osztrák Nemzeti Könyvtárban őrzik Codex Vindobonensis Medicus Graecus 1. megjelöléssel.




Az antik természettudományos ismeretek gazdag tára számos mű alapjául szolgált, 1904-ben fekete-fehér, az 1970-es években pedig színes hasonmás kiadásban jelent meg.



Juliana Anicia az egyik első patrónus nő, aki nem volt uralkodó. Mérhetetlen vagyonának köszönhetően lehetett részese nagybecsű alkotásoknak. Kétségtelen, hogy tevékenységével beírta magát a kerttörténetbe.

Nem kell messzire utaznunk, hogy - ha kezünkbe nem is vehetjük - láthassuk a Juliana Anicia Kódexet.